Nem baj, majd kinövi!

Nem baj, majd kinövi!

Írta: Héjja Edit, pszichopedagógus

Sokat hallani, ezt a mondatot. Vajon tényleg kinövi? Miért, látott már valaki pelenkás vagy ujját cumizó érettségiző diákot? Persze , tényleg nem. De sajnos vannak olyan szülők, akiket ez nem nyugtat meg. Ők azok, akik inkább előre gondolkodnak, igyekeznek megelőzni a bajt, sőt törődnek a prevencióval. A „majd kinövi” csoportba pedig inkább azok a szülők tartoznak, akik időt és türelmet adnak a gyerek a dolgok kifejlődésére. Mindkét út jól működhet. Vannak sikeres gyerekek, akik” majd kinövi” családból jönnek, és vannak olyanok is, akik megelőző jellegű családban nőnek fel. Ezért inkább az a lényeg, hogy szülőként tudjuk, melyik táborhoz tartozunk? Vagy mindkét jelenség jellemző a családban, csak témafüggő a dolog? Ez sem baj.

A lényeg, hogy tudjuk mit, és hogyan teszünk. Ha ez megvan, akkor csak kicsit kell figyelni, hogy a szülői viselkedésedből ne legyen nagy teher a gyerek vállán.

Tanács „Majd kinövi” típusúaknak:

Ha ez a leginkább jellemző, akkor csak arra kell figyelni, hogy a magyar oktatásrendszer és gyakran a társadalom sem mindig tolerálja a sok és hosszú türelmet. Tehát ha tudjuk, hogy éretlen a gyerek és kicsit több időre van szüksége, hogy jól beilleszkedjen az iskolába, akkor figyelni kell a környezet reakcióit. Ha már türelmetlenek, akkor kezelni kell a helyzetet. Ha a tanár ideges, nyugodtan beszélgessünk a gyerek dolgairól, s pár mondat után egy jólelkű tanár büszke lesz önmagára, hogy milyen toleráns a kicsit lemaradó gyerekkel. De arra mindenképpen ügyelni kell, hogy van, amit nem tolerál a rendszer. „Majd szobatiszta lesz” gondolkodás is óvodakezdésig még jó, mivel az állami óvodákba nem igazán  vesznek fel csak szobatiszta gyerekeket.

Leginkább a környezet és a társadalom írott és íratlan szabályaira kell figyelni. Mert lehet, hogy mi toleránsak vagyunk a gyerek dolgait illetően, de emiatt ne legyen csoportjának szégyenfoltja. Ne emiatt rekesszék ki, mert szegény minden délutáni alvásnál bepisil, vagy ő a leglassabban olvasó gyerek az osztályban. Bizony ezzel is számolni kell. A kicsit különc gyerekeket nagyon gyorsan kiveti a közösség, ha a pedagógus nem foglalkozik az összetartással vagy kevésbé ért a különbségek kezeléséhez.

Tanács a megelőző jellegű szülőknek:

Ezek azok a szülők, akik már a gyerek 2 éves korában azon gondolkoznak, hogyan lesz szobatiszta(holott  jól tudjuk, hogy 3 éves koráig érik el a gyerekek 95%-a a szobatisztaságot).

A buzdítás soha nem baj, de nem szabad elfelejteni, hogy ha mindig egy bizonyos témán van a hangsúly, azaz szakszóval élve túlfokuszált a szobatisztaság vagy a tanulás, akkor az nagy teher lehet a gyereknek. Lehet, hogy simán szobatiszta lenne 2 és fél éves korára, de mivel minden pisilésnek, kakilásnak kiemelt hangsúlya van, ezért szegény gyerek elkezd félni, mi lesz, ha nem úgy sikerül, vagy a bili/wc mellé megy, stb. Szóval, az ilyen típusú szülőknek fontos végiggondolni, hogy a gyerekkel való beszélgetések hány %-át adja az adott téma. Ha már úgy érezzük, hogy megőrjít a dolog, akkor meg kell tanulni elengedni a témát! Nem kell mindig lovagolni rajta,el kell  engedni, akár csak pár napra, s nem törődni vele. Akár ne figyeljünk arra, hogy most hányszor pisil, hogyan és mikor, vagy hány perc alatt vergődik végig az olvasmányon.

Nincs nagy baj, ha türelmesek vagyunk, csak ne essünk túlzásokba, amivel kirekesztetté tesszük  a saját gyerekünket a kortárs csoportjából. Vagy ha elővigyázatos szülők vagyunk, akkor fontos néha lazítani a szűk kereteken, és minden jó lesz.