Őszi szünet – Töltődj!

Őszi szünet – Töltődj!

Néha azon gondolkodom, ki várja jobban az őszi szünetet, a gyerekek, vagy a tanárok. A tanév elő két hónapjából az első heteket a szokásos káosz elmélet uralja a legtöbb helyen, aztán következik a nézzük, mit tanultunk tavaly c. fejezet, ami idén a korábbi online oktatás miatt inkább egy szerencsétlen barkohbának tűnt, amikor ők állították, hogy ilyenről nem is hallottak, te meg tudtad, hogy megtanítottad, csak hát ugye az online tér elnyelte az információkat. Szóval jött a mentsük, ami menthető stratégia, így a legfontosabbakat megpróbáltad újra megtanítani. A tanulók empátiáján múlott, mennyire biztattak – Ó igen, értjük! Tényleg! – tekintetekkel, vagy jött a – Ne is próbálkozz, ne kínlódj inkább! ábrázat.

 

Aztán beindult a gépezet és a bizonytalanság miatt (vajon meddig tanulhatunk jelenléti oktatásban) mindenki nagy csapászszámmal kezdett el haladni az anyagban. Tanított, számonkért, tanított, számonkért. Szóval a legtöbb tanár asztalán (otthon és iskolain egyaránt) hegyekben álltak az év eleji ismétlő, majd új anyagot kérdező dolgozatok. Ha nálam jobbak vagytok időmenedzsmentben, vagy napi 6 óránál kevesebbet aludtatok, már nincs maradék. Persze közben leszerveztetek legalább egy osztálykirándulást és túl is vagytok rajta. De jó is volt végre újra kimozdulni! De tényleg. Ismét buszt bérelni, időpontot egyeztetni, aztán újat, mert valami nem úgy alakult, elindulni, bandázni, mindenkit hiánytalanul visszajuttatni az iskolához, aztán nagyokat nevetni, amikor átbeszéljük osztályfőnöki órán. Ha szerencsések vagytok, már egy színházi látogatás is jutott a táncrendbe. Volt tehát itt már minden, kicsit olyannak tűnt, mint egy ringlispil, amibe beleszédülsz, főleg hogy jutott helyettesítés is bőven. Egyszóval, nem volt ez egy laza naplementés tengerparti séta. De most eljön a te időd, a szünet, amit MEGÉRDEMELSZ.

Ne vigyél haza dolgozatokat. Szakkönyveket, tankönyveket. Már most szemeld ki azt, amit a magad örömére olvasol, akkor és annyit, amennyi jólesik.

Most bűntudat nélkül nézhetsz sorozatot, filmet. Tedd is meg!

Kirándulj, sétálj sokat a friss levegőn.

Sportolj, mozogj!

Töltsd az egész időt a családoddal, barátaiddal. Ha egy mód van rá, ne most végezd el valamelyik továbbképzésedet.

Ha megteheted, utazz el pár napra a szeretteiddel, hogy új élményekkel töltődj és legyen miből adnod ismét.

Melyik kiállításra, hangversenyre nem jutottál el? Ha van ilyen program, most legyél ott!

Főzz, süss úgy, hogy ne kelljen kapkodnod. Az elmúlt hetekben biztosan állva reggeliztél, kutyafuttában kávéztál, teáztál. Most add meg a módját és idejét ezeknek is.

Most ne táblázd be magad, hiszen az összes tanár egy órarendben él kicsi szünetekkel! Legyen legalább egy-két olyan nap, amikor nem adsz feladatot magadnak és senki másnak sem. Legyél, csak úgy. Kötelezettségek, határidők, szorítás és teher nélkül. Nehezebb lesz, mint bármelyik feladat.

Próbáld meg kiszellőztetni a fejedet. Elengedni azokat a problémákat, megoldandó feladatokat, amelyek létezéséről soha nem beszéltek a képzés alatt, amikor a tanárságra készültél. Családok nehézségeit, amelyeknek többnyire néma szemtanúja vagy, de legtöbbször tehetetlenül nézed. A nehezebben kezelhető gyerekek mögött kirajzolódó élethelyzeteket, sorsokat. A tanulási nehézséggel küzdők napi harcait és az idő-és eszközhiányt, amivel számolni kell. A jó ötleteket, amelyeket ember és időhiány miatt nem tudtatok megvalósítani. És most ne gondolj a következő hónapokra se, csak az előtted álló pihenős hétre. Engedd meg magadnak és töltődj fel! Jó pihenést kívánunk!

Ha van kedved megosztani velünk, hogy te mivel töltődsz, röviden írd meg nekünk. Örömmel olvassuk, hátha másnak is ötletet adsz!