Segítség, netfüggő a gyerekem!? Tanácsok a függőség megelőzésére

Segítség, netfüggő a gyerekem!? Tanácsok a függőség megelőzésére

Gyurkó Szilvia: „Minden gyereknek joga van arra, hogy életkorának megfelelően élvezze az internet nyújtotta előnyöket!”  A kulcsszó az előny! Mit tehetünk, hogy a gyereket ne szippantsa be az internet, ne a netfüggőség hátrányait szenvedje, hanem a végtelen lehetőségek előnyeiből profitálhasson?

Félsz, mert a gyerekedet „beszippantotta” a net? Milyen felnőtt válik így belőle? Milyen lehetőségeink vannak nekünk, szülőknek, hogy digitális szülőkké váljunk? Egyáltalán, szükség van erre? Ilyen és hasonló gondolatmenetek köré csoportosult az Anyapara október 25-én megrendezésre került „Felnőni az internettel” rendezvénye, amelyen a Bábel Szücs Szilvia, Kárpáti Judit, és meghívott vendégként dr. Gyurkó Szilvia is részt vett.

Mikor beszélhetünk függőségről?

A függőség akkor már egészen biztosan tény, amikor már a gyereket „beszippantja” a játék, a számítógépezés, a képernyő. Szeret focizni, de kihagyja a net miatt, elfelejt fürdeni, aludni. Nem akar beszélgetni, állandóan a szobájában kuksolna, és netezne, gépezne. Karikás szemek, kialvatlanság, állandó nyugtalanság jellemzi. Ezen az oldalon van egy jó lehetőség is arra, hogy mindezt teszteljük.

A gyerekem netfüggő! Mit tegyek?

Ez a jajkiáltás ma már sok szülőben megfogalmazódik. Nem olyan régen jelentkeztette egyik tanfolyamomra egy szülő a kislányát, és a megjegyzés rovatba a következőt írta: a gyermekem (aki 8 éves) telefonfüggő.

Elgondolkodtam. Hogy lehet ez? A kérdés megválaszolása egyáltalán nem bonyolult. A szülő digitális szokásai – bármennyire furcsa is – már magzati korban hatással vannak a születendő gyerekre. Elegendő csak arra gondolni, hogy ma már a terhességi ultrahang fotóit is felteszik a boldog kismamák a közösségi portálokra, és ott digitális lábnyomot hagynak, majd ezután következik a többi fotó a babáról, kisgyerekről. Márpedig – tudjuk – az internet nem felejt. A rendezvény egyik előadója, dr. Gyurkó Szilvia így nyilatkozott: „A szülő digitális szokásai befolyásolják a gyereket, mégpedig egészen kicsi, babakortól”.

Furcsa, de tény: a fiúk veszélyeztetettebbek netfüggőség szempontjából, mint a lányok, mivel több olyan játékot találnak ott maguknak, ami érdekli őket. Sajnos a legtöbb játékot úgy alkotják meg, hogy függővé váljanak a gyerekek.

Lehet-e a jutalmazás vagy tiltás eszköze a képernyőhasználat?

Képernyőhasználat alatt minden olyan eszközt kell érteni, aminek képernyője van, tehát a tévétől kezdve a tabletig mindent. Aranyszabály – szögezték le a rendezvény szakemberei – , ha viaskodunk az internettel, azaz jutalmazás vagy tiltás eszközeként használjuk, akkor mi kerülünk ki belőle vesztesen. Viszont nagyon fontos, hogy kövessük nyomon azt, hogy a gyerekünk milyen platformokat használ, mert csak ebben az esetben tudjuk kontrollálni és megóvni őket. Vannak esetek, amikor hagyni kell.

Egyet viszont szem előtt kell tartani: a külső képernyőhasználat blokkolja a belső képalkotást, amire pedig egész életünkben nagy szükségünk van, mivel szerves részét képezi a képzeletnek, fantáziának, kreativitásnak.

A tiltás nem jó ötlet, ma már tény az, hogy a munkaerőpiacon hátrányba kerül az a fiatal, akinek nincsenek kellő informatikai ismeretei.

Mi a jó megoldás?

Amíg kicsi a gyerek, sokféleképpen tudjuk motiválni, ilyenkor viszonylag könnyű a dolgunk, hiszen nagy a függőség a szülőtől. 9 éves kortól azonban a társakkal való együttlét kap prioritást, erre az offline téren kívül a különböző chat-oldalak biztosítanak lehetőséget. Mindenképpen mondjuk el nekik, ha chatelnek, akkor tartsák be a 24 órás szabályt: ha olyan válasz, vagy reakció érkezik a másik féltől, ami nem teljesen világos, nem szabad azonnal reagálni. Ha lehet, akkor egy napot kell várni, és azután válaszolni.

Az internet előnye (vagy inkább hátránya) az arcnélküliség, az anonimitás. ezzel kapcsolatban dr. Gyurkó Szilvia így nyilatkozott: „az anonimitás, amit az internet biztosít, legalább annyira előny, mint kockázat”. Ezzel együtt rengeteg inger éri a gyerekeket a világhálón keresztül, amikor nem vagyunk velük, és nem tudjuk, mit láttak, milyen benyomásaik vannak, nő a tájékozatlanságukból eredő veszélyfaktor is. A megoldás: kommunikáció. Bizalom. Együtt eltöltött minőségi idő. Akár a neten is.

Szabályok a függőség kialakulásának megelőzéséhez

Pár alapvető dologra kell odafigyelnünk már kisgyerekkorban, és ezek a szülői példamutatás köré csoportosíthatók:

1. Étkezésnél ne legyen az asztalon a telefon!

2. Ha hívnak, ne vegyük fel étkezés közben!

3. Szabjunk időkeretet a képernyőhasználatnak!

4. Szembesítsük a gyerekeket (és magunkat) a használati idővel! A legtöbb telefonon meg lehet nézni, hogy mennyi időt töltöttek el a telefonhasználattal, egyes típusoknál még az is mérhető, hogy ebből hány percet töltöttek különböző platformokon. 1-2 hét elteltével nézzük meg, mutassuk meg neki! Érdekes, milyen hatással van rájuk, ha megtudják a valóságos használati időt…

5. Kössünk internet-szerződést! Szabályozzuk, mikor, meddig használhatja a gyerek a netet! (És ezt tartassuk be!)

Beszélgessünk! Tanítsuk meg az érvelő gondolkodásra!

Minél több időt kell szánni a személyes kommunikációra, bátorítani, hogy merjenek beszélni. Akarjanak kérdezni! Fontos szabály: csak arra válaszoljunk, amit kérdeznek, ne kerítsünk, ne menjünk elé, ne kerüljük meg! Igyekezzünk minél többet olvastatni, gondolkodó ember olvasó emberből lesz. Ahhoz viszont, hogy ő beszéljen, nekünk kell jól kérdezni: – Mi az, ami megnevettetett ma? – Mi az, ami felbosszantott?

Amennyiben szexuális tartalmú, akár pornóval kapcsolatos kérdései vannak, annak csak örülni lehet, mert inkább tőlünk tudja meg, mint hogy mástól kapjon hamis információkat. Ma már jól „becsomagolt” szexuális töltetű reklámok vesznek körül bennünket, nem csoda, ha kíváncsi lesz. Ha hirtelen nem tudjuk, mit válaszoljunk – megeshet – , akkor kérjünk gondolkodási időt, de térjünk vissza rá!

Válogassuk ki, melyek azok az offline tevékenységek, amelyet szeret, javasoljunk neki, de ne tiltsuk el! Ami tiltás alatt van, az annál vonzóbb számára, ezt mindannyian tudjuk. Ha le akarjuk szoktatni, akkor azt lassanként lehet csak, mert a gyorsított „megoldás” csak további konfliktusokhoz vezet.

Bújjunk össze vele! Öleljük át, biztosítsuk, ott vagyunk vele. Egyszerűen csak legyünk ott akkor, amikor szüksége van ránk.