Újratervezés boldogabban – Az oktatási reform margójára
Az életemben többször kellett újraterveznem, és ezek általában szomorúsággal és fájdalommal jártak. Voltak magánéleti nagy újrakezdéseim, és szakmai padlóról felállásaim is. Legutóbb akkor, amikor felmondtam tíz év után a közoktatásban, mert nem bírtam már elviselni azt a nyomást, amivel a státusztörvény járt, amivel az oktatási rendszer kizsigerelte az összes érintett szereplőt, köztük engem is. Tettem mindezt úgy, hogy ugyan volt egy felépített brandem, de semmilyen biztos jövedelmem nem volt. Tettem mindezt annak a tudatában, hogy feketelistán szerepeltem az akkori kormánynál, és biztos voltam benne, hogy ahol csak lehet, ellehetetlenítenek. Mondjuk előtte is azt tették, de ezután ez még durvább lett. Közben én lettem a sokak által sajnált felmondott tanár, aki a rendszer áldozata. Viszont az áldozatszerep nekem sosem állt jól, és nem is önazonos velem, ezért igyekeztem kitörni belőle. Ezért egy idő után tudatosan nem vállaltam olyan interjúkat, ahol újra én lettem volna az ügyeletes megmondója annak, hogy mi a szar az oktatási rendszerben. Mondtam én eleget előtte, köszöntem, belefáradtam. Elkezdtem újraépíteni magamat, a szakmaiságomat, ami hihetetlen ellenszélben nem volt egyszerű, sőt. Szerencsére a Felelős Szülők Iskolájának csapata végig mellettem állt, vállt vállvetve kitartottunk egymás mellett akkor is, amikor a személyem garancia volt a pályázatokból való kizárásra, a fellépések korlátozására. Végtelenül hálás vagyok ennek a csapatnak ezért. Ahogy annak is, hogy lehetőségem van kamaszokkal egyéniben dolgozni tanulástechnikai konzultációk keretében, ahol meg tanítom őket hatékonyan tanulni, amit nagyon élvezek.
Viszont most boldogan tervezek újra, mert megtörtént a rendszerváltás, a tavaszi szél mindent felkavart és elsodort. Végre lesz újra oktatási miniszterünk (hivatalosan oktatási- és gyermekügyi miniszter) Lannert Judit személyében, akit én egy nagyon felkészült, széles látókörű és innovatív szakembernek tartok, és akinek a kinevezését örömmel fogadtam. Ahogy számos, egyéb fantasztikus szakember kinevezését is, de szakmámból adódóan én dr. Gyurkó Szilvia és Bódis Kriszta pozíciója miatt lett igazán könnyes a szemem. Azt hiszem, elindultunk egy olyan irányba, ami bevezetheti Magyarországot a 21. századi Európába, ahol már régen lennie kellene ennek a csodás ki hazánknak.

Hogyan is képzelem el a jövőt, a kormány elképzeléseivel összhangban akár kívülről, akár adott esetben belülről? A Felelős Szülők Iskolájának szakmai csapatával intenzíven szeretném folytatni az eddig munkánkat az oktatási szegmens számos területén. Szerintem a pedagógusképzés egy óriási reformra szorul, ezért ezen a területen megszerzett tapasztalatainkat szeretném kamatoztatni. Az elmúlt években összeraktunk több olyan képzést, ami egyedi, ami a gyerekek és a pedagógusok érdekét és fejlődését szolgálja. Az egyik ilyen a saját módszertani képzésem, ahol az én egyedi látásmódomat, szakmai felfogásomat adom át a pedagógusoknak, játékos formában. Ebből készült egy képzés az Erasmus+ keretein belül is, amit Rovinjban tartok júliusban. Van több olyan képzésünk, ahol a mai kamaszokat vesszük górcső alá, és megmutatjuk, milyen fantasztikusak ők, mennyire jól lehet velük dolgozni, ha megtaláljuk hozzájuk az utat. Ebben pedig fontos hangsúlyt fektetni a generációs különbségekre, a médiahasználatukra, a legújabb kutatási eredmények értelmezésére és beépítésére. Szintén hiánypótló képzésünk az adhd és egyéb neurodivergens gyerekek számára kidolgozott módszertani képzésünk, ahol a tudományos alapok mellett szerepet kap a homloklebeny torna, az élménypedagógia, az egyedi tanulási stílusok megismerése és a gyakorlati alkalmazásuk. Ezeken felül pedig számtalan ötletünk van még, szóval igen, a pedagógusképzésben abszolút látom magunkat. Remélem, lehetőségünk is lesz arra, hogy az iskolák hatáskörébe visszakerülő képzési kínálatban mi is megjelenhetünk. Ahogy akár az egyetemi oktatás keretein belül is, ahol a nevem és a hírem miatt eddig szintén nem termett babér.
A másik fontos terület, ahol tizenegy éve aktívan tevékenykedem, az a kommunikáció. Méghozzá a pedagógus szakma népszerűsítése, annak bemutatása, feltárása. Hosszú évek óta elkötelezett vagyok aziránt, hogy a pedagógus szakma visszakapja régi fényét, a nívóját megemeljük, és hogy a pályán lévők, valamint a pályára készülők büszkén legyenek pedagógusok. Ehhez még számtalan feltételnek kell megváltoznia, ami nem fog egyik napról a másikra megvalósulni, ehhez idő és főleg türelem kell, mert az oktatási rendszer átalakításának nem lehet baltával nekiállni és szétverni az egészet. Itt alapos és hosszú távú szakmai egyeztetések, társadalmi párbeszéd kell, amiben szintén szívesen részt vennénk és segítenénk.

Amiben pedig a Felelős Szülők Iskolája a legerősebb, ami a magja az egész közösségnek, ami az eredeti missziója: a szülőedukáció. Mert erre is óriási szükség van, mert egy gyerek elsődleges szocializációs közege a család. Nekik szeretnénk előadásokkal, könyvekkel, cikkekkel, eseményekkel, képzésekkel segítséget nyújtani abban, hogy hogyan neveljenek boldog gyerekeket, akik néha szenvednek, kutyául vannak, de boldogok és gyerekek. Ahogy Vekerdy tanár úr gondolatai elindítottak minket ezen az úton, és ami a hitvallásunkká vált.
Ezen felül persze szeretném folytatni a töri tanulós applikációnk fejlesztését, a színházi munkáimat a Kamaszharc repertoáron tartásával, új darabok írásával, bemutatásával. És még az írói, műsorvezetői, podcastgyártói és influenszeri terveimről nem is beszéltem. Pedig azokból is van bőven.
Ha ennek nekiállunk (vagyis valójában folytatjuk az eddigit, de már gáncsolás és tiltólisták nélkül), akkor azt hiszem, a következő évtizedre mindenképpen megvagyunk. A munka, az elszántság, az elkötelezettség adott. Reméljük, ehhez lehetőségek is adottak lesznek. Mi készen állunk. Együtt. Közösen.





