A csokis kenyértől boldogabbak a holland gyerekek?

A csokis kenyértől boldogabbak a holland gyerekek?

A reggeli csokis kenyér, a sok biciklizés, a mérhetetlen mennyiségben fogyasztott drops (medvecukor), a sok eső, esetleg a szél, vagy valami más teszi a holland gyerekeket olyan boldoggá?
Nem tudom, van-e olyan, hogy átlagos holland gyerek, szokásos holland neveléssel. Ahogy ennek magyar verziójú létezésében sem vagyok biztos. Tapasztalataim vannak erről is, arról is – amiket össze tudok hasonlítani…

Sokszor olvastam olyan felméréseket, amelyek szerint a holland társadalom a legboldogabb társadalmak élvonalában van és néhány éve, az Eu-ban élő gyerekek között végzett kutatás azt mutatta: a holland gyerekek a legboldogabbak. Én nem tudom, ez mit jelent és, hogy tényleg boldogabbak-e a hollandok gyerekestől, felnőttestől, mint bármely más nemzet felnőttjei, gyerekei.

Családi közösségben – természetesen

Azok a holland gyerek, akiket mi látunk, sokkal természetesebben vesznek részt a családjuk életében, mint a mi magyarországi barátainknál (és a mi családunkban). Pontosabban, nálunk a gyerekek körül forog minden, ők a középpontok, kizárólag az ő igényeik szerint rendezzük, szervezzük az életünket. A hollandiai családok, úgy tűnik, nem csinálnak ebből akkora ügyet. A családba érkező gyerekeknek egész korán fel kell venniük a család természetes lüktetését, nekik az a „normális”, hogy anyának, apának is vannak igényei, és mindenki elfogadja mindenki igényét. A holland gyerekek hamar önállóak lesznek, és valahogy hamarabb fogadják el, hogy a családban mindenkire tekintettel vagyunk.

Persze az is lehet, hogy az, ami kiegyensúlyozottságnak tűnik, csak a mi közép-kelet-európai habitusunktól markánsan eltérő, északi habitus következménye. Mi és a gyerekeink nagyobb amplitúdóval éljük meg és fejezzük ki az érzéseinket?

Higgadt holland életvezetés

Először úgy tűnt, a hollandiai gyerekzsúrokon csak mi, magyarok kontrolláljuk a játszó gyerekeinket, a holland szülők szívnyugalomban kávéznak-sütiznek-beszélgetnek a kert végében. A hollandiai ismerőseink kivétel nélkül a higgadt életvezetés hívei, vagyis nyugisan élnek a természet közelében, alkalmazkodva hozzá és védve azt. Nem idegeskednek, nem rohannak, nem rettegnek, de nem is féktelenkednek – örömükben sem. Az itteni hétköznapok is hajtósak, mindenki időhiányban szenved, de egy hollandot nehéz kizökkenteni az egyensúlyából, mert önkontrollt gyakorol az élet minden (tényleg minden) területén.

A nők általában részmunkaidőben dolgoznak, heti kétszer, háromszor, amiből egyik nap „apás nap”, vagyis apuka marad otthon a gyerekekkel. És ezt a munkáltatók is természetesnek veszik.

Délutánonként a kertben, a parkokban, a kávézókban üldögélnek, a gyerekek pedig kint bicóznak, vagy bent játszanak. Nem csinálnak nagy ügyet az evésből sem, kizárt, hogy anyuka órákat álljon a konyhában, viszont az biztos, hogy heti egy-két délutánt anya is a hobbijának, vagy a barátnőinak szentelhet!

Türelem, empátia

Úgy érzem, a hollandiai ismerőseim a külföldiekkel (így velünk is) sokkal türelmesebbek, mint egymással. A gyerekek nevelésében is ez a helyzet. Amiben viszont nem ismernek tréfát: az a biciklisekkel való maximális előzékenység.

A gyerekek már egészen kiskoruktól kerekeznek és az általános iskola végén kötelező biciklis vizsgát tenniük. Az úton a sávok, a közlekedési lámpák, az állomásokon a bicóparkolók, mind-mind a két keréken közlekedők kényelmét szolgálja. Mivel itt tényleg mindenki biciklizik, minden autós nagyon figyel rájuk! A külföldi rendszámmal közlekedőknek még csak-csak elnéznek egy-egy bénázást, de egymással nem ismernek tréfát ez ügyben.

Ami jó, vegyük át!

Tényleg úgy tűnik, hogy a holland gyerekek (a boldogság fogalmával ebben a relációban én nem tudok sok mindent kezdeni, inkább mondanám, hogy) kiegyensúlyozottabbak, nagyobb bizalmuk van a szüleiknek bennük, így nekik is magukban, s mindannyiuknak a jövőben, miközben azt sem felejthetem ki a képletből, hogy a holland társadalom egy régóta prosperáló gazdasági környezetben épül, míg mi kevésbé vagyunk szerencsések ebben a vonatkozásban. Mi talán ezért is tartjuk a gyerekeinket nagyobb kontroll alatt, s próbáljuk egyengetni az útjukat, hogy biztosan boldoguljanak?

De azért ami jó, ami hasznos, azt érdemes lehet átvennünk a gyerekeink és a családunk örömére.

Bitter Noémi
  • pedagógus, újságíró

Bitter Noémi

magyar szakos tanár, újságíró, 1 kisfiú édesanyja

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.