Vekerdy Tamás arról, ami megbetegíti a gyereket, és arról, ami megvédi

Vekerdy Tamás arról, ami megbetegíti a gyereket, és arról, ami megvédi

A neves pszichológus szerint inkább ne foglalkozzunk az iskolával. Persze, nem lehet teljesen bedobni a gyeplőt a lovak közé, minden mindegy alapon, de vannak sokkal fontosabb dolgok, amelyek valóban megalapozzák a gyerek jövőjét, az életben való helytállási képességét.

Vekerdy Tamással az nlcafé készített interjút, amiben megkérdezték, hogyan lett pszichológus, mit csinál a szabadidejében, és persze arról is faggatták, hogy mit gondol a mai modern iskolákról és a modern szülőségről. Az interjúból részleteket közlünk, a teljes beszélgetés az nlcafé oldalán olvasható.

Jobban szereti a gyerekeket, mint a felnőtteket?

Mi az, ami megbetegíti a gyerekeket?

Régen úgy tudták, hogy a gyerek neurózisa a család tünete (Bálint Mihály), és ez igaz is, bár ma már az iskola is betegít. De a mai iskola nemcsak a gyerekeknek rossz, hanem a tanároknak, sőt a szülőknek is. A jelmondatom: „Szard le az iskolát!” Az élethez való hozzáállás egyáltalán nincs összefüggésben azzal, hogy a gyerek hogyan teljesít az iskolában.

A mindenből kitűnő, szorgalmas kislányok ritkán emelkednek ki a felnőtt életben a társaik közül. A tehetségről ma sem tudjuk, hogy micsoda, de az biztos, hogy deviáns. Egy kiemelkedően tehetséges gyerek nem kitűnő, inkább egy-két tárgyból jó, ami érdekli, a többiből meg esetleg bukdácsol. A mai iskolarendszer ember- és tehetségellenes.

1904-ben, ha valaki leérettségizett, bármelyik egyetemre mehetett, akkor is, ha elégségesen érettségizett. A befejezett előző iskolafokozat volt a felvétel feltétele. A pesti jogi karra például beiratkozott 4000 ember, és utána végül diplomát szerzett 400. Nem volt szelekció, a diákok önmagukat szelektálták, akinek nem ment, vagy nem tetszett, másba kezdett. A mostani nemzedék a „teáscsésze nemzedék” – mint az amerikai kutatók mondják –  amint kikerül az iskolapadból, „eltörik”. A felvételiken nem a jegyeket kellene nézni, hanem beszélgetni kellene arról, mi érdekli a gyereket, mit csinál, érdekli-e egyáltalán valami, milyen az érzelmi élete, „művészetek”, miben tud kedvvel tevékenykedni.

Így nevelte a saját gyerekeit is?

Négy gyerekünk van, és bevallom, én néha nem úgy viselkedtem, mint ahogy kellett volna. Például az egyik gyerekünk, amikor már harmadszor is rossz jegyet hozott, erősen ráncoltam a homlokomat, és elkezdtem morogni, de akkor a feleségem rám szólt. Figyelmeztetett, hogy ne csak mondjam, hogy a jegyek nem fontosak, és az iskola a gyerek dolga, bírjam is ki, ha az én gyerekemmel történik valami. Igaza volt. Igen, azt hiszem, végül is sikerült mind a négy gyerekünket úgy nevelnünk, hogy az iskola az ő dolga, ha segítség kell, akkor persze itt vagyunk. Nem is volt gond velük soha. A közös kakaózás az alkonyodó konyhában, a közös beszélgetések sokkal fontosabbak, mint a házi feladat. Nem kell a tornazsákot a gyerek kezébe nyomni, majd megtanulja, hogy magával kell vinnie, ez nem kell, hogy a szülő dolga legyen.

Milyen a magyar iskola?

Az első világháború óta rossz, és egyre rosszabb. Rákosi elvtárs találta ki a centralizációt, és azt is, hogy a gyerek legyen egész nap az iskolában. Mindkettő óriási baromság. A mai magyar iskola nem embernek való, ez nem is kérdés. Egy 1940-es, piarista órarend szerint a gyereknek maximum 5 órája lehet egy nap, ma van nulladik óra, és hetedik, és nyolcadik is. Ki az a barom, aki ezt kitalálta? Ez persze költői kérdés…

Finnországban négy vagy öt órájuk van a gyerekeknek, nem véletlen, hogy az oktatási rendszerük jelszava az, hogy a kevesebb több. Az iskola csak szabadságban és autonómiában tud működni. Finnországban is van alaptanterv, de a miniszter asszony ír hozzá egy levelet: „Kedves Kolléga! Nagyon kérem, hogy ezt a tantervet, ne tartsa be! Alkalmazza a mindenkori helyhez és időhöz, és az egyes gyerekekhez!

Lehet egyes gyerekekre szabni az oktatást egy osztályon belül?

Ez a differenciálás lényege, csak nem működik egy átlagos magyar iskolában. De mondok erre is példát: a Gyermekek Háza nevű budapesti iskolába járt egy olyan Down-szindrómás gyerek, akit képezhetetlennek nyilvánítottak. A gyerekkel találkoztam hatodikos korában, fogalmazást írt a többiekkel Toldi Miklósról. Igenis oktatható. A többiek írnak 3 oldalt, ő ír egy felet, de ugyanúgy kaphat ötöst a munkájára, mint a többiek, hiszen saját magához mérik őt a pedagógusok. És itt a kulcsszó, a pedagógusnak nem földrajzban vagy kémiában kell mesternek lennie, hanem gyerekben. Ami a mai magyar iskolák legtöbbjében folyik, az bűn a nemzet ellen.

Hogyan lehet ebből kimenekíteni a gyereket?

A teljes beszélgetés az nlcafé oldalán olvasható.
Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.