2024-es évkezdés – A tanáriból jelentem

tanáriból jelentem - 2024

2024-es évkezdés – A tanáriból jelentem

Vigyázat, 2024-es évindító gondolatok jönnek! Keserédesek, de nem szomorúak, ugyanakkor a hurráoptimizmus sem jellemző rájuk. Az is igaz, hogy egy kegyetlenül nehéz félév után jött a téliszünet, – amely második éve olyan hosszú, hogy a vége felé szinte hiányzik az iskola, a nyüzsgés – így a feltöltődés érzése még erősen árnyalja a képet. Egyszóval belecsapunk a félévi zárás időszakába, a felvételi célegyenesét kezdjük, és eljönni látszik egy olyan időszak, amikor mindenkinek lesz egy saját excel táblázata a munkaidejéről, annak minden percéről, órájáról. Ez azért az iskolai vezetőségek elmúlt heteinek erős kihívása volt. De most már ilyen is lesz.

 

Mondjuk az, hogy ezek léte mennyire életszerű, egy olyan munkahelyen, ahol már reggel 7-kor és este 9-kor is kapsz szülői üzeneteket és hétvégén is leülsz dolgozatot javítani, kirándulást szervezni, pályázatot írni, már egy másik kérdés. Klasszikus értelemben egyszerűen nem lehet sem ellenőrizni, sem mérni ezt a szakmát. Mert pedagógusnak lenni nem értelmezhető, a hány konzerv jött le a gyártósorról és megfelel-e az előírásoknak – módon. Mert a gyerek nem konzerv. A gyerek egy ember. A kezünk között alakul, fejlődik. Azaz tanul, próbálkozik, néha lebetegszik, vagy akad ezer más gondja. Ezért amikor reggel 7-kor üzen a szülő, én már dolgozom. A dolgozatot pedig nem tudom délután 4 óráig kijavítani, mert akár 100 is van belőle, oda kell figyelnem és munkanapokon, délután 3-kor már fáradt vagyok, hiszen megállás nélkül tartottam 5-6 órát, amely teljes koncentrációt igényel. Délután 3-kor valószínűleg ülök csöndben a tanáriban és némán bámulok magam elé. Elméletileg nekiállhatnék a javításnak, de egyetlen döntéshozó sem tenné, azt garantálom. Így marad az este, meg a hétvége. Az meg a táblázatba nem fér, mert ugye van a munkaidő és zárva táblám nincs.

 

Akkor sem, ha megvalósulni látszik némi fizetésemelés, ami nagyon jó hír, ám ha több mint 10 éve vagyok a pályán, már kicsit savanyú a szőlő. Ha 15. éve, vagy régebben, akkor pedig azon gondolkodom, vajon mit követtem el, hogy nekem nem jár annyi, sőt, alig észrevehető az emelés. Ha pedig azokra kollégákra gondolok, akik becsületből átvállalták a tanórákat a hiányzó pedagógusok helyett, és most az iskolában letöltendő idejük (kötött munkaidejük) ezekkel az órákkal nő, vagyis késő délutánig kötelesek az épületben lenni a táblázatok alapján, akkor végképp nem értem a dolgot.  Közben a sajtó ízekre szedi a majdani értékelési rendszert, kiemelve a büntető részeket, ami szintén keserűvé teszi 2024 első iskolai hetét. A tanár sem szeret félelemben élni és már mi magunk is igyekszünk inkább a pozitív megerősítést használni a gyerekeknél, mint a fenyegetést. Mert az egyszerűen nem működik. Ám valahol úgy tűnik, a módszertan nem az erősségünk.

 

Szóval talán lesz több fizetés és ez jó hír. A fiatalok jól is kereshetnek és érdemes lesz a pályára jönni. Ez is remek hír. Csak itt maradjanak! Csak ne érje felkészületlenül őket mindaz, amivel szembesülnek! Azzal, hogy a ránk bízott gyerekek nagy része már nem tipikus, nem átlagos. Sokan küzdenek lemaradásokkal, diszfunkciókkal. Máshogy alakul a szocializációjuk, amiből sokat mi pótolunk. Nem működnek a régi módszereink, helyettük az újakat még próbálgatjuk. Egy elképesztő átalakulás zajlik. Éppen úgy, ahogy a világban. Naponta látjuk, hogy megrekedt a poroszos oktatás, és leginkább ellenállást vált ki a gyerekekből. Ami most a legnagyobb kihívás, az értékek megóvása, átadása, de új technikákkal, új módszerekkel a mai gyerekre szabva. Soha nem volt probléma a Toldi egy–egy énekének felolvasása, meghallgatása egyszerre. De idén 2-3 versszakonként haladunk, mert nem tudnak hosszabb ideig koncentrálni a hatodikosaim. Akkor sem, ha fenyegetőzöm. Ragaszkodhatnék a korábbi módszerhez, de akkor a Toldi bánná. A gyerekek, a világ kikényszerítik a változást, akkor is, ha ellen tartunk és egy elavult rendszerhez ragaszkodunk. Új utakat kell járnunk, a régit átdolgozva, az embert szem előtt tartva. Ehhez pedig életerős, jó kedvű, megbecsült, magabiztos kollégák kellenek, akik érzik, hogy fontosak, mert nagy dolgok zajlanak a világban és a jövőt most alakítjuk. Ehhez legyen erőnk 2024-ben is!

 

  • magyar tanár, újságíró, sportszülő

Fülöp Bea

Újságíró, magyartanár és két sportoló gyerek anyukája. Sokévnyi rádiós riporteri munka után fiam születésével elindult egy olyan változás, amely sok újdonságot, fejlődést hozott.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.