Tömeg nincs, vadon, az van – Szurdoktúra a Bakonyban

Tömeg nincs, vadon, az van – Szurdoktúra a Bakonyban

Árnyas lombsátor, burjánzó aljnövényzet, sziklás patakmeder, mohás kőtömbök, bedőlt fák és izgalmas drótkötélpálya. Ördög-árok és Kő-árok. Bejártuk a Magas-Bakony egyik legszebb túraútvonalát, és nem bántuk meg, valamit megéreztünk a Bakony vadságából. – olvasható a turistamagazin.hu oldalon.

 

A terv az volt, hogy hétvégén elmenekülünk a kánikula elől a városból. Nem vízpartra, inkább egy hűs szurdokba, ahol a fejünk fölött összeboruló levélmennyezet alatt nincs kibírhatatlan meleg, és a nyári szabadságok, illetve vakáció fő időszakában sincs tömeg. Választásunk baráti javaslatra a kalandosnak és vadregényesnek titulált Ördög-árokra és Kő-árokra esett, amelyeket egy 16 kilométeres, Csesznekről induló, nem túl megerőltető körtúrára felfűzve gondoltunk végigjárni.

 

 

Már rögtön a túra elején változott a terv. Először a Kő-árok felől akartuk az Ördög-árkot bejárni, de a cseszneki vár lábánál lévő bolt háziasszonya azt tanácsolta, fordítsuk meg az irányt, és kezdjük az „Ördöggel”, mert az nehezebben járható, mint a másik, és jobban jövünk ki, ha a könnyebbik végén fejezzük be a túrát. A helyiekre amúgy is érdemes hallgatni – ezt már korábban megtanultam –, hiszen a környéket ők ismerik legjobban. Úgyhogy az útvonal-módosítás mellett döntöttünk, és már baktattunk is a piros sáv jelzésen az Ördög-árok irányába.

 

Az első pár száz méteren Csesznek várának sziklaszirten magasodó sziluettje kísért bennünket, majd aranyló gabonamezők következtek.

 

Lágyan hullámzottak, ahogy a friss, északi szellő bókoltatta a magasra nőtt kalászok tetejét. A felhők gyorsan vonultak odafenn, árnyékuk mezőkön, dombokon, utakon suhant végig.

A dimbes-dombos táj után érkeztünk meg az erdővel borított hegytömbhöz. Itt szép, égig érő bükkösök és mohás sziklák között ereszkedtünk le a patakmederhez. Innentől kezdődött az igazi kalandtúra.

 

Az árok fokozatosan szurdokvölggyé szélesedett, a hasadék oldalai megnyúltak. A sziklák egyre nagyobbak lettek, a völgy pedig egyre sötétebbé és hűvösebbé vált.

 

Az út néhol a mederben vezetett, ahol víz ugyan most nem volt, viszont annál több kő és bedőlt fa nehezítette a haladást. Nem egyszer asztalnyi köveken és méretes sziklákon kellett átvergődnünk a túlpartra, ami nem kis ügyességet és trükközést kívánt. Ekkor esett le, hogy milyen találó az árok elnevezése, mert valóban mintha az ördög furfangos kedvében hajigálta volna szanaszéjjel a mészkőtömböket a völgyben.

 

 

Egyes vélemények szerint az Ördög-árok gyerek- és nagymama-kompatibilis. Hát, nem tudom, nagymama válogatja, de nagyi legyen a talpán, aki végigjárja ezt a sziklákon ugrálós, kapaszkodós, néhol meredek sziklaoldalon csúszkálós túrát. Én 7 év alatti gyerekkel és 70 pluszos nagyival nem biztos, hogy belevágnék az Ördög-árok-túrába. Főleg, nagyobb esőzések idején és után, amikor a patak megduzzad a szurdokban.

 

A cikk folytatása és további kedvcsináló fotók a turistamagazin.hu oldalán.

 

forrás: turistamagazin.hu

fotó: