Kumulatív stressz a gyerekeknél – egyre növekvő bajt okoz

Kumulatív stressz a gyerekeknél – egyre növekvő bajt okoz

Ha a sok kisebb stresszélmény összeadódik, a gyerekek egyre erősebb tünetekkel jelzik, hogy baj van. Segítünk ezek felismerésében és tanácsokat is adunk, hogy miként fogjunk hozzá a segítséghez.

Amikor egy gyermek rendszeres gyakorisággal sok apró stresszélményt halmoz fel, akkor ez az állandó stresszmintázat a kumulatív stresszreakció kialakulásához vezet – írta K.J. Payne alapján az elegjoanya.hu szerzője, Kovács Szilvia tanácsadó szakpszichológus.

Milyen tünetei vannak a kumulatív stresszreakciónak?

A leggyakoribb tünetek a felfokozott éberség,az idegesség, a szorongás, az alkalmazkodóképesség hiánya, az impulzuskontroll gyengesége, az alacsony szintű empátia, azaz a mások nézőpontjának átvételére való képtelenség. Mindezek mellett megjelenhet szétszórtság, figyelmetlenség, esetleg figyelemzavar, iskolás gyermekeknél a teljesítmény romlása, alvászavar, éjszakai ébredések, rémálmok, de az immunrendszer is gyengülhet a tartós stressz hatására, ami gyakoribb megbetegedéshez, esetleg allergiához vezethet.

Következmények és fokozatok

Ha a fent leírt állapot bekövetkezik – akár csak kis mértékben is – akkor ehhez újabb stresszfaktor is társulni fog, ami nem más, mint az otthoni (esetleg óvodai, iskolai) konfliktusok, viták számának növekedése. A békésnek induló családi ebédből hatalmas patália lesz, a társasjáték pedig csapkodással ér véget. Konfliktus alakulhat ki a szülők közt is, a „kinek a hibája” témakör különböző árnyalataiban. A családon belüli feszültségekre a gyerekek kivétel nélkül nagyon érzékenyek, érzik és átveszik a szülők lelki állapotát, ami bennük is növeli a feszültséget, vagy a szorongást és a bűntudatot. Egy-egy odavetett félmondat pedig tovább ront a helyzeten: „Látod, most miattad vesztünk össze apáddal/anyáddal!”, „Végre kicsit pihenhettünk volna, miért kellett  ezt is tönkretenned?”.

Csak Te segíthetsz!

Ha higgadtan és őszintén szembenézünk a tényekkel, akkor be kell látnunk, hogy bizony nem a gyermek az oka a kialakult helyzetnek. Ő csak egy általunk kialakított keretrendszerre, tartósan jelen lévő működési módra reagál így. Ha pedig ezt elfogadjuk, akkor könnyen belátható, hogy a változást is csak mi indíthatjuk el. A változás célja leegyszerűsítve az egyszerűsítés, azaz a gyermeket érő ingermennyiség csökkentése és a lehetőség biztosítása az ingerek feldolgozására.

Hogyan érdemes elkezdeni?

Először mérjük föl, miből lehet túl sok.

• Túl sok a játék a gyermek szobájában?
• Túl sok a könyv?
• Túl sok a zaj?
• Túl sok a program?
• Túl sok a kiszámíthatatlanság?
• Túl sok a felnőttekből?

A tippek és tanácsok kifejtése az elegjoanya.hu oldalon olvasható.