Virtuális agresszió – Némi haraggal fűszerezve

Virtuális agresszió – Némi haraggal fűszerezve

Elgondolkodtunk már azon, hogy miért van az, hogy szinte mindegyik gyerekre másként hat a számítógép? Van, akit „beindít” és van, akit hidegen hagy. Van, aki benne él, és van aki „bele nem lépne.” Van, aki dührohamot kap, ha abba kell hagynia egy játékot, és van, akinek elég, ha előtte 5 perccel jelzik, hogy vége. Van, aki haragszik, ha nem „gépezhet”, és van, aki könnyedén veszi érzelmileg, ha eltiltják. Hogy is válthat ki a virtuális világ és a technikai kütyük olyan dühöt, haragot a gyermekeinkből, amivel ma találkoznak a szülők otthon? A gyermeki agresszió és annak kezelése ma már elengedhetetlen feladat, de mi a kulcsa?

Erről szól a cikk, és a február 6-án megrendezésre kerülő interaktív előadásom is, Düh, harag, agresszió kezelése gyermekkorban címmel a Felelős Szülők Iskolája szervezésében.

A folyamatosan megújuló modern technikai „csodák” korát éljük. Alig telik el egy évtized, és szinte minden megváltozik körülöttünk. Régen egy emberöltő alatt „nem született ennyi minden”, amihez az embereknek hozzá kellett volna szokniuk. Ma viszont folyamatos a változás, ami miatt fejlődnünk kell, mert ami egyik nap még „nagy szám” és elsajátítjuk annak technikai részét, a következő évben már elavult. Így aztán ennek a rapid változásnak köszönhetően, akik ma azon háborognak, hogy miért kell annyi kódot megjegyezni, ők örülhetnek, mert maximum 10-15 éven belül a kódokat más fogja Európában is felváltani! Oldódni fog az e köré szerveződő „dühöngésünk”! Egy biztos. Jó sok dühöt termelt ki az emberekben ez a túl gyors változás.

Haragos, dühöngő virtuális jelenségek

Sokféle létezik, de most egy vándorjelenséget emelek ki a sok közül! Szinte minden évtizedben megjelenik egy egyedi lelki jelenség, amely más-más tárgy köré szerveződik. Ez a jelenség: a társadalmi pánik. Régen a televízió körül volt társadalmi pánik, most a számítógép körül éli virágzó korát. Pár éve még a gyermekeinket a híradó tartalmaitól féltettük, ma viszont az online zaklatástól, vagy a számítógép túlzó használattól. Olyan mintha mindig kellene valami, ami miatt „pánikolnunk” kellene! Amelyik szülőt még nem érinti, ő is már előre aggódik, pánikol!

Hogyan segíthetjük a virtuális világ keltette agresszió elvezetését?

Sok szülő érzi a gyermekét számítógépfüggőnek, azért, mert úgy véli, hogy többet játszik a gyerek a kelleténél. Amikor megkérdezem, hogy mennyi az a „kelleténél” időtartam a gyermek életében, akkor nagyon sokan nem tudnak rá adekvát választ adni, mert az interneten sok félrevezető információt olvastak már. Általános javaslatot ezzel kapcsolatban nem szeretnék írni, az előadáson mondok majd kutatások alapján! De emiatt is tartom fontosnak, hogy megértsük a legfontosabb titkot és alaptényezőt, akár tévéről vagy internetről beszélünk.

Ha a gyermek napi szinten és természetes közegben nem mozog eleget (önmaga mozgásigényeihez képest), akkor:

1. nem termelődnek meg azok a hormonok, amelyek segítségével képes megnyugtatni önmagát.

2. a sok-sok napi ingertől túlterhelődik az agy és nem képes a pihenőkben, a bambulásokban, vagy az éjszakai álommunkákban a túlterhelt határértékeket feldolgozni

3. az agresszió, düh, a harag felgyülemlik a „gyermek puttonyában” annyira, hogy kitörésszerűen agressziót szül a viselkedésben

4. az agy pszinapszishálózata nem építi meg azokat a sűrű szövésű kapcsolatokat, amelytől a gyermek később jól terhelhető lesz mindenféle szempontból

5. hajlamos lesz arra, hogy virtuális függőség alakuljon ki, és azon belül a virtuális játékok mozgásai nyújtsanak az agynak „kielégülést” a mozgás területein

6. nem fejlődnek ki a szenzoros tapasztalatok, amelyek segítségével az agyban összeépülnek a belső képek

7. nem fejlődik a kreatív gondolkodás és fantázia mozgás hatására, így helyette a virtuális fantázia eluralkodhat

8. a személyiségfejlődése folyamán máshogy épülnek be bizonyos elemek a viselkedésbe

9. könnyen válik az ember „dührohamos” típussá, mivel nem épül be a homloklebeny területein a serkentés és gátlás érettsége

10. az egyensúlyfejlődés hatásai elmaradnak, ami a megfelelő lelki élethez szükséges lenne

11. haragot, dühöt és agressziót termel az életében

A mozgás mindannyiunk életében felelősség!

Igazán sajnálom, hogy ma a „mozgás istenítését” reklámozzák, és nem a természetes mozgásokat hozzuk újra divatba, hiszen az a legfontosabb az életünkben, amely a komplett idegrendszeri állapotunkat stimulálja. Az képes lendületbe hozni olyan dolgokat az életünkben, amire nagy szükségünk van, akár jól vagyunk, akár krízisben vagyunk!

De az biztos: amelyik gyermek a természetben sokat-sokat csatangol, ő előbb-utóbb meg fog tudni küzdeni a saját dühével, haragjával és így válhat képessé arra, hogy olyan életet éljen, amelyben nem lesz agresszor!

További részletek a témáról a Düh, harag, agresszió kezelése gyermekkorban című rendezvényen, február 6-án!

Polus Enikő
  • ME-Se-Kö Alapítvány
  • mentálhigiénés szakember

Polus Enikő

A Me-Se-Kö Mentálhigiénés Segítő Központ és MESEKŐ Alapítvány alapítója, ügyvezetője - ezek mellett elsősorban három gyermekem édesanyja.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.