Ilyen a pozitív fegyelmezés

Ilyen a pozitív fegyelmezés

A pozitív fegyelmezés modelljét Jane Nelsen és munkatársai hozták létre. Ez a modell úgy gondolkodik a gyerekek életét szabályozó keretekről, hogy az egymás tiszteletén, motiváláson és megoldás-központúságon alapul, és mellőzi a büntetés és a megalázás eszközeit a megfelelő viselkedés elérésében.

A pozitív fegyelmezés modellje több, klasszikus pszichológiai elméletet fordít le a gyakorlat szintjére, és tanítja a szülőket és a pedagógusokat egyaránt arra, hogy hogyan lehet hosszú távon, hatékonyan megoldani a gyerekkel létrejövő konfliktusokat – írta a TanTrend.

Tartozás és kötődés

A modell egyik forrása Alfred Adler és Rudolf Dreikurs pszichiáterek munkásságán alapul, akik már az 1920-as években kimondták a demokratikus nevelés elveit, mely szerint a gyerek elsőrangú szükséglete a valahova tartozás és a kötődés megélése. A viselkedésproblémák hátterében pedig az áll, hogy ez az igény nem tud megfelelően megvalósulni és a gyermek a környezet számára nem elfogadható módon igyekszik megkapni azt a figyelmet és törődést, amire szüksége van. A pozitív fegyelmezés arra törekszik, hogy megértse a gyerek viselkedése mögötti indítékot, érzelmi szükségletet.

A modell másik forrása azon alapul, hogy a kutatások szerint az a pozitív megerősítés bizonyult a leghatékonyabbnak, ami a gyerek számára egy kívánatos következmény, az eseményt közvetlenül követi és gyakori.

A modell 5 elve

• A szociális készségeket meg kell tanítani, ebben a problémamegoldás és az együttműködés kiemelten fontos.
• Törekedni kell az „Én képes vagyok” érzések kialakulására. Szülőként és pedagógusként támogassuk a gyerekeket abban, hogy megismerjék önmagukat, hogy mire képesek, és használják a problémamegoldó képességeiket, mások érzéseinek figyelembevételével. Ezt azzal tudjuk segíteni, ha nem megoldjuk helyettük a helyzeteket, hanem elősegítjük a saját megoldások kitalálását.
• Fontos a kölcsönös tisztelet – a felnőttek példát mutatnak azzal, hogy határozottan, de kedvesen, saját és a gyerek igényeire egyaránt képesek koncentrálni.
• Meg kell érteni a gyerek viselkedését, és érzelmeit, hogy a megfelelő szükségletekre tudjunk reagálni.
• Általános dicséret helyett az elismerés az erőfeszítésre és a fejlődésre irányul.

A teljes cikk a TanTrend oldalán olvasható.