Hogyan lehet a nehéz gyermekkorból „happy end”?

Hogyan lehet a nehéz gyermekkorból „happy end”?

Némelyek már nagyon fiatalon számtalan súlyos problémát élnek át, hányatott gyermekkort tudhatnak maguk mögött, mégis egészséges felnőttekké válnak. Ezzel ellentétben valaki „kevesebbtől is besokall”.

A fejlődéspszichológia rezilienciának nevezi, amikor valaki kedvezőtlen környezetben nő fel, mégis egészséges pszichével rendelkező felnőtt lesz belőle. Számos egyéni és környezeti tényező kölcsönhatásai tesznek valakit rezilienssé, vagy éppen gátolnak meg abban, hogy azzá váljon. Ezek közül vizsgált meg néhányat a mindsetpszichologia.hu oldal szerzője.

A kockázati tényezők

Kockázati tényezőknek nevezzük azon egyéni és környezeti tényezők összességét, melyek  kedvezőtlen fejlődésre hajlamosíthatnak. Mi lehet kockázati tényező? Rutter és munkatársai (1975) a következőket határozták meg:

• családi konfliktusok
• szülők szociális helyzetéből fakadó nehézségek
• rossz iskolai környezet

Ezek közül azonban egyik sem jelzi előre biztosan a későbbi negatív hatásokat! Később számos kutatás igazolta, hogy a hangsúly a kockázati tényezők halmozódásán van. Ha például egy gyermek nehéz anyagi körülmények közé születik, szülei szociálisan problémások (talán mert az anya depressziós, az apa alkoholista, vagy a kettő együtt), esetleg a képességei miatt később az iskolában is problémái lesznek, akkor elég erősen kockázatos helyzetbe kerül, ha azt nézzük, mennyire pozitív irányba indulhat el az egészséges pszichével rendelkező felnőtté válás útján.

A kockázat, és ami vele jár

A kockázati tényező nem biztos előfeltétele egy későbbi nehézségnek, de elősegíthet kialakítani azt. Ha egy gyermek életében sok vagy magas a kockázati tényező, és az ő számára mégis pozitív irányba mozdul el a fejlődési mérleg nyelve, reziliensnek nevezzük. A reziliencia tehát röviden az a folyamat, amely során a negatív hatások ellenére pozitív fejlődési végkimenetel valósul meg.

Azonban több dimenziót érdemes elképzelnünk.

Van, akin nem látszik, hogy sok problémával nézett szembe, mert a kogníciója például kiváló, ugyanis remekül teljesít az iskolában.

Vagy: lehet, hogy otthon számtalan stressz éri, a társaival mégis remekül kijön, mert kimagaslóak a szociális képességei. Ezeken a területeken talán reziliensnek számít külön-külön, ám mégis mindig az egész képet kell látnunk.

Összességében azok tekinthetők reziliensnek, akikre a devianciák és különböző pszichés problémák hiánya, a jó kognitív képességek, szociális kompetencia, én-hatékonyság érzés és tartós párkapcsolatra való hajlandóság, valamint az élettel való elégedettség érzése egyaránt jellemző.

Reziliensnek lenni

A reziliencia egy folyamat – hatása évek alatt jelenik meg. Kisgyermekkortól kezdve a kamaszkor végéig (kb. 19 éves korig) gyűjtjük azokat a tapasztalatokat, amelyek segíthetik ennek kialakulását. Ennek ellenére nem megváltoztathatatlan képesség! Kialakulása általában lezárul a kamaszkor végén: aki reziliens, az már

felnőttkorában is megőrzi ilyen jellegű rugalmasságát,

az ellenkező irányba változás nem jellemző. Ám pozitív irányban igenis lehetséges! Főleg egy házastárs vagy egy hosszú távú partner segíthet sokat ennek a pszichológiai állóképességnek a felfejlesztésében.

Fejlődéspszichológusok már sok éve keresik azokat a tényezőket, amelyek a reziliencia kialakulását segíthetik – vagy éppen hátráltatják. A rezilienciát segítő hatások az úgynevezett protektív tényezők, melyek lehetnek személyesek (belső), családon belüli és családon kívüliek is.

Protektív tényezők az egyénen belül: szociabilitás, belső kontroll attitűd, felelősségérzet, érzelmek kifejezésének képessége. Az intelligencia vitatott kérdés.

Családi védelem:  családon belüli felelősségvállalás, idősebb testvér szerepe, barátok és a barátok családtagjai, iskola.

A teljes cikk a fenti védőfaktorok kifejtésével és működésével a mindsetpszichologia.hu oldalon olvasható.