Ki beteg valóban? Ki kér csak igazolást? Ki tanít és ki dolgozik? – hiányzásigazolási dömping a gyermekorvosi rendelőben
Szeptember második felére erőteljesen elértük a COVID második hullámát, ezért az iskolákban kizárólag orvosi igazolással fogadják vissza a gyerekeket. A gyermekorvosi rendelőkben azonban épp a járvány miatt többségében távgyógyítás – ún. telemedicina – zajlik a szülők által telefonon, e-mailben, Messengeren leadott infók alapján. Akkor valójában miért is az orvosok írják az igazolásokat? Miért nem bízunk meg a szülőkben, hogy akár büntetőjogi felelősségük tudatában nyilatkozzanak a néhány napos, apró tünetekkel járó betegségekről? Ezen kérdések felmérésére indított útnak egy anonim kérdőívet a Házi Gyermekorvosok Egyesülete, mely kitöltésére buzdítják a lakosságot.
Járványhelyzet van, mindenki bizonytalan, sok félelem van bennünk, de a gyerekeknek most is joga van az oktatáshoz, a szülőknek a munkához, az orvosoknak a minőségi gyógyításhoz. A közös érdek a járvány megelőzése, de hogyan tudnánk ezt okosan csinálni? Nyilván a legjobb lenne mindenkit tesztelni…
Nézzük a tényeket:
Mi van, ha a gyermek megbetegszik?
- Kérdés, hogy mi a baja? Egy kis nátha, vagy több COVID-19-re utaló tünet együttállása, vagy teljesen más betegség, ami személyes vizsgálat hiányában nem, vagy csak későn kerül feltárásra? Ezt nem a szülőnek kell eldönteni. A szülő feladata, hogy telefonon értesítse a gyermek orvosát, és ő dönti el, hogy telemedicina útján tudja-e diagnosztizálni vagy szükség van-e személyes vizsgálatra. Az őszi-téli időszak megbetegedései jellemzően enyhe, telemedicina útján jól diagnosztizálható betegségek.
- Ha kevésbé komoly, 2-3 nap alatt elmúló őszi nátháról beszélgetünk, vagy egy gyomorrontásról, azt egy felelős szülő tudja kezelni, természetesen kérhet szakmai segítséget, de ez önállóan, mindenféle egészségügyi szakszolgáltatás nélkül lebonyolítható lenne.
- Ha komolyabb láz, tünetegyüttes, esetleg COVID-19 gyanú áll fent, akkor az orvos vagy tesztelést kér, vagy személyes vizsgálatra hívja be a pácienst és megy tovább a folyamat.
- A jelenlegi jogszabály értelmében csak a házi gyermekorvos igazolhatja az iskolai hiányzást, ami egyfelelől hatalmas adminisztrációs munka az orvosoknak, másfelelől kockázat a szülőnek, orvosnak egyaránt, hisz tudjuk, hogy a legtöbb fertőzést a rendelőben lehet összeszedni. Itt érdemes lenne elgondolkozni a szülői igazolás lehetőségén.
- Hogy „élje túl” a család, a szülő, ha beteg a gyerek, hiszen 12 éves kor alatt a gyermekvédelmi törvény értelmében nem maradhat egyedül otthon a gyermek…? Tehát, a tavaszi pandémiás karanténhelyzet után ismét beindulni látszik a gépezet, amikor is többször hetekre otthonlétre kényszerül a szülő, amit a munkahelyén – ha még van neki – nem fognak tolerálni. Megjegyzendő, egy 13 éves gyerektől sem várható el sem betegen, sem egészségesen, hogy önellátó legyen, tehát az egy külön kérdés, hogy velük mi lesz, ha betegség miatt otthon kell maradniuk.
- Az összes, a rendeletben felsorolt tünet (láz, köhögés, nehézlégzés, hirtelen fellépő szaglás- és ízérzés vesztés) közül egy fennállása esetén is 10 nap otthoni elkülönítés indokolt, emellett a járvány ideje alatt – nem egészségügyi, hanem oktatásügyi döntésre – jelenleg még egy náthás gyerek sem mehet közösségbe. Nem értem, van olyan gyermek, aki nem volt náthás ősszel? Így nagyon hamar összejöhet a 250 óra hiányzás, mely esetén az iskolában évvégi vizsgát kell tenni…Ez is egy komoly vész, presszió.
- 10 nap a jelenlegi karantén, COVID 19 gyanús gyerekeknél és a kontakt személyeknél (bár itt már kicsit elbizonytalanodunk, hisz számtalan esetet ismerünk, ahol az osztályban volt COVID fertőzött és az osztály karanténba ment, a tanár nem). Hasonló a helyzet a szülő-gyerek kapcsolatban, mert több esetben a család egy tagja COVID pozitív, attól még a többiek dolgoznak, iskolába járnak. Ha a gyerek beteg és 10 napot otthon kell töltenie, akkor ki vigyáz a gyerekre? Mert a nagyszülőket biztos nem engedném oda… Tovább cifrázza a helyzetet, ahol több gyerek van a családban és az egyik igazoltan COVID-19 beteg lesz, így a többieknek is otthon kell maradni. De meddig? Mikortól számítjuk a 10 napot, hiszen a családon belüli izoláció lehetősége eléggé korlátozott. A testvérek 10 napja mikortól számítódik? Amikor a másik gyerek megbetegedett? Vagy a kilencedik napjától, hiszen elvileg még akkor is fertőz? Akkor a testvérek meddig lesznek otthon, három hétig? És hányszor három hétig tavaszig?
Egyszóval, ez így nem jó. A gyerek egyre jobban lemorzsolódik az iskolában, mert többször 10 nap kihagyást nem lehet otthoni tanulással pótolni, hiszen itt nekik nem tartanak online órákat, csak saját maguk – esetleg a szüleik – segítségével próbálnak otthon tanulni… A társas szocializációjukról ne is beszéljek, pont ez sérült a karantén alatt. Csiki-csuki, járunk is iskolába, meg nem is.
Az orvosok túlterheltek, adminisztrálnak gyógyítás helyett. A valóban beteg gyerekek néha hosszan sorban állnak, mire végre rájuk kerül a sor, pedig velük kellene minél előbb foglalkozni. A szülők pedig próbálják menedzselni a folyamatokat, de elég nehezen megy.
Hogy látják ezt a tanárok?
„Nagyon megnehezíti az iskolai életet, hogy szinte naponta változnak a feltételek, az elvárások, és a szabályozás is. Jelenleg, amikor egy diák bármilyen betegség tüneteit mutatja, akkor haza kell küldenünk az iskolából, vagy pedig a szülő már be sem engedi reggel. Utána pedig 10 napig nem léphet be az iskola területére, vagy amíg az orvos másként nem rendeli el. Viszont ahhoz, hogy az orvos elrendelje, ahhoz szülői nyilatkozatra van szükség, hogy a gyermek tünetmentes. Ez hosszadalmassá, bonyolulttá teszi az egészet. Arról nem is beszélve, hogy ez a gyerekeknek szörnyű, mert bármilyen tünete van, 10 napig távol kell lennie az iskolától, viszont nem részesül digitális oktatásban. Szépen, lassan ürülnek ki az iskolák, egyre kevesebb gyerek ül bent. A többiek pedig otthon várnak, hogy teljen az idő. Másrészt pedig ez sem megnyugtató, hisz tesztek alig készülnek, nem tudjuk, hogy a beteg, lázas gyermek valójában milyen betegségben szenved.” – ad helyzetjelentést Balatoni József, történelemtanár.
Nagy figyelmet kellene fordítani a mostani érettségizőkre, hat vagy nyolcosztályos iskolába vagy épp középiskolába felvételizőkre, hisz náluk fennáll a veszélye, hogy 2 hét karantén, pár nap iskola, újabb 2 hét karantén, és így tovább, akkor kimaradnak az oktatásból, nem kapják meg lassan fél éve a megfelelő felkészítést. Szóval ez a kialakult helyzet rengeteg kérdést felvet, és a felvetett kérdésre pedig válaszokra lenne szükség…”- fogalmaz Jocó bácsi, aki a XV. kerületben tanít.
Hogy látják ezt az orvosok?
„A kiadott Intézkedési terv szerint a gyermek bármilyen betegség esetén kizárólag orvosi igazolással engedhető vissza közösségbe. A beteg gyermek gyógyult állapotát elsősorban a szubjektív panaszok megszűnése szabja meg, amelyről a szülő vagy a páciens elmondása alapján kell döntenünk. Ide tartoznak többek között a következők: láztalan állapot, légúti tünetek, fejfájás, hasmenés stb. hiánya. Igazolt koronavírus fertőzés esetén pedig a jelenleg érvényes (2020.09.21.) eljárásrend szerint a tünetek kezdetének időpontja, hiszen attól kell minimum 10 napot számolnunk a közösségbe visszaengedéshez. Tekintettel arra, hogy az orvosi igazolások alapja a szülői megfigyelés, csak akkor kapunk a szülőktől hiteles információt, ha ezért felelősséget kell vállalniuk és számon kérhetőek. Számos praxisban bevezettük, hogy a szülőknek büntetőjogi felelősségük terhére írásban kell nyilatkozni gyermekük tünetmentességéről az igazolások kiállításának feltételeként.
Az ezzel szerzett tapasztalatunk megerősíti, hogy a szülők ilyen módon megfontoltabbak, mintha az orvosi igazolás mögé bújhatnak. Az írásbeli nyilatkozat felülírja az esetleges egzisztenciális félelmeket is, hiányában viszont az orvosi igazolás hiteltelen, félrevezető dokumentum. Mivel a szülői nyilatkozatok birtokában az orvosi igazolás pusztán egy formális jogszabályi kötelezettség, de valós információtartalma nincs, ugyanakkor különösképp a jelenlegi járványügyi helyzetben mind a szülők, mind az egészségügyi alapellátók életét ugyancsak megnehezíti, értelmetlen, ezért eltörlését és a szülői írásos nyilatkozatokkal (l. 1.sz. melléklet) való helyettesítését javasoljuk.” – fogalmaz dr. Tordas Dániel, házi gyermekorvos, aki Budakalászon látja el a praxisát.
„Nem támogatható az a gyakorlat, hogy a gyermekeket BÁRMILYEN tünet megjelenése esetén 10 napra kitiltsuk a közösségből, még mielőtt COVID-19 fertőzés gyanúja egyáltalán felmerül. Az a gyermek, aki koronavírus-fertőzés szempontjából nem gyanús, ilyen módon elesik az oktatástól, sérül az oktatáshoz való joga, a szülőnek pedig egyre nehezebb lesz megoldani a gyermek otthoni felügyeletét.” – hangzik Tordas doktor, házi gyermekorvos véleménye.
„A felelősséget is meg kell tanulni, a jelenlegi rendszer erre nem ad esélyt. Ez csak a szülőé lehet, nem lehet áthárítani ezt másra. Az újszülöttet hazaviheti a szülő, mert megbízunk benne, ekkor az övé teljes mértékben a felelősség. Amint közösségbe kerül, ennek nagy részét áthárítjuk az orvosra, kivéve, amikor visszaadjuk, például meningococcus oltás vagy méhnyakrák megelőző HPV oltás, mert ebben kompetens, de a nátha vagy hasmenés elmúltában nem. Ez igen abszurd. Egy még magatehetetlen, önállóságra alig képes baba ellátását rábízzuk, de egy önállósuló félben lévő gyermeket “elveszünk” tőle. – hangzik a gyermekorvos álláspontja, aki jelentős szerepet vállalt a Házi Gyermekorvosok Egyesülete szülő kérdőívének megalkotásában.
Hogy látják ezt a szülők? Erre vagyunk kíváncsiak.
Segítsünk kideríteni a legjobb megoldást, kérem, hogy töltsék ki a Házi Gyermekorvosok Egyesületének szülőkhöz szóló kérdőívét, hogy feltérképezhessük a helyzetet.
A témában az E-Beszélgetőkúra sorozatában vitattuk meg a jelenlegi helyzetet, vendégeim voltak:
Tordasi Dániel, házi gyermekorvos
Király Balázs, házi gyermekorvos
Balatoni József, Jocó bácsi, történelem tanár
A beszélgetés videóanyaga itt érhető el: