Nyári szünet. Mit kezdjünk a kamasz gyerekkel?

Nyári szünet. Mit kezdjünk a kamasz gyerekkel?

Amikor véget ér az iskolaév, és elérkezik a nyár, a gyerekek hirtelen megszabadulnak a mindennapos kötelezettségektől és a tanulás okozta stressztől. Az első napokban úgy érzik, hogy eljött a Kánaán. Ennek aztán hamar vége szakad, mert a nagy szabadsággal beköszönt a lélekzsibbasztó unalom és a semmittevés is.

Emlékszem, hogy az iskolás éveim alatt a nyári szünet első napján már utaztunk is le vidékre a nagymamámhoz és ott töltöttük az egész nyarat öten, együtt a testvéreimmel és unokatestvéreimmel – kezdődik a medveczkykata.hu oldal írása. Felejthetetlen nyarak voltak. Bújócska a kukoricásban, igazi labiri ntus! Kukorica tisztítás közben közösen énekeltünk nagypapával és közben a héjából babát csináltunk. Főztük a lekvárt a nagymamával, miközben megtanultuk a dunsztolás csínját-bínját. A szőlőlugas alatt a teraszon gombfociztunk órákon keresztül, csak két toll, egy vonalzó és egy papír kellett hozzá. Nagy kiváltságnak számított, ha elmehettünk szódáért és visszavihettük az üres szódásüvegeket. A biciklizés, az olvasás és a keresztrejtvényfejtés napi program volt. Uzsonna után (citromos tea és háztartási keksz) pedig hagyományszerűen lórumoztunk a nagyiékkal még 10 és 20 filléresekben.

Azóta nagyot változott a világ és hol vannak már azok a nagyszülők, akik erejük teljében nem dolgoznak, hanem akár 2 hónapra is vállalják az unokákat? Ha egyáltalán vannak nagyszülők…

Használjuk ki a nyári szünetet!

A nyári szünetet akár fel is használhatjuk arra, hogy javítsuk a kapcsolatunkat a gyerekeinkkel.

A gyakran félelmetesnek tűnő nyári szünet olyan lehetőségeket tartogat, amelyek iskolaidőben nem állnak a rendelkezésünkre. Ha igazán akarjuk, van időnk arra, hogy közelebb kerüljünk a tinikhez, hatékonyabban kezeljük a lázadásaikat, és hogy a megfelelő pontokon szorosabbra fűzzük az amúgy is lazulóban lévő szülő-gyerek kapcsolatot.

A nyár kézzel fogható valósága

A nyári szünet – annak ellenére, hogy ebből a szempontból is ijesztőnek hathat – alkalmat nyújt a finomhangolásra. Itt az idő, hogy közös erővel, közös programokkal szoktassuk rá a gyermekünket az igazi dolgok, az anyagból lévő tárgyak és élőlények közelségébe. Több alkalmat teremthetünk neki arra, hogy kilépjen az épületből, emberekkel, állatokkal találkozzon, valódi tárgyakat vegyen a kezébe. Mindez talán elsőre nevetségesen kevésnek tűnik, de sajnos lassan az ilyen alapvető élmények jelentik a való világhoz való visszatérés kezdeti lépéseit.

Harc az unalom ellen

Mindez arra is jó, hogy megpróbáljuk megtalálni az általános unalom ellenszerét. Persze nem arról van szó, hogy minden pillanatban nevelő célzatú programokkal, intellektuális kihívásokkal telepedjünk a gyerek nyakába. Nem is lenne jó, mert előbb utóbb meg kell tanulnia a maga módján, saját erőből kitölteni az üres óráit.

Azt a fajta üres, mélységes tétlenséget kell megcélozni, ami elzsibbasztja a lelket, és nehezen leküzdhető szokássá válik. Az az unatkozás a legkárosabb, amelyik a kamaszok egész napját meghatározza, és arra készteti őket, hogy visszatérjenek a könnyen hozzáférhető, erőfeszítést egyáltalán nem igénylő tevékenységekhez.

Az a cél, hogy ne meneküljön ilyesmibe, hanem az unatkozást valamiféle tevékeny életstílussal próbálja legyőzni.

Több önállóság és felelősség

A kamaszok egyik legfontosabb dolga, hogy elkezdjenek önállósodni. Meg kell tanulniuk beilleszkedni a gyakran ellenségesnek tűnő világba. A nyári időszak tálcán kínálja a lehetőséget arra, hogy ebben segítsünk nekik. Ilyenkor a szabadság érzete felnyitja őket, és fogékonyabbak lesznek a mi ötleteinkre is. Könnyen lehet, hogy hajlandónak mutatkoznak olyan vállalkozásokra, olyan küldetésekre, amelyektől az iskolaév alatt ódzkodnának.

Tipikus eset például, amikor az ország másik végébe, esetleg külföldre szeretnének menni egy fesztiválra. Ilyenkor ők is átérzik a felelősséget, talán egy kicsit meg is illetődnek. Gyakran bizonyítani is akarnak: meg akarják mutatni, hogy egyedül is elboldogulnak.

Nehéz időszak ez  a szülőknek. Ha automatikusan nemet mondunk, és a potenciális veszélyeket kezdjük sorolni, akkor esetleg szükségtelen félelmeket, káros gátlásokat ültetünk el a saját gyerekeinkben.

Ezek a szárnypróbálgatások viszont kedvező alkalmat biztosítanak arra, hogy nagyon fontos dolgokat közösen, komolyan megvitassanak a gyerekkel. Útvonaltervezés, szállásfoglalás, csomagolás, pénzváltás, jegyvásárlás… Csupa olyan dolog, ami sok felnőttnek is gondot okoz. Hasznos és szükséges belépőjegyek ezek a való világba. Így lehet például a legkönnyebben elfogadtatni vele azt, hogy a saját tetteinek a következményeit neki kell viselnie.

A cikk folytatása (lelki elérhetőség, beszippantó internet, családi kupaktanács és gyakorlati lehetőségek) a medveczkykata.hu oldalon olvasható.