Így ne neveljünk érzelmi analfabétákat

Így ne neveljünk érzelmi analfabétákat

Egy ideje a tudomány felfedezte, hogy nem csak az értelmi intelligencián múlik a siker és a boldogság, azonban lassan épül be a köztudatba, egyszersmind a nevelésbe. Hogyan támogathatjuk gyermekünk érzelmi (EQ) intelligenciáját? Erre kerestük a választ.

A siker, a csillogás és az ambíció korában, az ötösök, sportkupák és versenyérmek világában bukdácsoló gyerekek a legalapvetőbb érzelmeiket is képtelenek kifejezni. Az IQ-szint, iskolai érdemjegyek, fizetések és prémiumok – a számok bűvkörében élünk. Könyveket lehetne megtölteni a cikkekkel, melyek arról szólnak, hogy világunk hideg, érzelmileg sivár. De hol kezdődik mindez és mi van az érzelmi intelligenciával? –  teszi fel a kérdést a Családinet Uzsalyné dr. Pécsi Ritát idézve.

A neveléstudományi szakember szerint mindez eredője a kisgyermekkorban, az otthonokban keresendő.

Az érzelmi intelligencia tanulható, de érdemes minél korábban elkezdeni, egy bizonyos kor után már csak szerény eredményeket remélhetünk – dr. Pécsi Rita.

Szülőként is sokat tehetünk azért, hogy gyermekünk érzelmi intelligenciája magasabb legyen

Bár a mai világban a kivitelezés nehezünkre eshet, maga a megoldás végtelenül egyszerű: forduljunk a gyermek felé.

Ne a tablet és a rajzfilmek neveljék!

Beszélgessünk vele, hagyjuk, hogy meséljen és meséljünk mi is. Nem csak eszközökkel lehet játszani (mely játékok végén megdicsérhetjük, hogy milyen gyorsan rakta ki, rajzolta le, nyerte meg…). Hiszen alapjaiban, a játékpszichológia szerint a játék olyan tevékenység, melynek közvetlen haszna nincs, magáért a tevékenységért folyik. Szaladgáljunk, kergetőzzünk, birkózzunk, ölelkezzünk és nevessünk, nevessünk, amíg csak a hasunk bírja.

Beszélgessünk, vegyünk észre, csodálkozzunk, vizsgálódjunk. Már egészen kicsi korában. Később is beszéltessük, és mi magunk is meséljünk, hogy mi történik a munkahelyünkön, így a csemete is könnyebben osztja meg velünk, mi történt az óvodában, iskolában.

Nem elhazudni kell az érzelmeket

Mindamellett, hogy megmutatjuk gyermekünknek, milyen csodálatos a világ, nagyon figyeljünk arra, hogy ne szorítkozzunk csak a jó dolgokra, mivel egy kellemetlen érzelmi helyzet éppúgy tehetetlenné teszi, ha egész életében azt hitte, a világ csupa szép és jó. Szabad látni, hogy otthon is vannak apróbb feszültségek, hogy néha anyával is megesik, hogy kellemetlenül érzi magát a munkahelyén, sőt, van, hogy apa is legszívesebben csak csapkodna dühében. Látnia kell, hogy ilyen dolgok is megesnek, de anya és apa elsimítja a vitát, a kellemetlen érzések feloldhatók és a düh is elvezethető.

A cél ugyanis nem az ilyen érzelmi helyzetek elkerülése, hanem, hogy a gyermek tudja és akarja is kezelni ezeket, ha szembekerül velük.

A mai gyerekek ugyanis nem tudják és nem is akarják. A feszültséget, frusztrációt magukba fojtják, mely aztán ellenőrizetlenül kitör. Valójában csak félnek, mert nincs megoldási stratégiájuk egy csomó helyzetre – hiányzik az ötletesség, a bátorság, ami a hibázáshoz és az újrakezdéshez kell, a magabiztosság, ami tovább visz az apróbb hibák után.

A szülők felelőssége roppant nagy az érzelmi intelligencia fejlesztésében

Egy kisgyermek nem alkalmas a versengésre, nem tudja cipelni az ezzel járó stresszt és azt, amikor – annak dacára, hogy az adott rajzba, versbe, énekbe, táncműsorba mindent beleadott – alul marad a többiekkel szemben. Jobban jár, és felnőve sokkal nagyobb teljesítményre lesz képes, ha elengedjük kicsit a teljesítmény orientáltságot – hadd legyen gyerek az a gyerek! És néha, olykor-olykor mi magunk is megengedhetjük magunknak, hogy kicsit kiessünk az unalmas, követelőző, felelősségteljes felnőtt szerepéből.

Legyünk mi is gyerekek, és élvezzük ki a közösen eltöltött perceket!

Olvasd el a www.csaladinet.hu teljes cikkét!