Mi köze a háttértévézésnek a gyerek lelki egészségéhez?
Mielőtt az embernek gyermeke születik, sok elképzelése, elve összegyűlik. „Én majd biztos nem fogom engedni, hogy hülyeségeket nézzen a TV-ben!” – gondolják sokan, aztán, amikor megszületik a gyermekük, valahogy másképp alakulnak a dolgok.
Deliága Éva gyerekpszichológus az ingerelárasztás témáját járta körül a Kölökneten.
Oviba menet a kocsiban szól a rádió: Az Ebola-vírus világszerte szedi áldozatait!”; „Egy turistákkal teli busz az árokba csúszott Japánban.”
Szól a TV otthon, harsogja a Híradó: „A betörések száma meredeken emelkedik.”; „Meghibásodott egy utasszállító repülőgép, és az óceánba zuhant.”
Az újságárus előtt elhaladva a címlapon meztelen néni, alig fürdőruhában mosolyog csábosan.
Vacsora közben beszűrődik az étkezőbe a nagyszobából a TV zaja, csak reklám, vagy előzetes talán, csak foszlányokat hallani: „tolvaj”, „karambol”, „rendőrség”,”tűz”, „áldozatok”,”szerezze meg még ma”. Összefüggéstelen áradat, melyre nem is igazán figyelünk oda – mi felnőttek.
A hozzám járó 6-10 éves korosztálynál gyakorta találkozom azzal a jelenséggel, hogy már évek óta olyan tartalmaknak vannak kitéve, melyek egyáltalán nem az ő korosztályuknak lettek szánva. 6 évesen látta már a Star Warst, és a Harry Potter összest filmen. Ikonikus, nagy filmek, sok értékes mondanivalóval és tartalommal.
Azonban azon érdemes lenne elgondolkodni, hogy ha felnőttként élvezetesek ezek a filmek, akkor vajon mit érthet meg belőle egy kisgyerek? Ugyanez a jelenség ott van a moziban is vetített népszerű, 1,5 órás animációs filmeknél. A rajzfilm jelleg miatt mindenki azt feltételezi a Shrekről, vagy a Kung Fu Pandáról, hogy nyilván gyerekeknek készült.
Nos, a Shrek 12-es karikás, 12 év alatt a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott, a kedves pandáról szóló mese 6 éves kor alatt nem ajánlott. Ez csak a gyártó besorolása, attól függően, hogy milyen képi és nyelvi tartalmakat hordoz a film. A pszichológiai szempontok ennél komplexebbek. A gyerekek között nagy egyéni eltérések is lehetnek, nehéz egzakt életkorhoz kötni, hogy mikor érik meg egy tartalom befogadására a gyermek.
Ne nézhesse meg a gyerek ezeket a jópofa, szerethető, színvonalas filmeket? De, nézhesse. Akkor, mikor elég érett hozzá.
Mégis azt látom, hogy sok szülőnek csak annyi van meg, hogy: „De jó, mese, persze, nézze a gyerek, ha érdekli.”
A könyv feldolgozhatóbb, de…
Itt bejön az a szempont, hogy könyv formában, még a nem korosztályhoz passzoló ingeranyag is feldolgozhatóbb, hiszen ott jobban tud aktivizálódni a psziché önvédő mechanizmusa, és csak annyit fogad be, jegyez meg, képzel el a gyermek, amennyit elbír. Ezzel szemben a filmben készen kap vizuális tartalmakat, amit megint csak, felnőttek számára is izgalmas, ijesztő, élethű módon dolgoztak ki a világ legjobb grafikusai.
Nem szabad sürgetni, és visszaüthet az ingerelárasztás
Túlzás, ingerelárasztás. Meg lehet úszni büntetlenül, ha ilyen hatásoknak teszi ki a szülő gyermkét? Igen, meg lehet. A gyermek, érzékenységétől függően fog reagálni. A skála tág. „Nem érdekli, nem hat rá, nem emlegeti”-től terjed a „fél, retteg tőle”-tartományig. Egy-egy ilyen elárasztó inger legrosszabb esetben nehezen elmulasztható szorongást vált ki a gyermekből, mellyel hónapokig küzd majd a gyerek és a szülő is. Nagyon rossz azt látni, hogy egy magabiztos, önálló kisgyerek: szorongó, szülei mellől 2 lépésre eltávolodni sem tudó, sírós, körömrágós, az éjszakától félő, rémálmokkal terhelt kis emberré változik.
A gyerekek amúgy is kénytelenek alkalmazkodni ingergazdag, felgyorsult világunkhoz. Szülőként legyen arra figyelmük, hogy ne sürgessék, ne siettessék a felnövés folyamatát! Óvják meg gyermekiket a fölösleges szorongástól, ügyeljenek a mennyiségre és a minőségre is, főleg a vizuális ingerek kapcsán.
Deliága Éva tippeket is ad a szülőknek – a lista és a teljes írás a Kölökneten olvasható.