Miért olyan fontos a gyerekszerelem?

Miért olyan fontos a gyerekszerelem?

Milyen megmosolyogtató, amikor a csepp fiúgyerek azzal jön haza az óvodából, hogy szerelmes! A lánynak neve is van, és persze ő a legszebb az óvodában. Jó, ha komolyan vesszük ezeket az érzelmeket, mert a gyerekszerelem megélése és kifejezése fontos alapköve a későbbi érzelmi életnek.

Peer Krisztina pszichológus a gyerekszerelmet veszi górcső alá a Kölöknet oldalán megjelent írásában.

Gyerekszerelem az oviban

Az óvodában a legszembetűnőbb a gyerekszerelem kibontakozása. A fiúk és a lányok felváltva kergetik egymást egy véget nem érő fogócskában, ahol a szerepek cserélődnek, az arcok kipirulnak és a kezek összeérnek. A testi kontaktusnak egyre nagyobb szerepe lesz; a kisfiúk és kislányok a szekrény mögött puszilkodnak. Egyszerre több választottja is lehet a gyermeknek, az érzelmek erőssége mindig attól függ, hogy éppen kivel találkozott, kivel beszélgetett utoljára.

Szülőként soha ne hozzuk gyermekünket a szerelme előtt zavarba, ne szégyenítsük meg, különösen akkor ne, ha a találkozás során szégyenlősen bújik a szoknyánk mögé. Tartsuk tiszteletben az érzéseit, pontosan ugyanúgy, ahogyan ezt mi is elvárjuk a rokonainktól, barátainktól.

Kisiskolás korban a fiúk és a lányok egymás ádáz ellenségei lesznek, mindkét nem bandába verődve az azonos nemű társaival játszik. A barátságok is fiú-fiú vagy lány-lány között alakulnak.

Sötét verem…

Prepubertás korban azonban egyre erőteljesebb lesz a másik nem iránti vonzalom, és a szerelem egy fejlettebb szintjére érkezünk. Dúlnak az érzelmek, egyre inkább jelen van a szexualitás, de még nem alakulnak komoly párkapcsolatok. Ebben az életkorban gyakori az ábrándozás egy távoli, elérhetetlen másikról (tanár, énekes, színész). A fantáziálást is meg kell tanulni, és át kell élni. Ezzel gyakorolja a kiskamasz az érzelmek megélését, ezért ne dörgöljük az orra alá, hogy „Ugyan már! Úgysem lehet a tiéd soha!”

A kamaszkori érzelmek tombolnak a fiatalban. Ezek az érzések ambivalensek: egyrészről élvezi a szerelem megélését, másrészről csalódik, ha szíve választottja nem viszonozza az érzéseit. Barátai előtt kezdetben nem vállalja fel, mert attól tart, hogy kigúnyolják. Ebben az időszakban az érzelmek még nem tisztultak le; a kamasznak meg kell élnie, hogy a szeretet tárgya már nem egy elérhetetlen bálvány, hanem elérhető közelségben van, és éppen ettől ijesztő is.
Már elég bátor ahhoz, hogy a kortársai közül válasszon szerelmet, de nem elég bátor ahhoz, hogy ezt kifejezze. Idővel barátainak, sőt szüleinek is elárulja, hogy ki iránt érez szerelmet. Jó, ha ekkor a szülő és a barátok szerepe csupán az, hogy meghallgatják, megerősítik és együtt éreznek, magát a választást nem érdemes befolyásolni. Amennyiben a fiatal énképe elég erős, a visszautasításokat képes lesz átvészelni, a csalódottság rövid ideig tart.

A fejlődés előre haladtával elég önbizalmat gyűjt majd ahhoz, hogy jeleket is küldjön szerelmének, aki jó esetben ezeket viszonozni fogja. Szülőként öröm látnunk kéz a kézben korcsolyázni a fiatalokat, a titokban váltott csókokat, és a szívünk szakad meg, amikor éjszaka a takaró alatt zokog egy szakítás után. Ilyenkor a legtöbb, amit tehetünk, hogy támogatjuk és osztozunk az érzéseiben.

A www.koloknet.hu-n a gyerekszerelem minden formájáról olvashatsz Peer Krisztina cikkében.

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.