Így formálja a gyerekkorod a személyiséged
Ha időnként értetlenül állsz azelőtt, hogy miért reagáltál túl egy helyzetet, akkor valószínűleg a gyermekkori élményeid hatására cselekedtél.
A családi légkör, a szülői minták, hogy hányadik testvérként születtünk, ezek mind meghatározzák, milyen felnőtté formálódunk, hatásukra olyan gyermeki megoldókulcsokat alakíthatunk ki, amelyek később is könnyen előjöhetnek – írta a Dívány.
Gyerekkori élményeink olyanok, mint a ház alapzata: erre épül a későbbi életünk, és nagyon jelentős mértékben meghatározza a felnőttkori személyiségünket. Ha ez az alap valami miatt nem elég szilárd (például az érzelmi sérülések miatt), akkor az az egész felnőtt életünkre hatással lesz, írja a Psychology Today, melynek blogjában Robert Taibbi pszichológus összegyűjtötte, milyen személyiségformáló erők hatnak ránk gyerekként.
Érzelmi sérülések
Mindannyian szerzünk sérüléseket gyerekként. Ennek oka lehet például a kritizálás, az elhanyagoltság, ha nem értékelnek, ha nem hallgatnak meg, vagy éppen a túlzott kontroll. A megoldókulcsaink rendszerint a születési sorrendből fakadnak: az elsőszülött jó gyerekként viselkedik, a második dühös lesz, a középső pedig visszahúzódik. Ezeket pedig visszük tovább magunkkal a felnőtt kapcsolatainkba, és ha sérülünk, akkor a gyerekként tanultak alapján reagálunk. A probléma az, hogy a mi reakciónk gyakran a másik fél érzékeny pontjára tapint, például mi visszahúzódunk egy rossz kritika miatt, míg a másik dühös lesz, mert úgy érzi, elhanyagolják. Abban az esetben pedig, ha a sérüléseink traumatikus eseményekből következnek (például bántalmazás vagy gyász), akkor ösztönösen próbáljuk megvédeni magunkat attól, hogy ez megismétlődjön. Ezért inkább nem kerülünk közel másokhoz, nem bízunk senkiben, vagy épp túlzottan ragaszkodunk.
Családi légkör
Aki nem biztonságos környezetben nőtt fel, mert például a szülei gyakran veszekedtek, vagy az apja alkoholista volt, gyakran túlérzékeny lesz, és úgy érzi, állandóan készenlétben kell állnia, mert nem tudni, mikor történik valami.
Példaképek
A gyerekkorban látott szülői minták rendszerint kétféle hatást válthatnak ki: vagy azonosulunk az agresszorral, azaz kiabálunk, mint az anyánk, vagy pont ellenkezőleg: már kamaszként megfogadjuk, hogy mi sosem leszünk olyanok. Ez a megoldás azonban túl egyszerű és nagyon gyermeki, mert ugyan nem kiabálsz vagy nem alkoholizálsz, de helyette elfojtod magadban az érzéseidet, amitől önkritikus és levert leszel.