Megtudtuk: normál tanrendű iskolák sorát nyitják meg autizmussal élő gyerekek előtt

Megtudtuk: normál tanrendű iskolák sorát nyitják meg autizmussal élő gyerekek előtt

Olyan mértékben emelkedik az autizmussal élők száma, hogy az oktatásukra kijelölhető intézmények nem bírják tovább a terhelést. Minden bizonnyal ez áll amögött, hogy több tankerület úgy döntött, a normál tanrendű általános iskoláiba irányítja ezeket a gyerekeket. Azt azonban nem tudni, az extra feladat ellátásához biztosítják-e a szükséges feltételeket is. Elsősorban rengeteg gyógypedagógust. A tanárok, akik úgy tudják, országos szintű átszervezés készül, attól tartanak, magukra maradnak a plusz feladattal. Mivel a döntésbe nincs beleszólásuk, lapunkon keresztül a nyilvánossághoz fordultak. A valaszonline.hu cikke.

 

Az elmúlt hónapokban több állami általános iskola tanári közössége azzal szembesült, hogy a fenntartásukért felelős tankerületek jelezték: tizenöt napjuk van arra, hogy jelezzék, mit szólnak hozzá, hogy a jövőben az intézményük alapfeladatát kiterjesztik az autizmus spektrumzavarral élő SNI-s (speciális nevelési igényű) gyerekek ellátására is. A tanári közösségekből felháborodást és aggodalmat váltott ki a tankerület kijelentő módban megfogalmazott „javaslata”, hiszen

a tapasztalat azt mutatja, hogy nincs beleszólásuk a döntésekbe. Az újabb terhek mellé pedig általában nem jár extra segítség,

jelen körülmények között viszont nagyobb számban megoldhatatlan az autizmussal élő gyerekek ellátása a közoktatásban.

Mivel az általunk megkérdezett pedagógusok arról értesültek, hogy a tervezett változtatás országos léptékű, megkerestük kérdésünkkel a Klebelsberg Központot (KK), ahonnan szűkszavú elutasítást kaptunk, arra hivatkozva, hogy a KK nem lát el intézményfenntartói feladatokat, ezért a kérdésben nem illetékes. Vettük a fáradságot és mind a 60 tankerületnek feltettük a kérdést: igaz-e, hogy minden olyan, az adott tankerületi központhoz tartozó általános iskolában ilyen jellegű intézményátszervezésre készülnek, ahol az autizmussal élő gyerekek oktatása eddig nem volt benne a szakmai alapdokumentumban. Érdeklődtünk, hányban támogatta a kezdeményezést a tantestület és kap-e az adott tankerület ehhez a módosításhoz plusz forrásokat, biztosítja-e a plusz feladatok ellátásához szükséges eszközöket és humán erőforrást az iskoláknak.

 

 

A 60-ból 59 tankerülettől beérkező, kitérő válasz egyetlenegy kivétellel betűre megegyezik és így szól: „Elektronikus megkeresésére az alábbiakról tájékoztatjuk. A Tankerületi Központ minden évben megvizsgálja intézményeit szakmai-pedagógiai szempontból. Ez minden felelős fenntartó kötelessége és feladata. Ezek az átszervezések a legtöbb esetben nem befolyásolják az iskola kialakult működését, általában adminisztratív jellegűek vagy a meglévő alapfeladatokat bővítik. Szakmai javaslatainkat a felettes szervek felé nyújtjuk be, a véleményeztető eljárást, amennyiben szükséges, a hatályos jogszabályok alapján indítjuk el. Ezek alapján a végső döntést a köznevelésért felelős miniszter hozza meg május 31-éig.”

 

Azon túl tehát, hogy a „legtöbb esetben” és „általában” mi szokott történni, ebből nem tudhattunk meg semmit. Ha azonban abból indulunk ki, hogy ezt a feleletet azoktól a tankerületektől is megkaptuk, amelyekről biztosan tudjuk, hogy kezdeményezték a fenntartásuk alatt álló iskolák szakmai alapdokumentumának módosítását a fenti témában, okkal feltételezhetjük: ez akár az összes többi, hasonló választ adó központnál is megtörténhetett. Árulkodó az is, hogy a válaszadók közül 13 tankerületi központ (az esztergomi, a kiskőrösi, a sárospataki, a közép-budai, a mezőkövesdi, az észak-pesti, a dél-budai, székesfehérvári, a siófoki, a szigetszentmiklósi, a berettyóújfalui, a sárospataki és a veszprémi) a fenti formaszöveg mellett jelezte: náluk nem releváns a kérdésünk, mert ők egyetlen, általuk fenntartott köznevelési intézményben sem tervezik kiterjeszteni az intézmények alapfeladatát az autizmus spektrumzavarral élő SNI-s gyerekek ellátására. Amit tehát biztosan tudunk: 13 tankerületi központnál nem lesz ilyen jellegű intézményi átszervezés a következő tanévben, és hogy az összes többi esetében május 31-ig kiderül, kiterjeszti-e a miniszter az autizmussal élők ellátására az eredetileg nem integrációra szánt iskolák alapfeladatát.

 

Az, hogy ez egyáltalán felvetődött, nem véletlen. A speciális nevelési igénnyel (SNI) rendelkező gyerekek ellátása mára súlyos válságba jutott. Ha valóban országos reform küszöbén állnánk, az sok szempontból áldásos lenne, feltéve, hogy az oktatásirányítás jelentős anyagi ráfordítással hadrendbe állítaná emögé a gyógypedagógiai ellátást is.

Ha azonban az integráció kimerül abban, hogy betolják a normál tanrendű iskolákba az autizmusban érintett gyerekeket anélkül, hogy biztosítanák melléjük az ellátásukhoz szükséges feltételeket, borulhat a tanítás az iskolákban.

 

Vannak olyan tantestületek, amelyek egyhangúlag elutasították az elképzelést, mások nyitottnak bizonyultak a „javaslatra”, mondván, úgysincs más választásuk, de abban az általunk megkérdezettek mind egyetértenek, hogy csak bizonyos feltételek teljesülése esetén szabadna kinyitni az iskolákat az általános integráció felé. Azt, hogy melyek azok a gyakorlati feltételek, egy több évtizede autizmusban érintett gyerekekkel és családjaikkal dolgozó gyógypedagógus és egy általános iskolában alkalmazott fejlesztő pedagógus segít nekünk összeszedni. Természetesen – bár végtelenül szomorú, hogy ez ma már a civil szférában is evidens – név nélkül.

 

 

Pattanásig feszített keretek

A szülők előtt, akiknek a gyerekével kapcsolatban felmerül, hogy rajta vannak az autizmus spektrumzavar rendkívül széles skáláján – tehát ha érintettek is, nem markánsan azok – ma Magyarországon két út áll. Az egyik, hogy kivizsgáltatják és ha bebizonyosodik a gyanú, papírt kapnak az érintettségről. A másik, hogy mélyen hallgatnak. Utóbbira jó okuk lehet. Nem véletlen, hogy sokan választják ezt az utat, a „papíros” gyerekek előtt ugyanis bizonyos iskolák ajtaja mostanáig zárva maradt. Azok az iskolák, amelyeknek alapító okiratában nincs benne, hogy kötelesek felvenni speciális nevelési igényű gyerekeket, eddig erre hivatkozva elutasíthatták azoknak a jelentkezését, akik „papírral” rendelkeztek. Az ő számukra a diagnózist felállító szakértői bizottság jelölt ki egyet az SNI befogadó intézmények közül. Ilyen iskola elvben nem utasíthat el speciális nevelési igényű gyereket, a gyakorlatban azonban ma már olyan nagy a terhelés ezeken az intézményeken, hogy nem egy esetről hallottunk, amikor rácsapták a telefont a szülőre, amint bevallotta, hogy „papíros” gyereke számára kérne felvételt. Merthogy egyszerűen nem bír el több ilyen diákot az intézmény.

A rendszer túlterheltsége több tényezőből ered. Egyrészt abból, hogy

rohamosan nő az SNI-s gyerekek száma.

 

Ma Magyarországon 112 000 sajátos nevelési igényű diák jár óvodába, általános- és középiskolába. 4600 fővel több, mint tavaly ilyenkor. Az általános iskolákban különösen jelentős növekedés figyelhető meg: az SNI-s diákok létszáma egy év alatt közel 2500 fővel emelkedett, így jelenleg 65 416 főt számlál. 72 százalékuk (48 ezer fő) részesül integrált oktatásban, ami azt jelenti, hogy a nappali oktatásban tanuló általános iskolások 9,2 százaléka sajátos nevelési igényű. Az SNI-s általános iskolások 69 százaléka küzd súlyos tanulási-, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral (BTMN-es gyerekek száma az elmúlt 15 évben a háromszorosára nőtt), 8,5 százalékuk enyhén értelmi fogyatékos és 10 százalékukat diagnosztizálták autizmus spektrumzavarral. Hogy viszonyítani tudjunk: Magyarországon az autizmussal diagnosztizált gyerekek száma tavaly elérte a tíz évvel korábbi háromszorosát, de az arányuk nem csak itthon, világszerte is nő. Egy friss amerikai felmérés szerint már minden harmincötödik gyerek érintett.

 

Ebből értelemszerűen következik, hogy rohamosan nő az igény gyógypedagógusokra, akik azonban már eddig is csak utazó rendszerben voltak képesek mindenhol jelen lenni a közoktatásban, de a fejlődésükhöz szükséges, nekik járó, előírt rehabilitációs órákkal így sem mindig bírták ellátni a gyerekeket. Az SNI-s ellátórendszer túlterheltségének másik oka, hogy kevés a szakember. Hiába nő évről évre a gyógypedagógusok száma, még mindig messze elmarad attól, amennyire igény lenne. Ez részben annak köszönhető, hogy sokan a magánszférában helyezkednek el. Azoknak, akik az állami rendszerben nem jutnak (elég) fejlesztéshez, rengeteg fejlesztőház létesült, ahol ezek a szakemberek sokkal jobb feltételek között tudnak dolgozni.

 

 

Ráadásul az, hogy népszerű lett a gyógypedagógiai képzés, messze nem jelenti, hogy azok, akik elvégezték, praktizálni is fognak. Van ugyanis egy különös jelenség e téren, ami arra enged következtetni, hogy a felvételizők jó része valójában olyan szülő, aki, mivel a gyereke érintett, de nem kapja meg a megfelelő ellátást az állami rendszerben, maga készül kezébe venni a fejlesztését. Ezt látszik igazolni a tény, hogy például a tavalyi évben jelentkező 2944-ből 2159 fő levelező képzésen kívánt végezni.

Sok szülő nem tudja, hol érvényesíthetné a gyerekek jogait, pedig ha az iskola nem tud ellátást biztosítani és a szülő közbenjár, a tankerület kifizeti, hogy egy gyógypedagógus megtartsa azt az órát, ami elő van írva a gyereknek.

 

– Minket, fejlesztőpedagógusokat azért tartanak, hogy a kis tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknek segítsünk, az SNI-s gyerekek órakeretét (és ezen belül az autizmussal érintettekét) a rehabilitációs ellátásban kellene megoldani. A mi órakeretünk nagyrészt arra megy el, hogy a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel (BTM) küzdő gyerekeknek előírt fejlesztéseket adjuk át. Nem látom, hova tudnánk beilleszteni az esetlegesen az iskolába érkező autizmussal élő gyerekek ellátását – mondja egy Budapesthez közeli település iskolájának fejlesztő- és gyógypedagógusa, aki most másodmagával lát el egy 400 fős iskolát. Általában nincsenek gyógypedagógusok az iskolákban, a kisebb intézményekben nem tartanak fenn ezért egy státuszt, vagy csak félállásban alkalmazzák őket. Az SNI-s gyerekek mellé az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények (EGYMI-k) adják a szakembereket a többségi iskolákba. Ahhoz, hogy biztosítani tudják az állami intézményekben a megfelelő SNI ellátást, versenyképes fizetésekkel át kellene csábítani a gyógypedagógusokat a magánszférából.

 

– A mi iskolánkban évekig nem volt SNI ellátás, de mivel értünk hozzá – bár nem abban a munkakörben vagyunk alkalmazva –, nyilván úgy osztjuk el azt a pici óraszámot, amiben egy-egy gyerekkel dolgozunk, hogy mindenki kapjon valamiféle ellátást. Viszont van olyan iskola, ahol egyáltalán nem kapják meg a szakvéleményben előírt órákat a gyerekek – magyarázza, majd hozzáteszi: utazó gyógypedagógusként sosem dolgozna. – Előfordul, hogy egy utazó gyógypedagógusnak akár 4-5 iskola között is ingáznia kell, cipeli magával a munkaeszközeit, és gyakran csak a folyosó végén tud leülni a diákkal, jobb esetben megkapja a logopédus szobáját a foglalkozások idejére, nem ismeri se a tantestületet, se a gyerekeket igazán.

 

A harmadik tényező, ami az SNI-s ellátórendszer túlterheltségéhez vezetett, kétségkívül az, hogy egyre jobb eszközökkel és egyre hatékonyabb diagnosztikai eljárásokkal vizsgálják a gyerekeket, akik közül így egyre többen jutnak diagnózishoz. Arra a kérdésre, miért sokszorozódott meg az autizmus spektrumzavarral érintett gyerekek száma, nyilván nemcsak a diagnosztikus eszközök fejlődése a magyarázat, de a kiváltó okok még mindig nem világosak.

 

– Lassan az atipikus lesz az új tipikus. Általánosságban, ha ilyen ütemben nő az SNI-s gyerekek száma, a rendszer ránk fog omlani – fogalmaz a fejlesztőpedagógus.

 

Ezt a jelek szerint a kormányzat is felismerte, az azonban, hogy minden integrálható autizmussal élő gyereket egyszerűen behajtanak a normál tanrendű oktatásba, csak látszólagos megoldás, és hamar borítani fog egy másik rendszert. A közoktatást.

 

A cikk folytatása a valaszonline.hu oldalon olvasható.

 

Nyitókép (illusztráció): AFP/BSIP/Amélie Benoist

 

 

ADHD – félnapos szakmai és módszertani műhely óvodapedagógusoknak, tanítóknak, tanároknak 2025. május 24., szombat, 9:00 – 14:00   A foglalkozás helyszíne: Csodakapu Komplex Fejlesztőház – 1139 Budapest, Tahi utca 70/b. Résztvevők: óvodapedagógusok, tanítók és tanárok 4-14 év közötti gyerekekkel foglalkozó segítők, fejlesztők   TOVÁBBI INFORMÁCIÓK   JELENTKEZÉS