Tényleg olyan jó a jókislányoknak?

Tényleg olyan jó a jókislányoknak?

+A jókislányok valóban nem küzdenek semmilyen gonddal, nehézséggel? Megy a tanulás, jó a magaviseletük, kedvesek, okosak, aranyosak. Mi baj is lehetne? Pedig épp ez lehet az ő nagy gondjuk. Vagy az, hogy “problémamentességük” miatt alig jut rájuk figyelem. Hogyan segíthetünk nekik?

„Nagylányom mindig azt mondta, rá nem volt elég idő, vele senki nem törődött, mert nem volt semmilyen papírja. Mert nem volt papíros gyerek.” – írt a Szülő 2.0 szerzője. Kimondottan jó kislány volt, elég jó tanuló – bár, miután iskolájában szöveges értékelés volt, ezt nem pontosan tudtuk belőni. Nem volt soha gondunk vele, sem táborban, sem iskolaidőben, egy problémamentes kisgyermek. Minden akadályt átugrott bármely tantárgyból, nem volt hangos, nem zavarta az órát, nem SNI, nem BTMI. Akinek mindenki örül. Akire nem kell különösen sok energiát fordítani, az ő leckéje úgyis elkészül. Tőle ezt el is várják, hogy így is haladjon első osztálytól az egyetemig, de alsóban mindenképp. A legnagyobb talán rajta a nyomás, nemigen hibázhat – apró hibáit észre sem veszik, hiszen senki nem nézi meg behatóbban a munkáját, ő úgyis jól teljesít. Látszólag irigylésre méltó a helyzete, pedig mennyire nem az. (Iskolai jókislányságuk gyakran kiegészül otthonról hozott attitűddel, adottságokkal is, amik felerősítik ezt a nyomást.)

Mitől is félhetnek a jókislányok szülei?

Például attól, hogy eljön az ötödik, hetedik, kilencedik osztály és már nem minden annyira egyszerű. Sok jókislány ekkor szembesül először azzal, hogy vannak négyesek, hogy nem mindenkinek ők a kedvencei, hogy nem mindig elég a teljesítménye. És neki nem kellett megtanulnia megfeszítenie önmagát. Nem tudja, hogyan lehet órákat ülni a könyv fölött, hiszen eddig pillanatok alatt végzett a leckével. Nem tudja, milyen szembenézni a kritikával, hiszen eddig az nem érte. Nem tudja, milyen valamiben kevesebbet teljesíteni, mert a léc eddig éppen olyan magasan volt, hogy ő könnyedén átugorhatta. Éveken át.

Én talán általános iskola hetedik osztályában, fizika órán szembesültem ezzel először. Ekkor kidolgoztam egy stratégiát, amivel ezeket a kudarcokat még évekig tudtam leplezni mások és magam előtt is. Szorgalmikat csináltam és először jelentkeztem, így mindig abból kérdeztek ki, amit tudtam, még egyszer nem került már rám a sor úgysem. Persze néha éreztem már, hogy nem mindig, mindent tudok úgy, ahogyan azt gondolják rólam, amit várnának tőlem, ezért kezdett kialakulni bennem egy kis bűntudat és aggodalom.

Miután senki nem látja, észleli a jókislányok kudarcélményeit, nincs, aki melléjük állna és segítené őket abban, hogy ezzel a változással és az első nehézségekkel hatékonyan meg tudjanak birkózni. A szülők féltik őket a sérüléstől és persze attól is, hogy elveszítik kiválóságukat, mert nem jut rájuk elég figyelem és idő.

Mert, ha nincs senki, aki az addig könnyen, jól tanuló lány mellé álljon és támogassa, mit tehet az első kudarcok után?

Talán a legnehezebb lenne elfogadni, hogy négyeske lett, hiszen ez az, amit senki sem várt tőle és ő is legkevésbé várt el magától.

Ha elege lesz

Úgy dönt, hogy elege van, nem kell neki többé ez a jókislányság, feladja az egészet és inkább nagyon rossz lesz. Új társaságban keresi korábbi sikereit, ott akar megfelelni. Küzdelmes út vár rá is, de leginkább azokra, akik körülötte élnek.

Imposztorrá válik. Amikor először érzi, hogy nem elég jó, bár ezt a többiek, tanárok még nem látják; hogy valójában becsapja őket azzal, hogy tud, pedig nem is, hogy egyszer csak, hirtelen, ki fog pukkadni ez a lufi. Ezért tudatosan építi maga köré azt a burkot, ami valós képességeit és kudarcait eltakarja és szép lassan el is felejti, mennyi mindenre is képes, hiszen csak arra figyel már, hogy megfeleljen a róla kialakult jó tanuló képnek.

Ha kiemelkedik vagy egyéni utat talál

Az is lehet, hogy képessé válik kiemelkedni, a legkiválóbbak közé. Megtanulja kezelni a kudarcokat és erőfeszítéseket tenni, amire eddig neki semmi szüksége nem volt a kitűnőhöz.

Vagy megtalálja saját, egyéni feladatát, küldetését. Képessé válik arra, hogy elfogadja hibáit, tökéletlenségét és „együgyűvé” válva fókuszálni tudjon arra, amiben a lehető legjobbat tudja létrehozni.

Ahhoz, hogy az utóbbi két út valamelyikére találjon, támogató közegre és segítőkre lesz szüksége. Enélkül nem fog menni. Hát erről is beszélgetünk majd… majd később, most még nem, most még jól tanuló, jó magaviseletű kislányok vannak és problémákkal küzdők, meg nehezen kezelhető kisfiúk és „papíros” gyerekek.

Hogyan segíthetünk nekik, hogy a plusz törődés hiányát pótoljuk?

1. Ha más nem, hát mi figyeljünk oda jobban rájuk, mint esetleg nehezebben kezelhető (fiú)testvéreikre.

2. Segítsük őket akkor, amikor mások által észre sem vett kudarcokat élnek át. Tanítsunk nekik különböző technikákat, hogy megbirkózhassanak a kudarcokkal.

3. Segítsük őket a teljesítménykényszer vagy az iskolai stressz kezelésére, adjunk kezükbe ehhez is technikákat. (Ha nem ismerünk magunk sem ilyeneket, hát tanuljunk, fejlődjünk mi is ezen a területen.)

4. Támogassuk őket abban, hogy erős közösséget hozzanak létre ők, lányok is. Segítsük őket a barátok megtartásában, a „jó”, felemelő barátságok kialakításában, ami nem irigységre és féltékenységre, hanem őszinteségre és támogatásra épül. Támogassuk őket a közös projektek, tervek megvalósításában. A csapatmunkában.

5. Ne legyenek mindenen átívelő elvárásaink feléjük. Az átlagosan jó bizonyítvány helyett ösztönözzük őket egy-egy területen a kimagasló teljesítményre.

A további 5 tanács a Szülő 2.0 oldalon olvasható.