Azt hiszed, rosszalkodik a gyerek, pedig nem is

Azt hiszed, rosszalkodik a gyerek, pedig nem is

A gyerekeket sokszor a saját szüleik is félreértik, és nehezen látják be, hogy a gyerek nem azért nem együttműködő és simulékony, mert rossz, hanem mert ez következik az életkorából, a körülményekből, vagy éppen a szülei viselkedéséből. Kulcs: az empátia.

A gyerekek időnként tényleg idegesítően viselkednek, és eléggé sok mindentől függ, hogy szülőként ezeket hogyan toleráljuk, és mit reagálunk rájuk. A Huffpost összegyűjtött 10 olyan helyzetet, amikor a gyerek magatartása eléggé távol áll az elfogadottól, magyarul: rosszalkodik, de ha jobban a dolgok mögé nézünk, valójában mégsem. Sokszor inkább teljesen természetes reakciók a gyereket ért hatásokra, a környezetére, vagy éppenséggel egy fejlődési fázis normális velejárói ezek – írta a Dívány.

1. Nem tudja irányítani az indulatait

Ezerszer rászóltál már, hogy ne dobálja azt a követ, ő mégis eldobja ezeregyedszer is? A helyzet az, hogy azok az agyi területek, amelyek az önkontrollért felelősek, gyakorlatilag a kamaszkor végéig fejlődésben vannak. Sajnos, az önuralom csak hosszú évek alatt alakul ki (már akinél egyáltalán sikerül), vagyis egy gyereknél teljesen normális, hogy nem tud uralkodni magán, ha valamit nagyon szeretne.

Ennek ellenére kutatások szerint a szülők hajlamosak azt gondolni, főleg a saját gyerekükről, hogy bizonyos dolgokra sokkal korábban is képesek, mint valójában. Például, a felnőttek több mint fele abban a hitben él, hogy egy három év alatti kisgyerek képes ellenállni valaminek, amire vágyik, csak azért, mert azt mondták, hogy nem szabad. Hát nem, a legtöbb gyerek 3 éves kora előtt egyáltalán nem képes erre.

A hiba tehát nem a gyerekben van, ilyenkor ő nem rosszalkodik, hanem nagyjából lehetetlent kérünk tőle. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, rájövünk, hogy sokkal kedvesebbek, és türelmesebbek is lehetnénk vele, de hát mi akadálya?

2. Túlingerlés

Ha túl sok inger éri a gyereket, mondjuk, egyetlen délelőtt elvisszük a játszótérre, utána összeeresztjük a barátaink gyerekével, és hazafelé még beülünk egy cukrászdába – egyáltalán nem ritka, hogy a gyerek túlpörög, elveszti az önuralmát, vagy teljes ellenállást mutat. A túlingerlés és az ebből fakadó kimerültség a modern családi élet fémjelei.

Kutatások szerint az amerikaiak harmada állandóan pörög, fele pedig úgy érzi, hogy sosincs ideje megpihenni. Kim John Payne, az Egyszerűbb gyermekkor szerzője szerint már a gyerekben is egyre növekvő stresszt okoz, hogy túl sok mindennel veszik körül őket: játékokkal, programokkal, mindenféle földi javakkal, és még a döntés terhét is sokszor rájuk rakják a szülők.

Csakhogy az ilyesmitől a gyerek túlpörög, kifárad. Szükség van az aktív és a pihenőidőszakok egyensúlyára. Egy jól felépített napirenddel, amiben sok a nyugalom, megvan az ideje a játéknak és a pihenésnek is, drámai változást érhetünk el a gyerek viselkedésében.

3. Alapfeltételek

Voltál már nyűgös azért, mert fáradt, vagy éhes voltál? Ugye, mindenki idegeire mentél? Hát akkor képzelj el egy kisgyereket, aki éhes, fáradt, szomjas, álmos, beteg, vagy éppen túltömték cukorral! A gyerekek természetesen még a felnőtteknél is nehezebben kontrollálják az érzéseiket, és sokkal jobban kiborulnak, ha valamiért nem érzik jól magukat, hiányoznak ezek a működéshez szükséges alapfeltételek. Egy kisgyerek nehezebben tudja önállóan kielégíteni a szükségleteit, szüksége van a szülei segítségére, együttműködésére.

Éppen ezért teljesen fölösleges ebéd előtt, az éhes és álmos gyerekkel veszekedni, amiért hisztizik. Csapd a hónod alá, vidd haza, etesd meg, és tedd le aludni, helyre fog állni a világ rendje.

4. Nagy érzelmek kifejezése

A felnőttek már jó esetben tudják kezelni, elrejteni, vagy konform módon megélni a nagy érzelmeiket. A kisgyerekek erre még képtelenek, ők általában sikítanak, üvöltenek, vagy sírni kezdenek, ha a lelkük nagyon forrong. Janet Lansbury, a gyerekkor szakértője azt javasolja a szülőknek, hogy ilyenkor hagyják a gyereket, nem kell csinálni semmit, de semmiképp se büntessék érte! Helyre fog állni a béke, főleg, ha megértőnek mutatkozunk.

5. Óriási természetes mozgásigény

Az ülj le, és maradj csendben ugyebár hülyeség, már korábban is megírtuk, és nem is túl bölcs dolog elvárni egy gyerektől. A gyerek agya a mozgáson keresztül fejlődik, ha ezt megértjük, talán könnyebb lesz elfogadni, hogy miért ugrálnak állandóan a kanapén, miért kardoznak minden kezük ügyébe kerülő tárggyal, és miért rugdossák a testvérük lábát evés közben, az asztal alatt.

A további öt “rosszalkodás” és a mögötte levő magyarázat a Dívány cikkében olvasható.