A gyerekem a karrierem része

A gyerekem a karrierem része

Évekkel ezelőtt valaki, akit nagyon tisztelek, azt mondta, hogy a gyerekeire a karrierje részeként tekint. Ez akkor nagyon megfogott. A gyerek nem egy zárójel, egy vargabetű az egyébként egyenesen felfelé ívelő szakmai úton, nem egy felesleges kitérő, hanem értékes része a karriernek is. A gyerekkelvagyok.net cikke.

Most, hogy már nekem is van gyerekem, és van egy rövid, de számomra fontos és élvezetes munkahelyi múltam, már korántsem olyan egyértelmű, hogy hogyan is tudom a gyerekkel itthon töltött éveket igazán jól és örömtelien kihasználni. Volt egy élet a gyerek előtt, van most egy, és lesz egy akkor is, amikor majd visszamegyek dolgozni, immár anyaként. A karrier, az anyai-, és feleségszerepek igazán harmonikus összefésülése az egyik legnehezebb feladat. Időnként az is felmerül bennem, hogy lehetetlen vállalkozás mindent jól csinálni.

Van, aki a napi nyolc óra munka után, előtt, mellett igyekszik megfelelni az anyasággal járó feladatoknak. Egyelőre elképzelni sem tudom, hogy fogom megoldani egy év múlva ilyenkor, hogy 8-ra a munkahelyemen legyek, a gyerek pedig bölcsiben, aztán munka után irány haza, de nem árt, ha van valami a hűtőben (valami egészséges netán). Jó lenne délután még beugrani egy játszótérre, vagy elvinni a fiamat biciklizni, de ez szinte már lehetetlen egy korán sötétedős napon. Ha több gyerek is van, és már nagyobbak, járnak edzésre, zeneiskolába, azt már kész művészet megszervezni. Budapesten még a 30-40 perces utazási idővel is számolni kell. Ja, és az embernek van férje is, meg haza is hozza a munkát, esetleg igénye lenne barátnőkkel találkozni, fodrászhoz menni, olvasni. Arról pedig még szó sem esett, hogy mi van akkor, ha egyik gyerek beteg lesz, orvoshoz kell vinni, vagy bármilyen extra tevékenység közbejön. És igen, tegyük fel, hogy nincs a közelben nagymama.

De ha még sikerül is a praktikus dolgokat mind megoldani valami csoda folytán, mi lesz a minőségi idővel? Az örömteli, önfeledt pillanatokkal? Hogy tudok nyugodtan legózni a gyerekemmel, miközben halmozódnak a feladataim, versenyt futok az idővel, és fáradt vagyok, mert esélyem sincs regenerálódni? Hogy tudom azokat az értékeket átadni a gyerekemnek, amiket szeretnék? Hogy tudom elérni, hogy kiegyensúlyozott legyen, és ne azt érezze, hogy ő egy X-edik elem a hosszú teendőim listáján? És hogy még fokozzuk a dolgot: lehet-e ekkora pörgés mellett értelmes életet élni úgy általában, amiben van a munka mellett játék és élvezet is?

A teljes cikk elolvasható a gyerekkelvagyok.net oldalon.

A szerző: Jantek Gyöngyvér, pszichológus, a “Szeretem a férjem” blog írója.