Lelki labirintusaink: „On-Lány” és „InstaBoy” kalandjai

Lelki labirintusaink: „On-Lány” és „InstaBoy” kalandjai

A virtuális terű barangolások miként módosítják a világot? A felnőtt mesei tartalmú online hogyan ivódik be a fantázia világába, és miként képes észrevétlen módon gondot okozni? Virtuális játszótereink miként alakítják át a szenzorainkat és az érzelmi világunkat? Hogyan képződnek az „On-Lányok” és az „InstaBoyok” a virtuális világban? Mi jellemzi őket? Mit tehetünk „két kezünkkel” az online függőségek ellen? Polus Enikő mentálhigiénés szakember írása.

Legutóbbi előadásomon nem voltam hajlandó ppt-t vetíteni – azért, hogy szemkontaktust tartva, földi „légkörben”, a közönséggel együtt megérezzünk és megértsünk végre valamit!….„valami van a levegőben”, amit csak offline térben lehet érezni, látni, hallani, simogatni. Ezt újra kell programoznunk a saját testünkben, lelkünkben!

Polus Enikő vagyok, mentálhigiénés szakember és nagyon szeretem a segítői hivatásaimat. Amit írok, a legnagyobb tisztelettel teszem az emberiség felé, senkit és semmit nem áll szándékomban bántani!

Ne vegyük fel a tehetetlenség szerepkörét!

Sokszor érezhetjük a lelkünket, az érzelmi világunkat egy igazi labirintusban, amibe könnyű bekerülni és néha lehetetlen kihívásokkal teljes „kalandpályává” változik, amit még az elején lehet, hogy élvez az ember, majd fejvesztve menekülne később belőle! „Kikerülni az online térből adódó” nehézségekből? Hát a marketingpiac már elhitette, hogy lehetetlen és ebbe nyugodjunk bele. Nos, én nem hiszek ebbe, és tegnap hittel és reménységgel mertem azt kimondani, hogy nem lehetetlen, így ne vegyük fel a „tehetetlenség” szerepkörét. Ez egy olyan „cipő”, amibe nem kell bebújnia senkinek! De fontos azt is tudni, hogy szükségünk van egymásra az offline térben! Ne higgyük el, hogy egymás nélkül lehetséges! Ha az offline térben nem tiszteljük- vagy nem szeretjük egymást, akkor visszamenekülés várható sajnos!

A belülről induló változás

Forrás: Instagram

Amikor közéleti szereplőkkel dolgozok, mindig tanulok tőlük valami érdekeset. Sokat tanultam Tóth Gabi énekesnő stílusváltásából. Emiatt is játszottam le az előadáson a hallgatóságnak az új klippjeit az új stílusból. Egy új út egy ember életéből, ami mögött valós változások vannak. Amit sokan nehezen fogadnak ma el, mert már megszokták tőle a régit és a változtatásokat ma kicsiny kis országunkban nehezen fogadják el az emberek.

Változást hirdetni nem könnyű, bátorság kell hozzá és felelősségtudat. Én tisztelem a bátrakat, mert ma nem könnyű „hétköznapi hősnek új utat törni, falakat ledönteni! De a labirintusból való kijutás csak „lelki stílusváltáson” keresztül lehetséges, aminek hasonló módon jelennek meg a külső jegyei! Így rajta és a munkáján keresztül láthattuk azt, hogy a változás labirintusa egy olyan út, amit a környezet nem ellenállás nélkül fog tőled elfogadni, de ha az a te utad, akkor merd bátran meglépni, hiszen ott kell majd kiteljesedned. Így én nagyon örültem Gabi új stílusának, ami jelenleg társadalmi problémákat kezd el feldolgozni és kivetíteni. Nos, a művészeknek ez igen nagy „köz-feladata” lenne!

Fontos, hogy minőségből és tudományos szakmákból is tanuljunk! A Pszinapszis egy olyan közösségépítő hely, ahova minden évben szívesen vállalom el a felkérést, mert a pszichés edukáció nagy találkozó és „képző” helyszíne. Amint az előadásra érkeztem, a parkban hallottam egy embert beszélgetni valakivel telefonon:

„Én azért jöttem ide, mert meg akarok a dolgaimban világosodni”. Kéretik ezt a mondatot nem elspiritualizálni!

Vagyis mit mondott ki a mondatával? Világosabban rá akar látni az életében a dolgaira, és ez csodálatos. Ez a nyitottság kell a tanuláshoz, önfejlesztéshez, mielőtt a gondolkodás és a mentalitás változna. Én meg örültem, hogy ezt meghallhattam előadás előtt, mert ilyenkor boldogan vállalom az előadásos felkéréseket is! Örültem, hogy közben nem a telefonomat nyomkodtam, mert akkor ezt nem hallhattam volna meg!

Lelki labirintusaink

Ahogy egy serdülő kliens mondta nekem egyszer egy segítő beszélgetésen:

„Néha leraknám a lelkem egy kicsit valahova, hogy megpihenhessek tőle, nagyon fárasztó…. vagyok magamnak is. Mint valami kusza bozótos út a lelkem, amiből lehetetlen kikerülni”.

Pihenni vágyunk, mert odabent elnehezült mindenkinek valami. Nincs meg a belső csend, ezért wellnessbe futkosunk. Nem látjuk reálisan a dolgainkat, emiatt művi úton plasztikázzuk az elménket. Nem érezzük a boldogságot, emiatt motivátorokat éltetünk. Elvesztettük az ösztöneinkkel a kapcsolódásunkat, emiatt elhagytuk a lelkünket valahol a labirintusban.

Bizony, oda került, mert belépett az életünkbe egy olyan virtuális világ, amely észrevétlenül változtat át bennünket érzelmileg is. Átkreál mindent azáltal, hogy nem mi lettünk az online terek okos felhasználói, hanem ő lett a mi felhasználónk, irányítónk. Nem volt rá senki felkészülve a technikai vívmányokra, emiatt gyorsan birtokba vett bennünket és az időnket manipulálja, elérve nálunk azt az érzést, hogy ha nem kukkantunk rá a dolgokra, akkor „mindenről lemaradunk”. Sajnos most már az énképet, az önbizalmat, a jövőterveket is módosítja. Lelki „vírusok és baktériumok” sorozata lepi el nap mint nap az agyunkat az online használata által. Mindemellett pedig csodálatos lehetőség a praktikum, a tájékozódás, olvasás területein és az applikációk életünk megkönnyítésére is csodás online műfaj lehetnek.

Az online érzelmek módosult állapotokat, függőséget okoznak

DE: ne a cipő használjon fel engem termékként, hanem én használjam a cipőt az emberiség, az élet szolgálatára. Az online érzelmek módosult állapotokat okoznak. Függőséget úgy, hogy tagadjuk. Kötődést úgy, hogy az emberi kötődéseket megszüntetjük. Elárvult érzést pedig úgy, hogy azt érezzük, hogy „online közösséghez” tartozunk, de ez még nagyobb „elárvultságot” okozhat a lelkünkben. Így kéretik vigyázni, az „ajtók zárul(ja)nak”!!!!!!

Szuper applikáció, hogy hallhatom a tenger hangját, de az igazi hatást a komplex dolog éri el a lelkemben: amikor élőben hallhatom a tenger morajlását, amikor a szemeim megnyugodhatnak a látványban miközben bambulva kísérem a naplemente nyugodt pillanatait. Nos, ez a komplex szenzorhatás soha nem teremtődhet meg az online térben, pedig az idegrendszerünknek erre lenne szüksége! Ilyenkor kikapcsol az agy, vagyis egyre kevesebb dologban gondolkodik, és szinte elillannak a gondolatok. A bambulós pihenés csak a komplex természeti hatásokkal érhető el ily módon!!!

Miként szerezzük vissza a vágyat az offline után?

Az előadást kiegészíteném még pár önsegítő javaslattal, hogy miként szerezzük vissza a vágyat az offline térre, hogy képesek legyünk elszakadni ideig-óráig a kütyüktől:

  1. Minél többet tartózkodjunk online és kütyümentesen a természetes közegekben, ahol fű, víz, fa, hegy, domb és a természetes zajok vesznek körbe.
  2. Használjuk az irodalmat arra, hogy megértessen velünk dolgokat! Vers- és művek olvasásával, színházba járással, humor műfaj beépítésével is!
  3. Edukáció alapja nem a motivációs előadások. Az edukáció három elemből áll: minőséget hallgatok és olvasok + dolgozok segítő szakemberrel magamon + integrálom ezeket a gyakorlatban. A motiváció csak abban képes segíteni, hogy talpra állj és elkezdd. De a „lelki labirintusokban” nem képes már segítséget nyújtani, amikor a belső labirintus csatáidat vívod majd! Képes hitet és reményt fakasztani, de annak a megtartása tartósan azon múlik, hogy dolgozol-e a lelkeddel!
  4. Lelki csatamezőkké alakulhatnak a lelki kríziseink, ha nem kérünk segítséget, tanácsot segítő szakemberektől, akik erre professzionalizálódtak! Egy életen keresztül el lehet tévedni a labirintusokba és bolyongással tölteni az időt! Időpazarlás és nem jut idő élni! Nem azért kell a segítő szakember segítsége, mert nem vagy talpraesett, hanem azért, mert a világ elbonyolódott, a lélek labirintusokba kerül és kell egy megbízható támpont, aki kívülről reálisan és szakmailag segít. A barát tanácsai nem mindig beváltható segítség, ebben legyetek óvatosak! Én ma nem tudnám végezni a munkámat, ha nem lenne lelki szakmai segítőm!
  5. Önfegyelem erőteljesebb kifejlesztése, hogy a „kütyüknek” képesek legyünk ellenállni: a mozgás és a sport. Amint erőlködsz, küzdesz, kimozdulsz és lépéseket teszel önmagadért, azonnal elmozdulsz a „labirintusban” keletkezett lelki elakadásaidban is, elindulsz! Érdemes kipróbálni, de ne csak az edzőtermet, hanem a barlangászatot, a túrázást, a hegymeneteket is! Ne csak uszodában ússz, hanem természetes vizekben is, másként fog rád hatni!

„On-Lány” és „InstaBoy”

Ők a Barbie és a Ken baba mai online irányított élő formációi, de még az én elnevezésemmel nem készült se baba, se rajzfilm. Nos, úgy tűnik, valakiknek célja az, hogy a gyermekkori „hercegnőkből és hercegekből” ne nők és férfiak legyenek, hanem „csajok és pasik” formálódjanak.

Miért is történik ez az észrevétlen átalakítás? Mert a csajok és pasik eltárgyiasultak. Eszközökké vállnak az élet nagy marionett színpadán, akiket lehet irányítani marketing szempontból. A csaj és a pasi szíve legmélyén szorong és fél, sok hiánya van, kívülről várja a megoldásokat és nem dolgozik önmagán, mert azt hiszi, hogy tényleg attól válik valaki vonzóvá vagy értékessé, hogy milyen parfümöt vagy cipőt használ! Miközben észre sem veszi, hogy elértéktelenedik a saját szemében is, amit azzal kompenzál, hogy egyre drágább dolgokat aggat magára és csodálkozik, hogy: „Engem senki nem értékel!”

A boldogtalanság tudatlan motorja

Majd elkezdi magát túlértékelni, vagyis felül a virtuális kompenzáció lovára! Majd a közösségi oldalakon bemutatja, hogy mennyire értékes – és amint ki mer lépni ezekről a terekről az offline térbe, azonnal összeomlik lelkileg! Ezt az online tér táplálja és ezt az életérzéssel rendelkező embert nagyon könnyű beirányítani a boltok akcióira vagy a tárgyak megvételére, a dolgok halmozására. Ha nem vesz részt az akciókon, akkor szorong, hogy lemarad valamiről. Hiába kéri a párja, hogy bújjanak reggel össze és maradjanak ágyban „kiskifli” formációban, mert nem fog ráérni, hiszen indul az „akciókommandó” és elsőnek kell belépni a „csajképző” vagy „pasiképző” irányított térbe, ami az offline-ban zajlik, de azonnal feltöltik a virtuális térbe, hogy mindenki a részese lehessen az online örömének!!!

Hiszen normális, hogy szeretjük az örömeinket, bánatainkat is megosztani egymással. Csak mondjuk nem így, hanem az offline térben „face to face, szemtől szembe” kéne! A pszichés „anatómiai” szükséglet inkább erről szól! Nem viszi az autót magával, mert úgy se tud leparkolni az „akció-napokon”. Inkább taxit hív, de ahhoz sok pénz kell, hogy ezeket a „túrákat” kivitelezze, emiatt vagy ő, vagy a párja tölti az idejét és az életét a „dzsungelmunkákban”, ahol sok pénz szerezhető ennek fenntartására.

Elveszett intimitás

De így keveset találkoznak a párok, elfelejtenek közösen élni és „megélni” offline pillanatokat, elmaradnak az intim dolgok, így virtuálisan élik a kapcsolataikat. Igen ám, de sok a szingli „modern Piroska” és magányos „farkas”, így ők bekopogtatnak a virtusod ajtaján és elhitetik veled, hogy csak barátok. Közben elindulnak az online érzelmek és a libidód, a dinamikád teljes figyelmét ő kapja meg, az „online barát, aki már nem is csak barát!”.

A párodhoz már nem fogsz bújni, mert esténként a telódat nyomkodod, miközben csak azt állítod, hogy a barátaiddal „beszélgetsz”. Közben nem érted, hogy mi baja a serdülődnek, aki mostanában zombi lett és hiába kap meg tőled mindent, semmi nem jó neki. Így nem tudsz felelős szülővé válni! Jön a „bezzeg a mi időnkben” című nevelés és elindul az izoláció a családon belül. Segítséget kérni? „..na még mit nem…”, mondja egy dal! Egy reklám pedig azt állítja „hogy hülyék nem vagyunk?”

Instant-SOS helyett küzdelmes problémamegoldás

Aztán ha pánikroham van, lelépett a pár vagy a gyerek elszökött, akkor viszont most azonnal segítő szakemberként „SegítségSOS” és” insta-mikró” gyorsasággal oldd meg a dolgokat, pattogtasd ki „ a lelki kukoricákat”! Így aztán jön a válás elválás nélkül.

Modern problémamegoldás: „Dobd ki a francba, veszünk másikat!” megoldások. Online térben: töröld le, tiltsd le…

Pedig a problémamegoldásokon keresztül találjuk meg az utat és a saját kútforrásainkat, amin keresztül megleljük az erőforrásokat és a lelki békét! De ezt nem vállaljuk, mert a termékiparban valóban néha olcsóbb megvenni valamit újonnan, mint megjavíttatni. Az újdonság meg izgalmas libidó-érzeteket ad, csak aztán pillanatokon belül ott találjuk magunkat abban, hogy: „miért ismétlődnek az életünkben ugyanazok a problémák”?

Nos, én azon leszek, és azon dolgozok a segítő szakmáimmal, hogy az „On-Lányokból” és „InstaBoyokból” újra hölgyek és urak váljanak, akik ésszerűen gondolkodva mérlegelnek, analizálnak, megismerkednek az emberi méltóság jogaival és az alázattal, tisztelettel is, és a problémamegoldásokat felvállalják bátran, akár segítséget kérve, mert az nem szégyen.

Legyünk lelki stílusváltók!

Akik nem irányíthatóak az online térben, és megtalálják a saját belső kútforrásaikat, mert el lehet kezdeni az életünkben egy új fejezetet, mesét vagy történetet! Legyünk lelki stílusváltók, ahogy Tóth Gabi ezt megtette! Az On-Lányok és az InstaBoyok máshogy működnek: az alapján érzik majd jól magukat, hogy hány like érkezett a posztjukra!

A cél az lenne, hogy ismerjük meg magunkat (énismeret+önismeret+ integráció), fedezzük fel az értékeinket, ami mindenkiben megtalálható és e belső értékvilág rendbetétele fog belső megnyugvást, „lelki kielégülést” és boldogságot okozni. Az „insta-érzések ugyanis csak mikronnyi ál-boldog pillanatokat” képes okozni, ami után a lélek labirintusában nagy zuhanás következhet.

Nem utolsósorban pedig lelj olyan barátokat, akik jóban-rosszban melletted vannak és őszintén örülnek a sikereidnek, értékelik azt, aki vagy és nem akarnak megváltoztatni. Gondolhatjátok mekkora öröm volt számomra, amikor az egyik elfoglalt barátnőm, Tibenszky Moni Lisa, a Felelős Szülők Iskolája alapítója az előadás előtt megérintette a vállamat, átölelt és csak annyit mondott: „Hajrá baby, büszke vagyok rád!”. Az igaz barátok az offline térben olyanok, mint a pusztában a forrás a szomjazó lelkeknek!

Keressétek meg az igazi offline barátaitokat, nos, ezt adom most nektek a lelki útjaitokra! Köszönöm, hogy egy kicsiny kis időre velem tartottatok a virtuális barangolásban. A többit majd megtudhatjátok a könyvemből!

Szerző: Polus Enikő, mentálhigiénés szakember

Polus Enikő
  • ME-Se-Kö Alapítvány
  • mentálhigiénés szakember

Polus Enikő

A Me-Se-Kö Mentálhigiénés Segítő Központ és MESEKŐ Alapítvány alapítója, ügyvezetője - ezek mellett elsősorban három gyermekem édesanyja.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.