Gyarmati Andrea: Ki a hunyó, ha stresszes a gyerek?

Gyarmati Andrea: Ki a hunyó, ha stresszes a gyerek?

A válasz egyszerű: a szülő. Tölts annyi időt a gyerekkel, annyit, amennyit csak tudsz. A helyzet az egyszerű válasz ellenére rendkívül bonyolult tud lenni. Gyarmati Andrea a Kölökneten megjelent írásában részletesen kifejti tapasztalatait a gyerekeket ért stressz jeleiről, tüneteiről, okairól és megszüntetési módjairól.

És akkor itt van mindjárt egy tanács: Figyeld a gyerekedet. Rögtön az első pillanattól, mert így van rá esély, hogy megismerd, és ha ismered, azt is jobban tudod megítélni, mennyire terhelhető.

A rendelésemen megforduló rengeteg gyerek alapján állítom: vannak alaptípusok.

• Van az érdeklődő sajtkukac, akit érdemes minél több ingernek kitenni, mert attól lesz jól.
• És van, aki kevesebb ingert és információt képes feldolgozni, elviselni.

Egyik sem jobb vagy rosszabb, egyszerűen más, így eltérő megközelítést igényel. Fontos hát ismerned a saját gyerekeidet, hogy tudd, mennyi az annyi.

Mi okozhat stresszt?

Fel kell ismerni, hogy valami nem jó a gyereknek, meghatározni, melyek azok a helyzetek, melyek – különösen, ha egyszerre több ilyennel találkozik – gondot okozhatnak.

• Túl magas elvárások, vagyis, ha az a bizonyos átugrandó léc túl magasan van (de az is, ha nagyon alacsonyan, mert az bizony nem okoz örömet).
• Komoly és sokakat érintő gyerekkori, és nem igazán múló stresszfaktor a szülők válása, újraházasodása.
• Ha meghal valaki a családban.
• Sokat dolgozó, utazó szülő vagy szülők. Ugye riasztó? Pedig igaz. És a másik véglet:
• A munkanélküli szülő is hasonló bajok forrása lehet. Érdemes megállni néhány gondolat erejéig, megbeszélni, vajon hogyan lehet abból, amink van, és amire lehetőségünk akad, kihozni a legtöbbet. A gyereknek szüksége van ránk, akár halálra dolgozzukmagunkat, akár épp nincs munkánk.
• Ha nem érti meg valaki őket, vagy esetleg ők nem értik meg, amit valaki akar tőlük. Ezért nagyon fontos hogy türelmesen és az életkoruknak megfelelően, érthetően beszélgessünk velük. Nem árt néha visszakérdezni, hogy valóban átment-e egy-egy információ.

Jó lenne megkímélni bizonyos olyan feszültségektől, melyekkel nem tud mit kezdeni. Az a bizonyos sokat emlegetett „minőségi idő”, ami magyarul annyit tesz, ha vele vagyunk, fordítsuk teljes figyelmünket rá, legyünk százszázalékosan vele, mert ez orvosolhatja az „időben kevesebb jut” helyzetet. Az évek oly hamar elrepülnek, a gyerek felnő, és sajnálni fogjuk a kihagyott lehetőségeket.

További, stresszt okozó helyzetek

• Új családtag érkezik, testvér születik, vagy elköltözik, vagyis változik a család struktúrája.
• Feszültséget okozhat a gyereknek a költözés, ha úgy érzi, kibillent a megszokott környezetéből, például iskolát vált.
• Felnőttek közti veszekedés, válás, és ennek következtében új „apuka és anyuka” érkezése, vagyis a szülők új párkapcsolata.
• Új háziállat, vagy ha a régi kedvenc esetleg elvész, elpusztul.
• Van, akit megvisel a családtól távolt töltött idő, tábor, kirándulás.
• Ha túl sok  barátja van, vagy ha egyáltalán nincs.
• Tévé, mobiltelefon, számítógép túlzott használata.
• Iskolai nehézségek akár a tananyaggal, akár a társakkal, akár valamelyik tanárral kapcsolatos konfliktus.

Ha néha egy-egy előfordul, az még kezelhető, de ha gyakran és halmozottan vannak jelen a gyerek életében a felsoroltak, az bajt okozhat.

Muszáj lassítani

Vallom, hiszem, élem mindennap a rendeléseken, hogy a gyerek nem kis felnőtt. (Miképpen a felnőtt sem nagyra nőtt gyerek.) Másképpen működik, gyakran másra van szüksége, mint egy felnőttnek ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyen az élete. Jóval többet kell pihenjen, ami nem csupán azt jelenti, hogy nagyobb az alvásigénye (természetesen azt is).

Tudom, a rohanó világ, az információáradat, és a „mindent most és azonnal csinálj meg” parancsa ezek ellen szól, de érdemes végiggondolni és megbeszélni, mivel teszünk jót a gyerekeinknek.

Jó, ha tudod, a gyerekek szeretnek molyolni, álmodozni. Ez nem okvetlenül  lustaság vagy haszontalanság. Gyakran az ilyen csendes tűnődés idején dolgozzák fel az őket ért impulzusokat.

A szeretet aktív részvétel a másik életében

Hidd el, évekig sok múlik rajtad. Az, hogy milyenné, mivé fejlődik, hogyan reagál egy-egy nehézségre, milyen technikákat tud ellesni, elsajátítani tőled, a családjától, fontos dolgok, még akkor is, ha természetesen vannak genetikusan meghatározott tendenciák is.

Nem olyan bonyolult ez, mivel a szeretet elsősorban aktív részvétel egy másik ember, adott esetben a kisebb, nagyobb, majd felnőtt gyereked életében.

“Hozzátok tartozom”

Nem biztos, hogy ilyenkor okvetlenül csinálni kell valamit, néha a csendes együttlét is feltölti az összes érdekeltet. Mindez erősíti a „családba tartozom, hozzátok tartozom” érzését, és ez még fontosabb, mint régen volt. A hely, ahol szeretnek és elfogadnak, erősíti az önbizalmat, és kedvet csinál ahhoz, hogy a gyerek merjen új dolgoknak is nekivágni, azokat kipróbálni.

“Itt vagyunk mögötted”

Nem győzök elég hálás lenni a szüleimnek azért a biztonságért, amit a válásuk ellenére kaptam. A mondat úgy szólt, ha érdekel valami, indulj el és csináld, mi segíteni fogunk és bízunk benned, és ha véletlenül rádöbbensz, hogy mindaz, amit kinéztél magadnak, nem a te utad, itt állunk mögötted, vigyázunk rád.

Gyarmati Andrea a Kölökneten megjelent írásában felsorolja, milyen jelekből lehet gyanakodni, hogy a stressz árt a gyereknek, mik a “kedvenc” bevált módszerei ennek oldására, illetve hogy milyen pszichoszomatikus tüneteket produkálnak leggyakrabban a stressz miatt a gyerekek. A teljes cikkért kattintson ide!