Mennyire ismeri a gyermekét? Ebből kiderül

Mennyire ismeri a gyermekét? Ebből kiderül

Az, hogy ismerjük a gyermekeinket pont olyan természetes, mint hogy ismerjük saját magunkat. Ez a megnyugtató hit egészen addig tart, amíg egyszer csak váratlanul- és gyakran nem a legkellemesebb módon – kiderül, hogy annyira azért talán mégsem, legyen szó akár a gyermekünkről, akár saját magunkról.

Tenni, vagy nem tenni?

Egyre elterjedtebb, hogy a gyermekes szülők a rendelkezésükre álló kevés szabadidőt „hasznosan” szeretnék eltölteni, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy programról programra járnak, élményeket és ingereket gyűjtenek, gyermekeikkel együtt. Fontos megmutatni egy gyermeknek, hogy milyen színes a világ, és jó dolog élményekben gazdag gyermekkort biztosítani, a kérdés csak az, hogy hol van a határ – írta a  Lelki zóna blog.

A lelki élet fejlődése nem csak ingereket igényel, hanem azok feldolgozását, értelmezését is, amihez alapvetően idő kell, nyugalom és sok esetben a szülő segítsége, jelenléte is. Ahhoz, hogy egy gyermek megnyíljon és akár beszélgetés, akár rajz, vagy játék formájában feltárja a fejében és szívében zajló eseményeket ahhoz csendes intimitás, lenyugvás kell – mind a gyermek, mind a szülő részéről.  Aki szeretné valóban megismerni a gyermekét, annak időt és figyelmet kell erre szánnia, a „zsizsegés” helyett békét teremtenie és az ingerek halmozása helyett olyan együttlétet kialakítania olykor, ahol lehetőség van a megnyílásra és az elmélyülésre.

Kérdezz-felelek

Íme három fontos kérdés, amire jó, ha egy szülő ismeri a választ (természetesen más kérdések is lehetnek érdekesek és fontosak):

Mitől fél/szorong az Ön gyermeke?

Ez a gyermekek számára az egyik legnehezebben verbalizálható, megfogalmazható téma, mivel egy bizonyos életkorig a gyermekek önmaguk sem tudják ezeket az érzéseket pontosan meghatározni, inkább csak bizonytalan, rossz érzéseket élnek meg, amelyekre nincsenek szavaik. A félelmekről azért is nehéz beszélnie egy gyermeknek, mert azokat inkább eltávolítani, mintsem közel engedni szeretné magához!

A szorongásoknak mindemellett megvan az a sajátsága, hogy olykor más helyzetekhez, tárgyakhoz kapcsolódik, mint a valós kiváltó, előidéző ok, így beazonosításuk sem egyszerű. Egy gyermek, aki sír, ha óvodába viszik nem feltétlen az ovitól fél, lehet, hogy csak a szülőt szeretné a saját maga közelében tudni, vagy talán épp a szülőt fél egyedül hagyni.

A szorongások és félelmek kérdésköréről nehéz beszélgetni kisgyermekekkel – iskolás kor előtt kiváltképp. Sokkal többet tudhatunk meg, ha játékokban, rajzokban felfigyelünk a szorongásra utaló jelekre és a megoldást is játékhelyzetben lehet a legjobban nyújtani gyermekünknek.

A további két kérdés a Lelki zóna blogon olvasható.