Robbanásig feszült a kamaszok idegrendszere – Mi ennek az oka? Hogyan segítsünk jól felelős szülőként?

Robbanásig feszült a kamaszok idegrendszere – Mi ennek az oka? Hogyan segítsünk jól felelős szülőként?

Az idegrendszerünk: amikor kimerül, akkor lemerül és feltöltődésre vágyakozik. Lemerülés következtében egy serdülő vagy túlpörög, vagy olyan sokszor kapcsol be a „bambulás” funkciója, hogy képtelen koncentráltan figyelni a lényeges dolgokra. A serdülés folyamata amúgy is elfoglalt a „másra figyelek, csak nem arra, amire kéne” élettörténettel. Éppen ezért nem mindegy, hogy mit „inputolunk” ilyenkor a fiataloknak segítve.

 

Nehéz időszakot élnek meg a serdülőink is, hiszen hónapok pillanatai, lehetőségei, szerelmei, érzékszervek érzékletei maradtak el a szocializációjukból. Társas kapcsolataikat eddig is sokszor digitálisan élték meg, azonban a serdülés elhozta azt, hogy kiléptek a gép mögül és az udvarlás elkezdésével a kültéri világ tapasztalatai is elindultak. Most ez maradt a gépbe zárva nekik is. Kvázi digitálisan zajlik az érzelmi világuk és a társas kapcsolatok fejlődése. Amúgy nem elhanyagolható tény, hogy hatalmas lehetőség, hogy ilyen életszakaszban az online felület és a digitális lehetőségek összekötik őket, de az idegrendszeri kimerültségről mindenképp említést kell tennünk, hogy a szülők, pedagógusok is oda tudjanak figyelni a kamaszokra.

Most viszont nem csak odafigyelni kell, hanem leülni és elbeszélgetni velük. A legfontosabb ebben a beszélgetésben, hogy ne az elmaradt vagy fel nem töltött házi feladatok kerüljenek terítékre, hanem azoknak a lényegi kérdése, hogy:

1. Hogy vagy?

Mi hiányzik a megszokotthoz képest a legjobban?

Mikor érzed nehéznek azt, ahogy most élünk?

Hogyan segíted olyankor önmagad?

Mit mesélnek neked a többiek?

Mit gondolsz mindarról, ami most a nagyvilágban zajlik?

Érzékelsz-e néha olyat, hogy: álmosabb vagy a kelleténél vagy nehéz figyelni vagy….

(sok fiatal már ügyesen mesél ezekről a testérzetekről)

 

2. Szülők:

Akár lerajzolva elmondani nekik azt, hogy még van egy szakasz, amit bírnunk kell és közösen, egymást segítve kivitelezni. Beszélgetni arról, hogy neki mire lenne szüksége, hogy ezt az időszakot kivitelezze? megkérdezni azt, hogy a szülő hogyan segítsen? Itt arról is beszélni kell, hogy miért különösen fontos ezekben a napokban, hogy online oktatás után elhagyja tudatosan a gép helyszínét és ne vigye magával az okos eszközöket egy ideig. Beszélni kell arról, hogy ha nem pihenünk (ledőlünk, alszunk, bambulunk, sportolunk, más tevékenységet végzünk stb.) az online tér és digitális funkciók után, akkor az idegrendszerünk túlterhelődhet. Mesélni arról, hogy ez mivel járhat. Sok fiatal mesélt már erről egymásnak, hallottak már történeteket. Bölcsességre nevelni a fiatalokat ilyen helyzetben nem kínos, hanem szükséges. Hogy mit hallanak meg belőle? Tudom, látszólag semmit. De nekem utána a titokszobában elmesélik, hogy mit tanultak tőletek.

 

3. Elismerés

Fontosnak tartanám elismerni az ő teljesítményüket is, hiszen a legtöbben fegyelmezetten vesznek részt benne, csak olyan fáradtság van már jelen, ami elkerülhetetlen egy ilyen időszakban. Jobb helyzetben vannak azok a fiatalok, akik délutánonként sportolnak. Ők valószínűleg ezt nem érzik, de attól még nekik is szükséges beszélni az idei év alakulásairól.

Zárásként egy nagyon fontos részképességet hoznék, ami a jövő iskolájának a digitális oktatás kialakítását befolyásolhatja. Létezik egy olyan részképesség, amelyről nem beszélünk. Magam már sokat foglalkoztam a fejlesztő központomban akkor vele, amikor az online terek és szép lassan az okos eszközök megjelentek. Ez a digitális monotónia tűrőképességünk, amelynek mindenkinél máshol van a határa. Annak a határa, hogy melyik idegrendszer mivel terhelhető ezen belül és mivel nem.

Ez a részképesség most hatalmas fejlődésnek indult, ami olyan szempontból nem baj, hogy a mostani középiskolásoknak már 10 éven belül ezt a részképességüket a munkájukban nagymértékben használniuk kell majd. De ez, ha serdülőkorban nem fokozatosan van terhelve, akkor a túlterhelődés jelei is felüthetik a fejüket, így korai „kiskiégések” is megjelenhetnek. Nem áll szándékomban a cikkemmel senkit megijeszteni, mert azért itt nem tartunk. Inkább csak az edukációs figyelemfelhívás a cél, hogy mit tegyünk jelen körülmények között és hogyan legyünk most kedves szülők, bátrak akár konfrontációt is vállalva, hogy órák után a serdülőinket kihozzuk a gépek közül.

Ezt most meg kell értetni a fiatalokkal is. A pedagógusoknak most fontos azt is figyelembe venni, hogy emberfeletti az, hogy a serdülők is ilyen hirtelen átálltak és próbálnak boldogulni lelkileg is ebben a helyzetben. Ha most tanítanék, akkor biztos, hogy feljebb kerekíteném azt, ami most nem olyan kerek. Ezzel is bátorítva, bizalmat és segítséget adva a fiataloknak, hogy tartsanak ki és küzdjenek, mert az élettér visszaadatik hamarosan a reményeink szerint. Vigyázzunk jobban lelkileg magunkra és egymásra is!

 

Kapcsolódó videó ITT