Elstartolt az Óvodapedagógus és Tanító Klubunk az ELTE TÓK együttműködésével – Óvodából az iskolába szakmai előadás

Elstartolt az Óvodapedagógus és Tanító Klubunk az ELTE TÓK együttműködésével – Óvodából az iskolába szakmai előadás

Elstartolt az Óvodapedagógus és Tanító Klub az ELTE TÓK szakmai partnerségével, ahol az első szakmai eseményen Sólyom Brigitta pszichopedagógus, a Csodakapu Közhasznú Alapítvány szakmai vezetője tartott előadást az egyetemi hallgatóknak az iskolaérettség kritériumaival kapcsolatban.

 

Az iskolaérettség eldöntése olyan kérdés, amitől komolyan szoronganak a szülők és a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok is. Hiszen a tét hatalmas. Elküldeni ,,kötelezően” a kicsiket 6 évesen iskolába, ám, ha valamilyen elmaradást nem sikerül felfedezni, és nem fejlesztik az adott területet, az a gyerekek egész életét befolyásolhatja. Így jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon mikor döntenek jól a szülők? Ha hagyják még a gyermeküket az óvodában, vagy elküldik iskolába, akkor is, ha valahol legbelül bizonytalanok, hogy jót tesznek-e ezzel.

Ami biztos, hogy a kérdés eldöntéséhez a gyerek egész személyiségét figyelembe kell venni. Testi, pszichés és szociális, valamint kognitív képességeinek is készen kell állniuk az iskolára. Bármelyik területen elakadások vannak, az komoly viselkedéshozadékkal jár, ami miatt az iskolakezdés nem megy simán, és akár egy-egy részképesség zavar, elmaradás is okozhat olyan problémákat, amitől a kisdiák kudarcokat él meg az iskolában. Ezért indult a Felelős Szülők Iskolája Pedagógus Power küldetésének új, Óvodapedagógus és Tanító Klubja ezzel az életbevágó témával az ELTE TÓK könyvtárában. Sólyom Brigitta összefoglaló, gondolatébresztő előadása átfogó képet adott a pedagógushallgatóknak mindarról, amire a ,,terepen” figyelniük kell, amikor gyerekek közé kerülnek.

 

 

Milyen mozgásos képességekkel kell bírnia egy iskolát kezdő gyermeknek?

Részképességek, amivel rendelkeznie kell az iskolába induláskor egy hatévesnek:

 Elemi mozgásminták, automatikus testközépvonalátlépés és keresztmozgások, a tér-és időbeli tájékozódás, saját test érzékelése a térben, mozgásos szerialitás, mozgásos munkamemória. Ezek kialakulásának hiányában a mozgásos éretlenségből adódó tünetek nyomában nagyon gyakran viselkedési zavarok alakulnak ki, a kicsik például levernek mindent a padról, zajosak órán, zavarják a többieket, sőt a szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy első olvasatban ADHD-val összetéveszthető tüneteket produkálnak, pedig más áll a jelenség hátterében.

 

A legfontosabb kognitív részképességek az iskolakezdés szempontjából

A kognitív részképességek megléte teszi alkalmassá a gyerekeket a jelek azonosítására, megtanulására, ami fontos az írás és az olvasás elsajátítása szempontjából.

Ezek pedig a tér-és időbeli tájékozódás, mert ha itt mutatkozik elmaradás, a betűket és számokat is keverhetik majd. Az ok-okozati, azaz kauzális gondolkodás, valamint a beszédértés, a megfelelő beszédészlelés is elengedhetetlen a sikerhez.  A gyerekek a magyar nyelvet életük első 4 évében sajátítják el, így ha ez zavart szenved, például a családtagok nem beszélnek eleget a kicsikhez, kicsikkel, nem olvasnak mesét nekik, akkor ezen a területen is komoly hátránnyal indulnak. Ez a későbbiekben megjelenhet a helyesírásukban, szövegértésükben is. Ha a gyermek az első néhány évben sokat betegeskedett, sokszor volt hurutos, akkor előfordulhat, hogy a hallása kárt szenvedett, a hallási differenciálással van gondja, és ez lehet negatív hatással a beszédértésére, a hangok megkülönböztetésének képességére. Így az elhangzó utasításokat estleg éppen azért nem hajtja végre, mert nem is érti, mit kérnek tőle. Esetleg hangokat téveszt és nem a megfelelő betűket írja majd. A hallási differenciálás képessége elengedhetetlen tehát. Szem-kéz koordináció is megfelelő kell, hogy legyen az iskolakezdésre, mint ahogy a finommotorikus képességek megléte is  az alapkövetelmények között van.

 

Az iskolakezdés legfontosabb szociális képességei

A harmadik nagyon fontos terület az iskolakezdéshez a szociális érettség, az itt meglévő diszfunkciók a legkevésbé tetten érhetők, mert ahány ház, annyi szokás. Minden családban, óvodában mások az elvárások. Ám érdemes átnézni, hogy a következő területekkel hogy áll a hatéves.

Kialakult-e a feladattudata. Képes-e betartani a szabályokat. Birtokában van-e az önirányítás, önkiszolgálás képességének. Azaz, megtanítottuk-e neki, hogy ha látja, hogy esik az eső, akkor kabátot vegyen fel és a megfelelő cipőt vegye fel. Bír-e önkontrollal, vagyis, amikor a feladat végzése közben ingerek érik (akár belső, akár kívülről érkezők) kizökken-e a tevékenységből vagy ezeket az ingereket képes már gátolni. Ura-e a saját vágyainak, vagyis van-e önkontrollja. Tudja-e vágyai beteljesülését késleltetni. A szakember egyértelműen arra figyelmeztet, hogy amikor egy gyerek mindig minden életkorban azonnal megkapja, amit akar, a frontális lebenyében sem alakulnak ki olyan funkciók, amelyekre bizony szükség van, ahhoz, hogy az iskolában sikeresen megfeleljen a rá váró feladatoknak.

A három terület valamennyi funkciójának jól kell működnie ahhoz, hogy biztosan állíthassuk, hogy egy gyerek iskolaérett. Amikor bármilyen gyanú merül fel egy-egy részterület elakadásában, érdemes szakemberhez fordulni, hogy kiderüljön, valós-e az aggodalmunk. Amennyiben igen, mindenképpen az adott terület elakadását korrigáló terápiát érdemes választani, hogy a gyermek készen álljon az iskolára.

 

Az iskolaválasztás egy másik nagyon fontos kérdés, mert a gyerekek közötti egyéni különbségek nem hagyhatók figyelmen kívül. És miután a neurobiológiai kutatások is azt bizonyítják, hogy csupán a harmadik osztályos korú gyerekeknél alakul ki a belső motiváció, addig nagyon fontos a tanító személye. Meg kell találnunk azt a kollégát, akinek a személyisége illik a kis hatéves személyiségéhez, a tanulási típusához. Az iskola tanítási módszerei, elvárásai is olyanok legyenek, amiben a kisgyerek magabiztosan, sikeresen tanul és jól megállja a helyét. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az elmúlt években a Covid miatt gyerekek számtalan területen nem tudtak úgy fejlődni, mint korábban. Ezek az elmaradások pedig az iskolába kerülve megbosszulják magukat és pótolni való feladatokat jelentenek.

Fontos tehát, hogy a szülőknek legyen alkalmuk és lehetőségük megtekinteni az iskolákat és egy-egy foglalkozás során a gyerekeikkel be is tudjanak kapcsolódni a kifejezetten iskolaválasztást segítő helyi programokba. Vagyis bekóstolhassanak az iskolás életbe.

 

Ha az iskolafelkészítő tanfolyamok, foglalkozások kérdésköre merül fel, érdemes megnézni, hogy az adott tanfolyam mire helyezi a hangsúlyt, mit fejleszt és arra az adott gyermeknek szüksége van-e. Nehezen hiszik el a szülők, de a szabad játék otthon, a közös tevékenységek, akár a közös házimunka (teregetés, ruhahajtogatás, zokni párosítás, stb.), játszóterezés, meseolvasás, legalább olyan fejlesztő hatású, mint egy sor különóra, tanfolyam. Teret és időt kell adni a gyerekeknek a fejlődésre, hiszen a kicsik ösztönösen erre vágynak. A szabad játék örömének fontosságát a program végén tartott kerekasztalbeszélgetés szakértői mind hangsúlyozták. Ugyanígy azt, hogy minden gyermek más és más ütemben fejlődik, különböző iskolatípusok, tanítók felelnek meg nekik. Az iskolába való átmenet pedig nem jelentheti azt, hogy egyik napról a másikra elvárjuk, hogy a nagycsoportos óvodások fegyelmezett, türelmesen ülő és dolgozó ,,tökéletes” első osztályosok legyenek. Kell az átmenet, kell a rugalmasság és sosem lehet elengedni a játékosságot a tanulás során. Hangsúlyozták egybehangzóan a kerekasztal beszélgetés résztvevői. Serfőző Mónika egyetemi docens az ELTE TÓK Neveléstudományi Tanszék vezetője szerint egyértelműen enyhíteni kell az iskolák merevségén, hogy az eltérő tempójú, személyiségű gyerekeknek egyaránt legyen esélye. Fontos lenne az iskolai anamnézis bevezetése, ami nem feltétlenül írásos dokumentációt jelentene. Inkább annak adna esélyt, hogy kiderüljenek a tanulókkal kapcsolatban a legfontosabb információk, amelyekhez a tanítók alkalmazkodhatnak, bízva szakmai tudásukban, szabadon választhatnak a módszerek közül, alakíthatják a haladás tempóját az osztály tanulóihoz igazítva, személyre szabottan differenciálva.

 

 

Kerekes Valéria az ELTE TÓK mesteroktatója a szülő-pedagógus együttműködésére hívta fel a figyelmet. Arra, hogy egy ideális iskolában a tanító és a szülő le tudna ülni negyed órára nyugodtan beszélgetni a gyerekről. Véleménye szerint a felgyorsult információdömpingben egy pedagógusnak folyamatosan fejlődnie kell, hogy segíteni tudjon a rá bízott tanulókkal kapcsolatban. Ehhez napjaink pedagógusainak tudatosan kell fejleszteniük magukat, amihez viszont idő és lehetőség kell. Mindegyik félnek ismernie kell a kompetencia határait. A szülő elsődleges feladata, hogy elfogadja a gyerekét. Az oktatásban résztvevő szereplők között állandó kommunikációra van szükség. Arra, hogy a szülő tudja, lássa, mit történik a gyerekével az iskolában, óvodában. Ennek jó gyakorlatát vezették be az ELTE Gyakorló Óvodában, amelyről Kövesiné Schmidt Krisztina mesélt. Náluk a szülőknek olyan szülői értekezletet tartanak, ahol a felnőttek is játszhatnak, kézműveskedhetnek, amellyel bevonódhatnak a szakmai munkába. Fontos, hogy a szülők és a pedagógusok jót feltételezzenek egymásról, így induljanak neki a közös útnak. Ahogy Streicher Péter levelező szakos hallgató is kiemelte, az egyéniség, az adott gyermek személyisége legyen a pedagógiai munka alapja, mert el kell fogadnunk, hogy nem vagyunk egyformák. Ám minden gyermeknek joga van a fejlődéshez, a világ megismeréséhez a lehető legideálisabb körülmények között.

 

 

További információk:

Indul az Óvodapedagógus és Tanító Klub!

 

Itt tudtok az ingyenes módszertani közösséghez csatlakozni és így értesítést is kaptok a következő előadásokról: