Legnépszerűbb gyereknevelési tévhiteink

Legnépszerűbb gyereknevelési tévhiteink

Szinte minden szülő nap mint nap vívódik amiatt, hogyan viselkedik a gyereke, milyen a teljesítménye, fejlődése, egészsége, miért jó vagy épp rossz a kedve. Hogyan lehetne szófogadóbb, jobb tanuló, könnyebben kezelhető? Mit és hol rontott el a szülő, hogyan csinálhatná jobban? Íme, sokan ezeket gondoljuk rosszul a gyereknevelésről!

A gyerekeink életének kézben tartása, megszervezése, irányítása, rengeteg energiát, figyelmet igényel, és még akkor is előfordul, hogy ez nem látszik rajta. Pedig úgy érzed, minden tőled telhetőt megtettél. A neveléssel kapcsolatban se szeri se száma a tévhiteink számának, az egyszeri anya és apa csak kapkodja a fejét, ha mindennek meg akar felelni. Tudunk erre egy megoldást. Ne akarj megfelelni egyiknek se. Szalánczi Kriszta klinikai szakpszichológus írása a wmn-en jelent meg.

1. tévhit

Szigor és büntetés nélkül nem lehet nevelni

A szigor és büntetés félelmet kelt a gyermekedben, de a kutatások során bebizonyították már, hogy hosszú távon semmiféle hatása nincs a büntetésnek. Az óvodás akit, azért büntetnek, mert rendre nem köszön a szomszéd néninek, továbbra sem fog köszönni, csak egyszer, a büntetés után. A szigor helyett inkább a következetességet, a megfelelő példamutatást, és a gyerek számára betartható szabályokat javasolnám, persze mindig az életkorához igazodva. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a gyerekek szeretik a szabályokat, mert biztonságot, keretet ad a hétköznapokban, ennek feltétele pedig az otthoni rend és kiszámíthatóság. Az ugye megmondtam…, ha nem készülsz el…, nem csinálod meg…, nem pakolsz el…, nem írod meg…, mi lesz akkor…, majd meglátod… típusú fenyegetéseknek nincs semmi haszna és eredménye, viszont a szülő számára egyre idegtépőbbé válik a helyzet.

2. tévhit

Az a legjobb, ha barátként, partnerként kezeled a gyermekedet

Ennek számtalan kellemetlen következménye lehet, főképpen a gyereked szempontjából. A barátság egymás mellé rendelt viszony, a szülőség alá-fölé rendeltséget feltételez, hisz a gyereked van rád utalva, és nem fordítva. Te adhatsz neki érzelmi biztonságot, kiszámíthatóságot, ezt csak tőled kaphatja. Tőled tanulja a jó és a rossz közötti különbséget. A neveléshez tekintély szükséges, ami épp megszűnőben van napjainkban. Persze a tekintélyed ne az elnyomásból fakadjon, hanem a szépen összehangolt kapcsolatotokból. Neked kell erősebbnek, stabilabbnak, érzelmileg terhelhetőbbnek lenned, mert a gyerekednek erre van szüksége! A barátságban sok a kölcsönösség, a szülő-gyerek kapcsolatban ez másképpen valósul meg.

3. tévhit

Mindent érdemes megbeszélni egy gyerekkel

Sok szülő büszkén újságolja, hogy ő aztán mindent megbeszél a gyerekkel, így teljesen „képben” van! Nem kellene „képben” lennie! Egyszerűen szólva: vannak felnőtt dolgok, és vannak gyerek dolgok. A felnőttek világa a kicsik számára sokszor érthetetlen, szorongató és bizonytalan. A gyerekekkel mindig az életkoruknak és lelki érettségüknek megfelelő mennyiségű információt mondjuk, és ne többet! Lehetőség szerint mindig a biztosról beszéljünk, és ne a bizonytalanságról. A válás lehetőségéről soha ne beszéljünk a gyerekkel, inkább csak arról, ami egyelőre tény, például : apa és anya mostanában többet vitázik, mert nem értenek egyet bizonyos dolgokban. Az volna az optimális, ha egy családban minden téma nyitott lehetne, mindenről lehetne beszélni, de a gyerekeket csak igen óvatosan érdemes beavatni a problémákba, sokszor pedig egyáltalán nem.

…és ezzel még nincs vége a gyerekneveléssel kapcsolatos tévhiteink számba vételének! Olvasd tovább Szalánczi Kriszta klinikai szakpszichológus írását a wmn-en!