Menjen vagy maradjon? Az iskolaérettség kérdései

Menjen vagy maradjon? Az iskolaérettség kérdései

Menjen vagy maradjon? Érett vagy éretlen? Hagyjam vagy fejlesszem? Elég-e ha egy évet marad még az oviban és játszik, önmagától érik-e vagy segíteni kell a fejlődést más módon is? Kire hallgassak? Mit kezdjek szülőként a saját megérzéseimmel? Érett, de érzelmileg még nem? Mitől lesz a szülő felelős egy kétségekkel teli területen? Polus Enikő írása.

Az iskolára való érettség és alkalmasság szempontjából sok kognitív érettségről született már segítő cikk. A ceruzafogástól kezdve a figyelem fókuszálásig már sok az ajánlat, amivel a szülő is segítheti a gyermekeit akár otthon is. De nem elhanyagolandó terület a gyermekünk érzelmi érettsége, hiszen ez mindennek az alapja gyermekkorban és felnőttkorban egyaránt! Ha a gyermek érett minden kognitív területen az iskolára, de érzelmileg nem terhelhető, akkor nem beszélhetünk valós érettségről. A gyermek nem gyümölcs, amit éretlenül is leszakíthatunk a fáról és majd megérik. Érzelmileg komoly károkat tehetünk ezáltal a gyermekinkben, ami később „megtermi majd a magánéletében a keserű gyümölcsöt”! Az internetes tanácsokat végigböngészve azt tapasztaltam, hogy a legtöbb helyen említésre kerül az érzelmi érettség, de csak az utolsó felsorolásokban vagy az akarati tevékenységek és a viselkedéses jellemezőkhöz van hozzá csatolva. Hát túl nagy a zűrzavar ezen a területen, nem kapnak a szülők elegendő, megfelelő tanácsot érzelmi szinten.  Így mindenki „feltételez valamit” és ahogy „érzi” a saját tapasztalata alapján, dönt. Néha jól, néha pedig rosszul! Az érzelmi edukáció minden területen fontos, szakembereknek és szülőknek is egyaránt!

Érzelmileg éretté válni: bonyolult és hosszú folyamat, amely logikusan zajlik életünk végéig! Az

alapérzelmektől a legkomplexebb érzelmekig el kell jutni. Nem evidens, hogy csak úgy magától kialakul minden optimálisan az érzelmek területén és egy felnőtt ember egyszer csak képes lesz hálás lenni, hűséges, lelkiismeretes vagy épp bűntudattal rendelkezni. Pedig ezeket már a gyerekektől elvárjuk, de az őket összetevő érzelmi képleteket nem tanulhatták meg! Ez az érzelmi kémia adhat érettséget, ehhez a gyermeknek mindenféle érzelmi helyzetbe kell kerülnie, hogy önmagától is fejlődjön! Ezek tanítandó és fejlesztendő területek, akárki nem érthet hozzá. A jövő emberének boldogulása ezeken a területeken múlik elsősorban, így kiemelt helyen kezelném, mert a jövő generációja jelenleg nevelkedik! Az iskolai érettség érzelmi területén az érzelmi alapozás a kiemelendő fejlesztendő terület. Ehhez óvodáskorban rengeteg beszélgetésre, mesére, érzelmi szerepjátékra, fókuszált odafigyelésre, érzelmi nevelésre és együttlétre van szükség! A mese olvasása önmagában még nem elegendő, de ha beszélgetünk róla, együtt érzünk a legkisebb királyfival, ha együtt kitaláljuk, hogy mi hogyan győznénk le a hétfejű sárkányt, akkor az már érzelmi fejlesztése területe! Ehhez idő kell! Nem sok vagy kevés, hanem minőségi, amelyben az „itt és most” mentálhigiénés pillanatok megtudnak születni. Három gyermeket neveltem fel, miközben elláttam a háztartást és négy egyetemet végeztem el a munkáim mellett. Mindenki kétségbe volt esve, hogy mi lesz a gyerekekkel, én nem aggódtam. Ma mindhárman felnőttek és a tehetségükből élnek meg. Sok mindenhez értenek és nem azért , mert egész nap együtt voltunk, hanem azért, mert az együtt töltött időt minőségivé tettük. Kizártuk a világot és együtt alakítottuk a pillanatokat varázzsá és az érzelmi edukációt alapul vettem a fejlődésük, fejlesztésük folyamán. Ma sok elfoglalt szülő van és nem az a célunk, hogy mindent feladjanak a gyermeknevelés idején, hiszen ez ellehetetlenítené a gyermekvállalás körülményeit. De felelős szülőnek lenni azt  is jelenti, hogy a kis időket képesek legyünk minőségivé és egyedivé tenni! Ez az érzelmi nevelés alapja, ebben képes fejlődni az érzelmi érlelődés!

Az érzelmi érlelődés bölcsője a család, a szülő. Ha ez a környezeti tényező megadatik, akkor az idegrendszer adaptív módon megfelelően fejlődik az érzetek, érzések és érzelmek területein. Ha családi és szülői háttérrel nem rendelkezünk vagy nem megfelelő a szülői alapozás, akkor az érzelmi funkciók sérülhetnek. Így minden édesanya és édesapa felelős azért, hogy a gyermeke kisbabakorban mennyit van ölben. Szemkontaktusos, öleléses, éneklős, beszédes, simogatós kommunikációra van szükség a szülő és a gyerekek közt. A folyamatos mobiltelefon használata ezeknek az idejét agresszív módon lecsökkentette, emiatt az idegrendszer érzelmileg nem kaphat annyi érzelmi impulzust és érintést, amennyire szüksége lenne. Emiatt a szenzorok nem megfelelően érlelődnek, a mozgásban nem integrálódnak, így az idegrendszer éretlenebbé válik, amely az egész érzelmi hálózatot érinti, az érzelmi terhelhetőséget csökkenti! Így érzékenyebb, nem terhelhetőbb, határokat nem ismerő társadalom nőhet fel, aki könnyebben esik depresszívebb hangulatba vagy a problémamegoldást kívülről várja!

Az iskolába készülő gyermeket minden területen az emóciók színes skálájának a megélése jellemzi. Ezek még nem differenciálódtak, így könnyen félre értelmezhetőek! A következő területekre érdemesebb jobban odafigyelni az érzelmi érlelődés szintjén:

1. Emocionális motiváltság: érzelmileg minden gyerek motiválható, hiszen az érzelmei alapján hoz döntéseket. Az iskolához szükséges az érzelmi motiváltság, különben ha nincs kedve hozzá, akkor sok kudarc élményt fog felhalmozni. Ennek fenntartását segíti elő az iskola a szabadidős programjaival, ünnepekkel, különleges rendezvényeivel, kirándulásokkal! Ha az óvodás gyermek nagycsoportban rendszeresen haza akar menni vagy nem akar bent lenni az óviban, azon is érdemes elgondolkodni, hogy előfordulhat, hogy érzelmileg még nem terhelhető a közösséggel, így még az érettség alacsonyabb fokán van. Ilyet nem csak akkor csinálnak a gyerekek, ha nem megfelelő az óvodai légkör. Ilyenkor egy óvodaváltás sem segít! Nem kell semmivel túlterhelni a gyerekeket, de az alulterheltség kifejezetten regrediálhatja, visszatarthatja a gyermeket a fejlődésben!
2. Érzelmi memória: az óvodások felméréseinél kognitív memóriát is mérünk. Sokszor két külön vizsgálat külön szinteket mérhet fel. Okai abban keresendőek, hogy a memóriát erőteljesen befolyásolja az adott érzelmi hogylét, a szorongás vagy a „meg kell felelni a vizsgálatnak” életérzés! Az érzelmi memória alapozó családi fejlesztésére ötlet: a családban sokat beszélgessenek a múltról és az érzelmileg átszőtt emlékekről. Akár fotónézegetés közben vagy csak simán megemlékezve. Minden héten emlékezzenek meg a múltról, vagy múlt hétről vagy egy közös családi életeseményről! Ennek rendszeres fejlesztése alapozza meg a kognitív memória fejlődését és működését az érzelmi szituációkban! Iskolában sok a memoriter, amit egyszerre kell rögzíteni, de a gondok legtöbbször azokban a helyzetekben adódnak, amikor ezt szóban vagy írásban kell reprodukálni és az érzelmi helyzet szorongással, izgalommal egy „blokkot” állít, emiatt a teljesítmény csökken!
3. Érzelmi szabálykövetés: bizonyos szabályokat nem képesek követni, hiszen az érzelmek nehezen rakják össze, hogy miért van már vége a szünetnek, amikor sokkal jobb az udvaron focizni, mint órán ceruzával írni! Miért kell óviban aludni, amikor játszhatnánk is helyette! Ilyenkor a viselkedés szabályozására érzelmileg kell hatni, ha ez így működik, akkor érzelmileg terhelhető a magatartás szabályozása. Ha hisztik, ellenkezések, időhúzások jellemzőek, akkor még nem terhelhető érzelmileg ezen a területen!
4. Érzelmi késleltetés: főleg arra a késleltetésre gondolok, amikor a gyermek képes érzelmileg minimum 6 órán keresztül elviselni azt, hogy a szülei nem ölelik, puszilgatják, simogatják, érintik őt és távol vannak tőle. Ha ennek a hiánya még túl erőteljes és intenzíven megjelenik, akkor nem tud az iskolai közegbe megfelelően alkalmazkodni. Általában az elsődleges jele: szorongóbb típus, halkabb, a válaszai főleg igen és nemmel történnek, gyakran kerül a sor végére, elveszettnek tűnik és sokszor csak alkalmazkodik mindig mindenben. Egy gyermeknek néha „rosszalkodnia és ellenkeznie” is kell!

Könnyen megbújnak a közösségben alig észrevehető módon! Figyeljünk rájuk, mert ők gyakran esnek az iskolában áldozati szerepkörben, hiszen az érzelmi érettségük nem volt terhelhető!

5. Érzelmi figyelem: a figyelem több órán keresztül való fenntartása ilyenkor még érzelmi alapokon nyugszik, ha az iskolába bekerül a gyermek. Persze az érdeklődési kör befolyásolhatja, hiszen az érzelmi motiváció ebben a fő segítőnk. Egy humor, egy életkori példa, egy saját élmény, egy érzelmi kifejezés maximálisan megsegítheti
   

   Forrás: flickr.com

   ezt a területet! Ha ez működik, akkor a terhelhetőség jól fejlődik! Ha az érzelmi motiváció nem hozza vissza a figyelem fókuszáló képességét, akkor még érlelődnie kell!

6. Érzelmi észlelés és gondolkodás: az észlelés funkciójában a gyermek látja, hallja, érzékeli, szagolja, ízleli az észlelt dolgot és a gondolatai részképességeivel „összeáll a kép”. Ha ennek köze van az érzelmeihez, akkor a tanulás folyamat elindul és integrálódik. Vagyis megtanulja, hogy a cukor édes, a só sós, hiszen a tanulása kóstolással járt együtt. Ha a kövekből kirakja a geometriai formákat és megnevezi őket, akkor képes lesz a papírra is lerajzolni. Ha érzelmileg felfogja, hogy a kognitív tanulási helyzeteknek érzelmi sikerélményei vannak, akkor az érzelmi észlelés miatt gyorsabban fog tanulni mindenből!

Ha ilyenkor képes tanulni ezzel a módszerrel, akkor előkészült az iskolai kognitív tanulásra és képes lesz az érzelmi háttér miatt a bonyolultabb gondolkodási folyamatokat elindítania!

A gyermekinket érzelmileg érlelni az iskolai életre magunkon keresztül tehetjük. Beszélnünk kell magunkról, az érzelmeinkről ahhoz, hogy egy nap ő is képes legyen arról beszélni, amit magán észlel. Mintaként állunk előttük, sok mindenben követni fognak bennünket. Az érzelmi érettséget lehet segíteni, fejleszteni, de felgyorsítani nem, mert annak maradandó jelei maradnak!

A cikk szerzője Polus Enikő mentálhigiénés szakember, a Felelős Szülők Iskolája szakértője.