Ha bántanak, üss vissza! – Jó ez így?

Ha bántanak, üss vissza! – Jó ez így?

Te mit mondasz a gyerekednek, ha folyamatosan bántják az óvodában, iskolában? Hagyja figyelmen kívül? Szóljon a tanító néninek? Esetleg arra biztatod: “Ha bántanak, üss vissza!” – vagyis, hogy védje meg magát?

Vajon jó módszer az agresszióra agresszióval reagálni? Egy jól irányzott visszacsapás tényleg megfékezi a bántalmazót? Egy ír pszichológus szerint azokból a gyerekekből, akik megtanulják megvédeni magukat, soha nem lesznek áldozatok – idézi az örökös vita tárgyát képező “üss vissza!” elméletet támogató szakembert a Családinet cikke.

Az “üss vissza!”elv

David Coleman ír klinikai pszichológus az Irish Independent című lapban megjelent cikkében darázsfészekbe nyúlt, amikor azt írta, szerinte a bántalmazás elleni legjobb módszer az, ha az áldozat megvédi magát és visszaüt.

„Most úgy tűnik, mintha a szülők és az általános iskolai igazgatók azt várnák, mindenki adja meg magát a fizikai erőszaknak. Lehet, hogy szó szerint veszik a parancsot, mi szerint ’tartsd oda a másik orcádat is’? (…) Tapasztalataim szerint – és ezt azok a fiatalok is megerősítik, akikkel együtt dolgozom – ha a kezdeti erőszakra nem érkezik azonnali válasz, nagy eséllyel ismétlődik meg újra. Ha egy gyerek azt látja, büntetlenül bántalmazhat valakit, továbbra is így fog cselekedni.” -írja

Azt a pszichológus is elismeri, hogy ez a stratégia csak a fizikai bántalmazás esetében követendő. A szóbeli sértés más kategória, online zaklatás esetén pedig kifejezetten ellenjavallott belemenni a játszmába.

Ilyen egyszerű lenne?

Az elmélet hangzatos, a kérdés csak az, ki a bántalmazó? El lehet-e dönteni, ki kezdte? Ki a hibás, ha a gyerek a csúfolódásra adott válaszreakcióként üt? Vagy ha egy véletlen lökést, érintést értelmez támadásnak?

A visszaütés elnézésével tehát könnyen lehet, hogy valójában az „ő kezdte” jellegű, megoldhatatlan játszmáknak adunk táptalajt.

A teljes írást a csaladinet.hu oldalán olvashatod el.