Rettegés matekon és fizikán – Lehetne ez máshogy is!
A matematika és fizika tantárgyak elsőre jóval egzaktabbnak és absztraktabbnak tűnnek annál, minthogy legalább olyan változó rendszerként képzeljük el, mint a magyarórákat, pedig ezeket a reáltárgyakat is ugyanúgy elérte a modernizáció, a változás igénye és szükségessége.
Ráadásul azt sem mondhatnánk, hogy a matek és a fizika túl nagy népszerűségnek örvendenének, miközben fontos lenne, hogy ne váljanak évtizedes mumusokká azok számára, akiknek gyengébbek a képességei. Ezzel párhuzamosan figyelni kell arra is, hogy azok a diákok, akik képesek az emelt szint befogadására, megkaphassák a megfelelő mélységű oktatást. A tizperciskola.blog.hu matematika- és fizikatanárokat kérdezett meg a reáltárgyak helyzetéről, azt járva körül, mi teszi jelenleg a matematika és fizika oktatását nehézkessé – ebből szemezgettünk.
Kevés az óra, sok az anyag, elavultak a módszerek
Budapest egyik élgimnáziumának matematikatanára szerint a legnagyobb baj az, hogy a matematikaoktatásba mindig újabb és újabb anyagrészek kerülnek bele (utóbbi években például a valószínűség-számítás, de erősebb lett a statisztika jelenléte is), közben azonban nem került mérlegelés alá az, hogy mit lenne érdemes kihagyni, vagy legalább is kevésbé érinteni. Emellett érthetően komoly elvárás a kompetenciafejlesztés, az újabb pedagógiai módszerek beemelése, a projektmunka alkalmazása, a matematika óraszáma viszont heti 3 órára csökkent a normál osztályokban. Ennek köszönhetően egy leckét épp csak megtanulnak a diákok, majd jön a számonkérés, és nem marad idő az anyag begyakorlására.
A továbbtanulásnál komoly nehézséget okoz ez például annak a diáknak, aki közgazdasági képzést választ, mert ott kell az emelt szintű matematika érettségi, viszont ha normál osztályba járt, a heti 3 óra mellett csak rengeteg külső gyakorlással van esélye jó tesztet írni. Mivel a gimnázium dolga többek között az érettségire és felvételire való felkészítés, ez folyamatos nyomást gyakorol a pedagógusokra is. Hiába nincs benne valami a kerettantervben, ha az érettségin előfordul, akkor muszáj tanítani, hiszen a pedagógus az alapján képez, hogy mit várnak el a gyerekektől.
Kettéválasztásra is szükség lenne
Juhász Péter matematikatanár, az MTA-Rényi Felfedeztető Matematikatanítás Kutatócsoport vezetője szerint egészen másra van szüksége annak, aki műszaki, illetve természettudományos pályára készül, mint annak, aki nem. „Ezt szerintem legkésőbb tizenegyedik osztálytól komolyan szét kellene választani. A megoldás egyáltalán nem triviális. Csoportbontásra és nagyfokú rugalmasságra lenne szükség, ami ebben a pillanatban kevéssé jellemzi az oktatásunkat.” A tapasztalatok azt mutatják, a gyerekek számára nagyon inspiráló a projektmunka, és legalább akkora hajtóerővel bír, mint a jó jegy.
Leadni vs. átadni
Juhász Péterhez leginkább az az információ jut el a diákoktól, hogy a frontális oktatás uralja a magyar matematikaoktatást. Vagyis az, hogy a tanár áll a táblánál, elmagyaráz valamit. Azt a diák megpróbálja felfogni, majd nem túl izgalmas feladatokon keresztül „begyakorolja”, végül egy hasonló problémákat tartalmazó dolgozatban számon kérik rajta. Sokszor nem jut ideje a gyerekeknek gondolkozni a feladaton, mert a leggyorsabbak fogják elmondani a megoldást. Ennek hátterében az is áll, hogy a tanárok azt érzik, hogy kevés idejük van, és nagy az anyag, így gyorsan kell haladni.
A gyors haladás hatékony módját pedig abban látják, hogy „leadják” az anyagot. De félő, hogy „átadni” mégsem sikerül.
Nem lesz mindenki fizikus, ezt el kell fogadni
Horányi Gábor (a Lauder Javne Iskola igazgatója, fizika szakos tanár) a következő kérdésekre helyezné a fókuszt: kiknek tanítunk egy tárgyat, minek tanítjuk azt a tárgyat és mit értünk azon a tárgyon? Véleménye és tapasztalatai szerint arra a szintű absztrakcióra, ami ahhoz kell, hogy az ember sikeres legyen fizikusként, a populációnak csak egy nagyon szűk hányada képes, vagyis léteznek olyan küszöbök, amelyek nem áthághatóak sok gyakorlás által.
Lehet az a cél, hogy valami olyasmit kell átadni az embereknek, amitől fizikusok tudnak lenni, de ez tökéletesen hibás cél az iskolai oktatás tekintetében, mert az emberek zöme nem lesz fizikus.
Innentől az a kérdés, mi egy természettudományos tárgy, jelen esetben a fizikai oktatásának a célja?
Mivel az egyetemek kizárólag abból a szempontból nézték az oktatást, hogy a felsőoktatási intézmény hogyan készíti fel a gyereket az egyetemi képzésre, vagyis a fizikussá válásra, totális indifferens számukra az a rengeteg ember, akikből nem lesz fizikus. Horányi válasza arra, hogy akkor mégis mit kellene tanítani a fizika órákon, a következő:
mindig szükség lesz tehetséggondozásra és a tehetségek orientálására a fizika pálya felé. Azonban országos szinten a fizika oktatásának célja az, hogy az emberek jobban megértsék a környezetüket és az eszközöket, amelyeket használnak. Egy viszonylag összetett technikai háttér vesz minket körül, és a cél az ebben a közegben való magabiztos mozgás elsajátítása (a megvásárolt kondenzációs kazán működési elvei, a levágó biztosíték a háztartásban és így tovább). Végül, de nem utolsó sorban cél lehet még, hogy az ember tudja értelmezni környezete híreit.