Különleges gyerek az osztályban
Iskolatípustól függetlenül a legtöbb osztálynak van olyan tagja, aki különleges – képességeiből vagy viselkedéséből fakadóan. Ezek a gyerekek a pedagógiai repertoár frissen tartása mellett azt is igénylik, hogy egyéni figyelemben és a beilleszkedés terén támogatásban részesüljenek. Ez komoly kihívást jelent a pedagógusoknak, az intézménynek és az osztályközösségnek egyaránt.
Az iskolai közegben egy diák különlegessége relatív, nagymértékben függ attól, hogy milyenek az adott környezet jellemzői. Ez befolyásolja azt, hogy mely vonások válnak feltűnővé, kiugróvá a többihez képest. Például az általános iskola 8. osztályának legjobb tanulója, akinek teljesítményét és képességeit messze kimagaslónak értékelték, egy középiskolában, hasonló tanulók között átlagosnak tűnhet.
Ebből a szempontból érthetővé válik, hogyan találhatunk szinte minden osztályban egy-egy különlegesnek mondott fiatalt, aki viselkedése mentén, alul- vagy felülteljesítése kapcsán kap több figyelmet a többiekhez képest. Lehet ő tehetséges, sajátos nevelési igényű, vagy mindkettő, a „kivételesség”-re, mint szerepre érdemes figyelmet fordítani, annak érdekében, hogy valós inklúzió jöjjön létre, amiben a közösség minden tagja elfogadott és hozzájárul az osztály egészéhez.
Esetmegbeszélés
Az átlagtól eltérő gyerekek jellegzetességeit gyakran észlelik az őt oktató tanárok, akik saját szemüvegükön keresztül értelmezik őket, s alkalmaznak valamilyen pedagógiai módszertant. Ezek jellemzően nagyban eltérnek egymástól.
Az esetmegbeszélés segíthet abban, hogy a különböző nézőpontok egyeztetésre kerüljenek, s közösen dolgozzanak ki a pedagógusok a gyerek egyedi igényeinek megfelelő eszközöket. Így nem szükséges egyedül küszködni és újabb ötletekkel előállni. Ez a teammunka hozzájárul ahhoz, hogy megosztásra kerüljenek azok az információk, tapasztalatok a tanulóval kapcsolatban, amiket később hasznos fejben tartani.
Fontosnak tartom, hogy a gyerek kapcsán érintett összes felnőtt be legyen vonva, hiszen újabb szempontokat emelhet be az iskolapszichológus, vagy a fejlesztőpedagógus véleménye.
Segíthet a közösségi múlt feltárása, a közösség érzékenyítése és bevonása – erről is olvashatnak a cikk folytatásában a Tantrend oldalán.