Kérem, nyugtasson meg: ugye nem marad ilyen?

Kérem, nyugtasson meg: ugye nem marad ilyen?

Kiskamasz: 8-9 éves, már flegmázik, visszaszól, ellenkezik, mintha a második dackorszakát élné. Erről azonban sehol sem lehet olvasni: létezne második dackorszak? Új jelenségről lehet szó? Ki tudja megmondani, hogy mikor múlik el? Ugye csak átmeneti állapotról van szó?

Deliága Éva gyermekpszichológus írt a kiskamaszokról a Kölökneten.

Aggódó, kétségbeesett szülők teszik fel kérdéseiket. 8 éves és már kamasz? Létezik ez? Hogyan lehet rá hatni? Miért nem értékel semmit? Miért változékony a hangulata? Miért csak a barátok számítanak? Miért kekeckedik a kisebb testvéreivel? Hová tűnt a cuki 4-6 évesük? És ki ez a nárcisztikus szörnyeteg, aki a bőrébe bújva köztük él? Mit él!? Húzza a száját, kötözködik, megsértődik, ajtót jól becsapva elvonul.

Néha, de csak nagyon néha, megöleli a szüleit, általában érthetetlen oknál fogva. Néha csimpaszkodik, lóg. Néha úgy kétségbe tud esni egy pici apróságtól, mintha világ dőlne össze. Máskor meg visszamegy babába: ő nem találja a pizsamáját, nem tud fogat mosni. Kiszámíthatatlan. Változékony. Hárítja a felelősséget, és képtelen veszíteni, vagy az elfogadni, hogy másnak is lehet jó. Ragaszkodik a tárgyaihoz, osztozni nem tud, túlfejlett az igazságérzete. Az drága kis picike mostanra önző tuskó lett. Ember legyen a talpán, aki ki tud igazodni ezen!

Mi történik?

A 21. században úgy tűnik, hogy minden kicsit hamarabb és gyorsabban történik. A szóban forgó generáció, a mai 8-12 évesek, akik most élik kiskamaszkorukat, már a kütyük között, információáradatban, háttér TV-zve nőttek fel. Csak úgy szívták magukba az információt, ami dőlt is rájuk a TV-ből, rádióból, számítógépből, okostelefonból. Tájékozottak, és igyekeznek lépést tartani a nagyobbakkal, vágynak a felnőtt kiváltságokra. Nem kisgyerekek már, nem elzárt gyermeki világban élnek, hanem nagyon is beszivárognak hozzájuk a felnőtt világ tartalmai, érzületei: a megakasztó plakátok, a borzalmas-furcsa hírek, a napról napra változó technikai újdonságok.

Ebben a korban már beindulnak a serdülőkori élettani, hormonális változások, amik a hangulatingadozásért, a hirtelen testi növekedésért, az élettaninak is nevezhető lustaságért, a testszagokért, a másodlagos nemi jellegekért és a cukiságfaktor elvesztésért felelősek. Az érzelmeiket, indulataikat még nem tudják teljesen szabályozni a kiskamaszok, szabálytudatuk még kialakulóban, elsöprik őket a saját indulataik. Nézzünk csak meg egy elvesztett társasjátékozás után egy 9 éves fiút. Sír, kiabál, zokog, mindenkit csalással vádol, megsértődik. Elviselhetetlen egyszóval. Elviselhetetlen a környezetének, és időnként saját magának is.

Mit tegyen a szülő?

A kiskamasz érzéseit, melyek kuszák, és nagy amplitúdóval, gyakran ingadoznak: tartalmaznia kell a szülőnek. Más szóval, el kell tudni őt viselni, nem szabad élesen bírálni, vagy mélyen a személyiségébe gázolva letörni a szarvait. Mégis jelezni kell a határokat. A kiskamasz nem tudja még, hogy mit akar, és azt sem látja át, hogy működik a világ, könnyű őt megvezetni, rendkívül befolyásolható még. Ezért fontos a feszültségmentes, szerető, biztos családi háttér, ahonnan stabil értékrendet kap. Ezért kiemelten jelentőségteljes a közeg, amiben van: milyen iskolába jár, kikkel barátkozik, mit sportol? Fontos, hogy jó közegben legyen, olyanban, ami neki való, ahol van valódi sikerélménye. A szerető, stabil háttérrel, és a jó közeggel, megtartó közösséggel idővel megcsappannak majd ezek a kamaszos jegyek.

Ne feledjék, messze még az az idő, mikor ténylegesen el lehet majd engedni gyermekük kezét. Még formálható, még változik a személyisége, ezért nem mindegy, kik veszik körül, milyen mintát lát!

A kiskamaszkor kemény, a kamaszkor is az lesz, azonban, amit a 8 évesnél látnak: még nem a gyermek végleges személyisége! Vonások már látszanak: kíváncsi vagy tartózkodó, lendületes vagy precíz, nyitott vagy zárkózott. Ám, hogy miből lesz a cserebogár, nem tudni. Hatalmas potenciál rejlik minden kisgyerekben, amit szerető, támogató közegben ki is tud majd hozni magából!

A teljes cikk a Kölökneten olvasható!