Megváltozott családi szerepek

Megváltozott családi szerepek

Ki ringatja, ki eteti és ki bújik mellém az ágyba?

Mogyorós Vera , a Felelős Szülők Iskolája pszichológusának írása

2011. november 28.

Szinte már közhelyként szoktuk emlegetni, hogy egy gyermek megszületése után gyökeresen megváltozik a család élete. Gyakran úgy fogalmazzuk ezt meg, hogy a baba születésével egy időben anya, apa és egyben család is születik. Rengeteg könyv, cikk és szakmai fórum foglakozik azzal, hogy a várandósság során hogyan készüljünk egy új női szerepre, hogyan hangolódjunk az anyaságra, egy egészen új és merőben más életformára. Az elmúlt évtizedekben azonban jóval kevesebbet hallhattunk arról, hogy a férfiak hogyan készüljenek a változásokra. Manapság szerencsére már egyre többször halljuk, hogy mennyire fontos, hogy egy pár együtt készüljön a gyermek érkezésére, az ezzel járó örömökre és nehézségekre. Mert a változások éppen annyira érintik az édesapát, mint az édesanyát. A teljesség igénye nélkül nézzünk néhányat a felmerülő nehézségek közül.

Szülés után elképzelhető, hogy az anya nehezen szokik bele új szerepébe, főleg ha nem veszi körül a nagycsalád, aki segítségére tud lenni a mindennapi teendők elvégzésében, hogy teljes egészében gyermekének szentelhesse magát. Sokszor halljuk, olvassuk, hogy ez okozhat párkapcsolati konfliktust is, amelynek eredményeként az apa a gyermeket hibáztatja a felborult rend, saját addigi kiemelt szerepének elvesztése miatt. Mindez a családi élet felborulásához, állandó konfliktusforráshoz és végső esetben akár a család széthullásához is vezethet.

Nem szerencsés továbbá, ha a gyerek születése után a pár elkezdi anyunak és apunak szólítani egymást, mert ezzel azt jelzik: háttérbe szorult az életükben a férfi- és női szerep. Nagyon fontos, hogy a gyerek mellett is megmaradjanak a közös, kétszemélyes programok: színház, mozi, vagy akár csak egy séta kettesben. Legyenek olyan közös élmények, amelyek a kapcsolatot továbbra is működtetni és táplálni tudják, ahová vissza lehet nyúlni a nehezebb időszakokban. Ha megvannak a közös élmények és tartalmak, kevésbé lesz vonzó az ismeretlen, és kisebb az esélye annak, hogy bármelyikük is kifelé kacsingatna a házasságból. A férfi- és női szerepet ápolni kell, mert ez az igazi motorja a kapcsolatnak.  

A várandósság alatt, és a szülést követően nem csak az anyában, hanem az apában is történnek testi és lelki változások.

Az apa szerepe az utóbbi évtizedekben megváltozott. Korábban elsődleges feladata a család kenyérkeresőjeként az anyagi javak előteremtése volt. Nem volt elvárt, hogy a gyermeknevelésből, otthoni teendőkből, a családi életből részt vállaljon, érzelmi zárkózottsága is elfogadott volt. Ma a család elvárása, hogy a férfi legyen gondoskodó, elkötelezett, töltsön minőségi időt családjával és gyermekeivel, tudja ellátni őket a gyakorlatban is, mutassa ki az érzelmeit.  Manapság sokkal elmosódottabbak a szerepek, több az átmenet, azok egy kapcsolaton belül változnak az idővel, így nincs általános érvényű apa-modell sem. Az az édesapa, aki tevékenyen részt vesz gyermeke gondozásában gyakran előítéletekkel kénytelen szembesülni. Közvetlen környezete sokszor megbélyegzi, „nőies férfi”-nek titulálja, csodabogárként, furcsállva tekint rá, extrém esetben akár szexuális aberráltságot feltételeznek róla. A munkahelyi elvárások nem veszik figyelembe a férfi családi állapotát: annyi lehetősége sincs távmunkában vagy részmunkaidős foglalkoztatásban dolgozni, mint nőtársainak, a gyermek vagy a feleség betegsége esetén távolmaradását még kevésbé tolerálják.

Nagyon ritkán beszélünk róla, de az alábbi érzelmi problémák is gyakran jelennek meg a kispapák körében: kisebbrendűségi komplexus a termékenység és a szülés miatt; saját apával és anyával való rendezetlen viszony; saját születés és a testvér születésének élményei; nőiséghez, női testhez való viszonyulás; a partner csökkenő figyelme a férfi irányában; tudattalan rivalizáció a magzattal, majd a megszületett gyermekkel; aggodalom a feleség és a gyermek egészségéért; félelem a szüléstől; szorongás a növekvő felelősség és a kihívások miatt.  Az apák számára rendkívül fontos, hogy ezekkel a problémákkal ne maradjanak egyedül. Elsődleges segítséget párjukkal való őszinte kapcsolatuk jelenthet, de segíthet egy közeli baráttal való beszélgetés, egy szakember vagy akár a hazánkban még nem igazán működő önsegítő csoport is.

Mindezek közben arra is vigyázni kell, hogy ne legyenek olyan elvárásaink, hogy az életünk ugyanúgy folytatódhasson, mint a baba nélkül. Minden életszakaszunkban van egy preferencia-sorrendünk. Fiatal felnőttkorban ennek a listának az élén még a szabadság élménye, a tapasztalatszerzés, a párkapcsolat kialakítása jár, ám amikor eljön a fészekrakás kora, akkor a család kerül előtérbe, a kicsi babáról való gondoskodás. A családi élet fejlődési folyamatában elkülöníthető szakaszok vannak, melyek mindig újabb és újabb megoldandó feladatokat hoznak magukkal. Az új fejlődési szakasz elérése új működésmód kialakulását is szükségessé teszi. Egy családot nagyban meghatároz, hogy milyen életciklusban van, és így milyen feladatok megoldása köré szerveződik éppen a család élete. Ennek értelmezéséhez keretet ad a dinamikus családszociológiában ismeretes családi életciklus modell. Ez a modell azt mondja, hogy a család folyamatosan megújítja önmagát, méghozzá azért, mert olyan változások, fontos események történnek vele, melyek megváltoztatják, alakítják a családban lévő kapcsolatokat, érzelmi viszonyokat. A különböző szakaszokban (újonnan házasodott pár gyermek nélkül, csecsemős család, kisgyermekes család, család iskolás gyermekkel, család serdülővel, a felnövekedett gyermeket kibocsátó család, magukra maradt, még aktív szülők családja, inaktív öreg házaspár családja) eltérő kérdésekkel és problémákkal kell szembenézni. Ezeket az újabb feladatokat hívjuk „normál krízisnek”. Fordulópont jellegű időszakokról van szó, amikor a különböző hatások változásokat kívánnak meg a család életében, működésében. Igazi krízis akkor keletkezik, ha a család nem tudja funkcióit rugalmasan működtetni, nem tud változni, és nem tudja az új szerepek által megkívánt újfajta helyzetet jól kezelni. Minden szakaszban vannak bizonyos veszteségek, melyeket az új szakaszba lépéssel él, tapasztal meg a család. Nagy kérdés, hogy a család hogyan birkózik meg ezekkel a veszteségekkel, változásokkal. Ha mereven ragaszkodik a régi működésmódhoz, és nem tudja felvállalni az új helyzetet, akkor a fejlődése, a fejlődéssel együtt járó változásokkal való megküzdése is nehezített lesz. Továbbá viszi magával a többi szakaszba is a fel nem dolgozott, éppen ezért problémaként jelentkező változásokat.

Ha azonban a család képes rugalmasan alkalmazkodni a megváltozott helyzethez, kihasználni az újonnan adódó lehetőségeket, és elfogadni a változással járó veszteségeket, akkor egy újabb, gyakran rengeteg új örömforrást rejtő egyensúlyi állapotban támogathatja valamennyi családtag egyéni fejlődését is.