Mielőtt robbannál… Az érzelmi önszabályozás alapjai

Mielőtt robbannál… Az érzelmi önszabályozás alapjai

Az érzelmek súghatnak a számunkra, támaszkodhatunk rájuk, de jelenthetnek komoly akadályt is akár a munkánk során, ha nem tudunk rajtuk uralkodni, vagy épp kevésbé tudjuk őket megélni.

Az alábbiakban egy olyan témáról szeretnék röviden és érthetően írni, amit ha meg lehetne tanítani elsajátítani az embereknek, meggyőződésem, hogy holnaptól tényleg nagyon más lenne a világ, még a végén kitörhetne a világbéke is – írta a lelkizona.hu szerzője. Kicsit szorongok is miatta, mennyire sikerül átadni jól az elméletet. Sajnos az a gond azonban, hogy az elmélet tudása még nem garantálja a gyakorlati megvalósítást. Magam is gyakorolom, igyekszem, de nem mindig sikerül. Viszont azt hiszem, egyre jobban megy és talán egyre többekkel tudom megértetni, hogyan érdemes elindulni, kimozdulni a régi sémákból.

Mennyire engeded meg magadnak az érzelmeidet?

Ha az érzelmi megéléseinket, érzelem megnyilvánulásainkat skálázni szeretnénk és 0 lenne az abszolút érzelemmentesség, 100 pedig a lehető legmagasabb érték – legyen mínusz 100 a negatív és plusz 100 a pozitív -, biztos el tudnátok helyezni többé-kevésbé ezen a skálán magatokat és közelebbi ismerőseiteket, rokonaitokat is. Ki ne ismerne olyanokat, akiken alig látszanak érzelmek, távolságtartóak nem tudnak örülni és igazán mérgelődni, haragudni sem.

Aztán ismerünk embereket, akik rendkívül lelkesek tudnak lenni, sokat nevetnek és sírnak, beleélik magukat a külső hatásokba, legyen az egy kulturális élmény, vagy egy másik ember öröme-bánata, határozottan ki tudják mutatni érzelmeiket és ennek nem is próbálnak gátat venni. De olyanok is vannak, akik az érzelmeik foglyai, nem tudnak azokon uralkodni, túlreagálnak, hisztiznek, dühöngenek, sokszor mások számára teljesen érthetetlen, túlzott, ijesztő módon.

Önszabályozás – gyerekkori minták, felnőttkori tanulás

Az érzelmek megélése és kimutatása önszabályozási kérdés is. Csak az a probléma az önszabályozással, hogy nem biztos, hogy valóban jó a kialakított rendszere: értelmes alapokra, jól vannak-e ‘beállítva’ azok a bizonyos szabályozók. Lehet, hogy a szeretetet és a kedvességet fogod vissza, negatív érzelmeidnek viszont nem szabsz gátat, vagy egyik helyen (pl. a munkahelyen) alkalmazod, máshol (otthon) viszont hagyod szabadjára engedni, sőt, a benti feszkót is otthon hagyod kirobbanni magadból.

Sőt, ha gyerekkorunkban a szüleink ’gondoskodtak róla’, hogy ne mutassuk ki érzelmeinket, vagy ők nem tanították meg nekünk az érzelem megnyilvánulásokat, netán kikaptunk tőlük, ha mi próbálkoztunk, akkor jó mélyen belénk lehet kódolva az érzelmek elnyomásának ’kötelessége’, parancsa.

Van az a driver (szüleink által belénk programozott működési mód), ami azt az üzenetet hordozza, hogy ne érezz! És ez mennyi kárt tud tenni az életben!

Egy érzelem körforgása

Öt fázist különböztethetünk meg az emóciók keletkezésétől megszűnésükig (Wilhelm Reich, és később lánya, Eva Reich nevéhez köthetően), ezek:

1. töltés
2. feszültség
3. kisülés
4. ellazulás
5. rugalmasság

Ezt az öt fázist egy körforgásként kell elképzelni. Kinél-kinél az egyes szakaszok hangsúlyosabbak, rövidebbek-hosszabbak, gyakoribbak, ritkábbak, ösztönösek, tanultak stb.

Kommunikáció, konfliktuskezelés

Mi most itt a konfiktuskezeléshez kapcsolódóan (ami mindennapi életünket is erősen meghatározza) ötféle érzelmi mintázatról beszélünk:

• a félelem,
• a szomorúság,
• a harag,
• az öröm (beleértve a szeretetet is)
• szexuális érzések.

Ezek a leghasznosabb, legtipikusabb érzelmeink, ezeknek a megnyilvánulása szinte mindig jelentkezik a testünkben is (gondoljatok a zsigeri érzésekre, amelyeket megéltek egy-egy reakció során – gyomorgörcs, gombóc a torokban, sírási inger, nevetés, bizsergés, szívdobogás stb.).

Miért fontos erről beszélni?

Azért, mert figyeljétek meg, hogy ha olyankor cselekszünk, döntünk, reagálunk valakinek valamire, amikor például a kisülés állapotában, vagy épp azt megelőzően érezzük magunkat, akkor az biztos, hogy nem lesz jó!

Kulcsfontosságú, hogy

meg kell érteni, milyen stádiumban van a másik fél: hol tart az érzelmi feltöltöttség terén, mely érzelmek és milyen mértékben jellemzik adott időpontban őt.

Ha ezt fel tudjuk mérni, megérezzük, akkor a verbális kommunikáció segítségével (netán testi üzenetekkel, családon belül egy öleléssel, az ajtó jókori bezárásával, munkahelyen egy, a téma elhalasztására egy későbbi időpontot javasolva) arra kell törekedni, hogy köteléket teremtsünk, megértsük a másik felet (“látom, hogy most nincs kedved erről beszélni, biztos fáradt vagy, pihenj egyet, aztán szólj, én várlak és szívesen meghallgatlak – tudom milyen ez, néha én is legszívesebben egy lakatlan szigetre költöznék… azért hozzak egy teát?”).

Ha sikerül elérni, hogy a gyerek, partner, munkatárs levezette a feszültséget, ami benne volt (elmondhatta nekünk, mi a baja, vagy mi megnyugtattuk, hogy velünk is történt már hasonló), akkor – a túlzott érzelmi reakciókat kivédve, azok energiáját más módon levezetve – utána lehet értelmes kommunikációt folytatni.

A cikk folytatása és teljes változata (Hogy történik meg a kisülés? Mi van, ha nem történik meg teljesen? Hogyan figyelhetünk magunkra, hogyan tanulhatunk a körforgásról?) a lelkizona.hu oldalon olvasható.