Meglestük a holland iskolák titkát

Meglestük a holland iskolák titkát

Bölcsőde 2-3 éves kortól. Iskola 4 évesen, alternatív pedagógiai módszerek és IKT-eszközök az oktatásban. Önállóságra nevelés, személyiségfejlesztés… Meglestük a holland iskolák módszereit!

Ez egy árvaház?

Emlékszem, amikor először mentünk a Hollandiában élő kis unokahúgomért a bölcsibe, meglepődve kérdeztem: ez itt árvaház is? Azóta ezen nevetgélünk, mivel egyáltalán nem árvaház működik az ovikban, csak Hollandiában már három-négy hónaposan elkezdik a „bölcsit” a gyerekek – általában heti két-három alkalommal. Négy éves korukban pedig iskolába mennek, ahol az iskola-előkészítő csoportokba járnak (ez az ún. foglalkoztató oktatás – ez a magyarországi óvodai középső és nagycsoportnak felel meg) 6 éves korukig.

A gyerekek 12 éves korukig általános iskolában, majd három szinten folytathatják tanulmányaikat. Mindegyik intézménytípust egy előkészítő alapképzés vezet be, aztán az itt elért eredmények alapján az iskola tesz javaslatot a további oktatási szintre (ami általában ugyanabban az iskolában, de más-más csoportokban működik): szakmai oktatásra, vagy szakközépiskolának, gimnáziumnak megfelelő képzésre.

18 éves koruktól kerülhetnek egyetemre, főiskolára a fiatalok.

Alternatív módszerek a holland iskolák berkein belül

Hollandiában majdnem minden gyerek az állami oktatásban tanul, elvétve találunk azért magániskolákat is. Annál

is inkább, mert a holland állami oktatási program számos alternatív oktatási-nevelési koncepció elemét beépítette a gyakorlatába. Többek között nyomot hagyott rajta a Montessori-, a Waldorf- pedagógia, a Dalton-terv, a Jena-terv és a Freinet-iskola elméleti és gyakorlati háttere is.

A kisiskolások pl. projektalapon (a különböző tantárgyak összehangolásával) sajátítják el az egyes ismereteket, és a kiemelt figyelmet fordítanak a készség- és képességfejlesztésre.

Ennek a programnak a neve: International Primary Curriculum (IPC), amit a legtöbb hollandiai iskolában bevezettek, vagy a pilot programja fut éppen. Az IPC program alapja, hogy a gyerekek érdeklődését folyamatosan fenntartsák, aktívan közreműködjenek a projektunkákban (a cégek alapműködésének számító teamwork elsajátításához) és praktikus, életszerű tudást nyújtson.

Például unokaöcsém osztálya legsikeresebb IPC projektje a repülés témáját járta körbe: kiszámolták, mennyi kerozinra van szüksége egy repülőgépnek New York és Lima között, megnézték, milyen országok felett repültek át (ezek földrajzi, biológiai, gazdasági és kulturális sajátosságait is megvizsgálták), szervezniük kellett egy fiktív légitársaságot, amelynek még az arculatát, a online megjelenését és útvonalait is ki kellett találniuk. A szülők a projektzárásról, bemutató órára, egy névre szóló repülőjegyet kaptak, amellyel az iskola udvaron sorban be kellett csekkolniuk. A gyerekeknek tudniuk kellett, hogy az utasok (a szülők) mit vihetnek magukkal a repülőútra, tájékoztatást adtak az átrepült országokról és bemutatták minden, a projekten tanult ismeretükről.

A magyarországi gyakorlatban is van erre vonatkozó példa: az iskolai projektek tantárgyi integrációja szemlélete.

A holland iskolások 12 éves korukig nem kapnak házi feladatot, legfeljebb egy-egy közös projekt munkálatait végzik el otthon, általában IKT-eszközökkel, egy iskolai rendszeren keresztül. Egyébként is nagy hangsúlyt kap az oktatásban az IKT-eszközök használata.

A gyerek-iskola-szülők „szentháromsága”

Itt is gondot okoz a pedagógushiány, de igyekeznek két tanárpárossal kísérni egy-egy osztályt. Kezdetben idegenkedtünk attól, hogy a holland iskolában egy pedagóguspáros csak egy évig van egy osztállyal – a legkisebbekkel is. Aztán, meg kellett látnunk ennek a szisztémának is az előnyeit, pl.: ha egy pedagógus nehezen jön ki egy gyerekkel (vagy fordítva), akkor az egy évig kibírható szinten tartható.

Mert azért problémák itt is előfordulnak, és igen, a bullying is gyakran felüti a fejét. A nehézségek kezelésében és minden egyéb, a gyerekek tanulmányi előremenetelével kapcsolatos kérdésben a „szentháromság” működik – vagyis gyerek-iskola-szülők kooperációja.

Intézményi szinten is, érzésem szerint, sokkal tudatosabban végzik és – talán ettől is – sokkal hatékonyabbak a mindenkinek elfogadható megoldás megtalálásában, mint sok magyarországi iskolában.

Nagyon jó megoldásnak találom például, ha mondjuk egy gyereknek az iskolában magatartási/tanulmányi/konfliktuskezelési, stb. problémái akadnak, akkor nem csak a szüleivel beszélget a tanár, hanem van egy – a gyerekkel – közös megbeszélés is. Szerintem, nagyon fontos, hogy nem csak tiltás, leszúrást kap a gyerek, és a feje fölött meghozott döntéseket  elviseli, hanem azzal, hogy részese lesz a róla szóló beszélgetésnek, a különböző problémamegoldó kommunikációs stratégiákból is kap gyakorlati tapasztalatot – azt, amit tőle is elvárnak lassan.

Projektmódszer, kooperációs technikák

A Magyarországon is alkalmazott pedagógiai módszerek közül is vannak, amelyek a személyiségfejlesztést, a kooperatív tanulási technikákat, a tantárgyak közötti projektmódszert, stb. alkalmazzák, amely pedagógiai eszközök alkalmasak lehetnek a modern életben szükséges kompetenciák elősegítéséhez. A gyerekek-szülők-iskola kooperatív kommunikációs stratégiáinak fejlesztésére pedig jó lenne sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznünk!

Fotó: B&T – Dutch International Schools (foto: © Tycho Müller | Tycho’s Eye Photography)