Minden családnak a maga útját kell kitaposnia

Minden családnak a maga útját kell kitaposnia

Számos ok miatt merülhet fel az iskolaváltás: van, aki a felvételi után szembesül azzal, hogy nem a neki való iskolatípust választotta, van, aki költözik, van, aki (nem állami iskola esetében) a tandíjat nem tudja tovább fizetni, mások a szülők válása miatt kényszerülnek váltani. És vannak, akik olyan konfliktus miatt kell, hogy váltsanak, amit nem tudnak rendezni.

Magyarországon szabad iskolaválasztás van – így szabad iskolaváltás is. A jogszabályok nem állnak útjába annak, aki másik intézménybe szeretné átíratni a gyerekét, azonban hiába megengedő a rendszer, valójában nagyon nehéz folyamat vár azokra a családokra, aki a váltás mellett döntenek. A tizperciskola.blog.hu oldalon a szakember tanácsai mellett szülők is megosztották tapasztalataikat, élményeiket.

Nincs mit tenni, váltani kell

A biztonságos világba vetett hitünk része, hogy egy gyerek felnevelése akkor a legoptimálisabb, ha minél kevesebb normatív változást él meg: nem vált a család sokszor lakóhelyet, nem lesz beteg egy, a gyerek számára fontos felnőtt, a szülők együtt maradnak, vagy – éppen a témához kapcsolódva – minél kevesebbszer váltanak iskolát.

Hajdú Krisztina klinikai szakpszichológus, munkája során olyan pedagógusokkal, szülőkkel, gyerekekkel találkozik, akik sokszor éppen valamilyen krízishelyzetben vannak. „Gyermekpszichológusként kísérve egy családot egy válsághelyzetben, sokszor megéljük, hogy vannak olyan biztosan rossz helyzetek, amikor a változás a választható kisebb rossz. Az iskolaváltás végső megoldásként szükséges lehet több okból, akár akkor, ha a többi gyerek rendszeresen csúfolja, kiközösíti a gyerekünket, vagy ha a pedagógussal nem jönnek ki egymással, esetleg a szülő és a pedagógus között van konfliktus, és ennek ütközőfelületévé a gyerek válik” – mondja a szakember.

Nem minden gyerek tud nyíltan beszélni az iskolai problémákról

A szülőnek az is a dolga, hogy elérhető legyen és meghallgassa a gyereket, vagy ha nem beszél, vegye észre a baj jeleit: ha sírósabb, vagy hallgatagabb, akár indulatosabb, vagy ha megmagyarázhatatlan testi tünetek jelentkeznek, például csikorgatni kezdi a fogait, rágja a körmét, esetleg megjelennek a klasszikus „iskolás” pszichoszomatikus tünetek, mint a hasfájás, a fejfájás.

„Van, amikor azonnal ki kell venni a gyereket, mindentől függetlenül. Ilyen helyzet lehet, ha súlyosan bántalmazták, ha folyamatos a rá irányuló fizikai vagy verbális agresszió, ha megbélyegezték, vagy ha vádolják valamivel, amit nem követett el.

Ezek olyan terhek, amelyek pszichésen és/vagy fizikailag akadályozzák, hogy a gyerek biztonságosan jelen legyen a közösségben. Ilyenkor akár olyan helyzet is előállhat, hogy a gyerek ténylegesen nem bír bemenni az iskolába, vagy ha jár is, teljesítménybeli, sőt akár magaviseleti problémák jelentkeznek. A legrosszabb helyzetben azok a gyerekek vannak, akik megpróbálják magányosan átvészelni a bántalmazást, egyedül szállnak harcba ellene, és amikor mégsem oldódik a nyomás, váratlanul acting out reakciókat mutathatnak. Bár az iskolaváltás optimális esetben egy folyamatosan átgondolható, hónapokig tartó folyamat eredménye kellene legyen, amikor ilyen fokú a traumatizáltság, akkor előfordulhat, hogy akár előkészítés nélkül is az iskolaváltás mellett döntenek a szülők” – mutat rá Hajdú Krisztina.

Nem jó túl korán bevonni a gyereket

Hajdú Krisztina az év közbeni iskolaváltás okozta szorongást párhuzamba állítja a felvételiével. Az elhúzódó felvételi eljárás hosszú hónapokig tart, több mint fél év eltelik a papírok beadásától az eredményig. Ez egy gyerekben nagyon erős szorongást is okozhat, különösen, ha a sokszor irreális szülői elvárások is tovább terhelik.

Ha túl korán vonjuk be a gyereket az iskolaváltás dilemmáiba, amikor még a szülők maguk sem látják át a lehetőségeket és nem döntötték el, egyáltalán jó megoldás lehet-e a váltás, akkor hasonlóan kemény helyzetet teremthetnek, mint a felvételinél. De meg is kímélhetik a gyereket.

„Nagyon fontos, hogy a gyereket csak akkor vonjuk be, ha a szülő tényleg eldöntötte, hogy ha szükséges, akkor meglépik a váltást. Körültekintő előkészítés után viszont nem a gyerek dolga, hogy iskolát válasszon, a szülőnek kell eldöntenie, elviszi-e a gyerekét, és ha igen, hová viszi.

Ha megvan vagy megvannak a potenciális új iskolák, már be lehet vonni a gyereket, el lehet kezdeni ismerkedni az új közeggel. A gyerekekkel sokat kell beszélni az előttük álló váltásról, annak folyamatjellegéről, lépéseiről, részletesen és őszintén el kell mondani nekik, hogy milyen lépések várnak rájuk, mit jelent majd az iskolaváltás a hétköznapokban” – tanácsolja a szakpszichológus.

A váltás megélése

Hajdú Krisztina hozzáteszi, az iskolaváltás megélésének sikeressége azon is múlik, mi volt a kiváltó ok. „Ha arra jöttünk rá november körül, hogy mégsem az a számunkra megfelelő iskolatípus, ahol a gyerek elkezdte a tanévet, akkor az iskolaváltás egészen más körüljárást igényel, mintha valamilyen konfliktus alakult volna ki. Nem kell kibírni 4, 6 vagy 8 évet egy olyan közegben, ami nem passzol a család felfogásához. Ilyenkor a szülőknek alaposan és őszintén végig kell gondolnia, mi lenne a jó a családnak, és ha kiválasztották az új iskolát, a váltáshoz jó kilépési pont lehet a tanév vége, esetleg a félévi zárás. A nyári szünet sok mindent meggyógyíthat, szervesen segíti az újrakezdést.”

A cikk folytatása és a szülői leírások a tizperciskola.blog.hu oldalon olvashatók.