Lakáshasználati jog, avagy A házastársak közös lakásának használati kérdései

Lakáshasználati jog, avagy A házastársak közös lakásának használati kérdései

Amíg együtt élünk valakivel, minden a lehető legtermészetesebben alakul. Közös albérlet, vagy esetleg közös lakás, „menjünk a garzonodba!”, „vegyünk egy nagyobbat!”, „legyen gyerekszoba is!”, és ehhez hasonló – bensőnkből fakadó természetes egyszerűséggel – határozzuk meg közös életünk színterét. A helyzet az elváláskor, a házasság felbontásakor bonyolódhat.

Ahogy mindig, a legcélravezetőbb, ha a házastársak megállapodással rendezik, melyik fél jogosult a jövőben használni lakásukat. A családjogi törvény rögzíti, hogy a házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak a házasság felbontása esetére rendezhetik a közös lakás további használatának kérdését. Korábban a közös lakás használatának kérdése a házasság felbontásának az egyik feltétele volt (közös megegyezéses válás esetén), mostanra azonban a gyakorlat ezt már áttörte és lehetséges, hogy a felek nem kérnek döntést ebben a kérdésében, mert alternatív módon rendezik egymás között, vagy egyszerűen csak, a házasság felbontásakor ezt nem kívánják a bíróság döntésének a tárgyává tenni. Ha a felek megállapodnak egymással – a bíróság ezt jóváhagyja. Megállapodhatnak például, hogy az egyik házastárs a lakást elhelyezési és térítési igény nélkül elhagyja. A megállapodás alaki feltétele, hogy azt közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalják.

A megállapodás során a felek teljes szabadságot élveznek, megállapodásuk a viszonyuk különös jellemzőitől függően alakulhat, szabad rendelkezési joguk csak annyiban korlátozott, hogy a felek megállapodása a kiskorú gyermekük érdekét nem sértheti.  Megállapodás hatálya annyiban persze korlátozott, hogy csak a felek egymás közötti viszonyában érvényesül, harmadik személyre nem hat ki.

Ha a megállapodást a felek egymással megkötni nem tudják és vita alakul ki közöttük, a lakáshasználat rendezését bírói úton – elsődlegesen a házasság felbontására irányuló kereseti kérelemmel együtt – lehet kérni a bíróságtól.

A korábbi években csak abban az esetben lehetett kérni a bíróságtól a közös lakás használatának tárgyában döntést, ha ezzel egyidejűleg megtörtént a házasság felbontása is, de mostanra fellazultak ezek a szempontok, és amennyiben valamelyik fél méltányolható érdeke ezt szükségessé teszi, a házasság fenntartása melletti különélés esetén is rendezi a bíróság a közös lakás használatát.

Az egyéb jogcímen használt lakások (pl. szolgálati lakás) esetén, vagy mondjuk haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan esetén, ezen jog jogosultja határozhatja meg a lakáshasználatát. Természetesen abban az esetben, amennyiben a használat jogát a jogosult a felekre ingyenesen engedményezte, úgy a jogosult ebben a kérdésben már nem írhat elő a felek egyikére sem kötelezést. Ha a bíróság dönt a lakáshasználatban, úgy a családjogi törvény nem aszerint tesz különbséget, hogy saját tulajdonú ingatlanról, vagy bérlakásról van szó, hanem kizárólag azt tekinti irányadónak, a használat jogcíme közös volt, vagy az, csak az egyik házasfelet illette meg. Ezen túlmenően fontos, hogy a házastársak kiskorú gyermekének lakáshasználati jogát – életkörülményeinek megfelelően – általában a volt közös lakásban kell biztosítani, kivéve, ha más állandó lakása van.

Ha a közös lakás valamelyik házastárs különvagyona vagy önálló bérlete, a lakáshasználati jog jellemzően ezt a házastársat illeti meg, tehát alapvetően a tulajdonost, illetve a bérlőt illeti meg a kizárólagos használat. Nyilván ez alól is lehet kivétel, mint amikor pl. a másik félnél helyezi el a bíróság a felek közös kiskorú gyermekét, de beállhatnak a lakáshasználatot befolyásoló olyan utólagos körülmények is (pl. öröklés, vagy más jogcímen újabb lakás szerzése), amely a korábban a lakáshasználatból „kizárt” személy részére már lehetővé teszik a lakáshasználatot, ez esetben a kérdést ismét napirendre lehet venni.

Praxisom során nem tapasztaltam, olyan esetet, amikor az elvált pároknak akár fizikailag, akár lelkileg módjában állt volna, hogy egy természetben megosztott használatú ingatlanban lakjanak a jövőben, sőt ezt alapvetően mindenki ellenezte. Mivel azonban a jogszabály erre lehetőséget biztosít és a regényirodalom is ismeri ezt a kissé bizarr megoldási módot, ezért a lehetőség adott, kérdés, a körülmények között megvalósítható-e? Azért írom ezt, mert ha ugyanis az ingatlan természetben megoszthatóan használható, nincs akadálya annak, hogy a felek a bíróságtól kérjék a lakás természetben megosztott használatának elrendelését. Ennek során nemcsak az ingatlan és annak funkcionális – objektív – használati körülményeinek kell megfelelőnek lenniük, de a megosztás egyéb – szubjektív – körülményei között kell értékelni azt is, hogy az elvált házastársak a későbbiekben – az esetleges közös kiskorú gyermekükre is tekintettel – élhetnek-e egymás mellett a jövőben, nem alakul-e ki komolyabb érdeksérelem.

Amennyiben nem megosztható a lakáshasználat, úgy a bíróság a közös tulajdonban álló lakás esetén az egyik házastársat az egész lakás kizárólagos használatára jogosítja fel, illetve bérlakás esetén a bérlőtársi jogviszonyt megszünteti, és az egyik házastársat a lakás elhagyására kötelezi.

Hogy melyik fél maradjon a korábban közös tulajdonú lakásban? Elsősorban az számít, hogy van-e a feleknek kiskorú gyermeke, és hogy ez a gyermek melyik félnél nyer elhelyezést. De amennyiben  a feleknek nincs közös kiskorú gyermekük, a lakást annak kell általában elhagynia, aki magatartásával a másik félnek súlyos érdeksérelmet okozott, ilyen magatartás hiányában pedig az eset összes körülményeinek (pl. egészségi állapot, életkor, vagyoni helyzet, stb.) a mérlegelésével kell dönteni.

Térjünk rá az egyik legkellemetlenebb részére a dolognak, a lakáshasználati jog ellenértékére. Bármilyen meglepő, a lakáshasználatnak pénzben mérhető ellenértéke van. Úgy kell megközelíteni a dolgot, hogy azért cserébe, hogy a korábban közösen használt ingatlant a jövőben kizárólag az egyik házastárs használhassa, az köteles a másiknak ezt a hiányt kompenzálni, kvázi a „használatot megváltani”, lehetővé tenni, hogy az ingatlant elhagyó házasfél is biztosítani tudja saját jövőbeni lakhatását. Másfelől a közös lakást elhagyó házastárs a lakás kizárólagos használatához jutó házastárssal szemben hátrányosabb vagyoni helyzetbe jut, aminek mérséklését is szolgálhatja a lakáshasználati jog ellenértéke.

A lakáshasználati jog ellenértéke a saját vagy közös tulajdonú ingatlan esetében a lakás beköltözhető és lakott forgalmi értékének a különbözete, de a távozó házastárs a használati jog ellenértékének csak arra a részére tarthat igényt, amely őt (a bennmaradó volt házastársra és a lakáshasználatra jogosult gyermekek számára figyelemmel) arányosan megilleti (tehát a beköltözhető és lakott forgalmi értékkülönbözet felére, vagy egy közös gyermek esetén az egyharmadára és így tovább). Bérlakás esetén a lakáshasználati jog ellenértéke legalább a hasonló önkormányzati bérlakásra – a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése esetére – az önkormányzat rendeletében meghatározott pénzbeli térítés mértékének megfelelő összeg.

Nem minden eset6ben illeti meg a távozó házastársat a lakáshasználati jog ellenértéke. Így például ha a bent maradó összeférhetetlen (agresszív, önmagára ill. másokra veszélyes életmód, stb.) magatartása miatt kényszerült elhagyni az illető fél  lakást, de akkor sem jár a lakáshasználati jog ellenértéke, amennyiben a távozó fél önként és a visszatérés szándéka nélkül hagyta el az ingatlant, vagy akinek a lakásból való távozásra kötelezésével egyidejűleg a tulajdonjoga is megszűnik, miután a bíróság a közös tulajdont megszüntette, és megfelelő megváltási árat ítélt meg a részére.

Ahogyan tehát az egyik korábbi írásomban már felvetettem, válás előtt célszerű ezeket a kérdéseket közös megegyezéssel rendezni és lehetőség szerint saját érdekeink mellett, volt házastársunk érdekeit is figyelembe venni. A lakáshasználat ugyanis nem lehet csak anyagi, vagy csak érzelmi kérdés, mert egyikből következik a másik. És ne higgyük, hogy korábbi életünk színtere egyben házastársunkkal szemben indított háborúnk színtere is kell, hogy legyen. A lakás legyen békés otthon, akárki lakik benne, akárkivel.

Írta: Dr. Rácz G. Gábor, ügyvéd