Csak az reszel neked almát, aki igazán szeret

Csak az reszel neked almát, aki igazán szeret

Enni adni szeretet. Amikor nem azért állok a konyhapult mellett, hogy jóllakjak, hogy bekapjak valamit, hanem hogy másnak jó legyen. A családunk, a barátaink vagy a szerelmeink öröme és jó szava ad vissza minden energiát, az kompenzálja az időt, a munkát, a befektetést – írta a Magyar Konyha szerzője.

“A szeretet nem mérhető, nincs mértékegysége. Nincs illata, nincs tapintása, egyszerűen csak úgy van. Vagy nincs. Néha észre sem vesszük, hogy milyen finoman felmelegít egy szobát, nem ismerjük fel jelenlétét, csak akkor, ha nincs többé.

Nézem a fiamat, mintha magamra néznék vissza az időben vagy harmincöt évet. Úgymond beteg, bár gyanítom, csak oviba nincs kedve menni, rafkós, teátrálisan köhögni próbál. A kék pléd alá kuckózik a sárga fotelben, csak ketten vagyunk, miénk a ház.

Figyelem, ahogy játszik; az emlékeim olyan gyorsan érkeznek, hogy megkapaszkodni sincs időm. Nem markolom meg a nehéz faasztal szélét, s

egy másodperc alatt úgy terít le a múlt, hogy megszakadok,

mint valami erőltetett menet.

A gyerek két legóemberrel játszik békében, én meg egy orvul meginduló könnycseppet próbálok eltüntetni, ahogy eszembe jut nagyanyám, aki rám vigyázott pont így, az asztalnál ülve, amikor én voltam ugyanilyen kék szemű ötéves.

Kristálytisztán jön elő a nyolcvanas évek a fejemben: posztópapucs, barna harisnyanadrág, csehszlovák mackóalsó. Hallom, ahogy nagyanyám nyugodt tempóban átvág a hallon, kinyitja a hátrajáró folyosó tipikusan morgó ajtaját, papucsa a homokszínű csempéhez verődik, majd elhalkul. Pár pillanat s mindez visszafelé is lejátszódik – a kötényben almák utaznak a konyha felé.

Feltűnt másnak is, milyen aprólékosan elrakjuk valahova a múlt összes hangját? Ezer közül is megismernénk a gyerekkori ház zörejeit.

Nincs két bútor, ami egyformán rezegne, nincs ugyanúgy megcsörrenő fiók,

ahogy egymáshoz koccannak az evőeszközök, kanál fekszik kanálhoz, villa simul villához.

Talán, mire én is nyolcvan felé járok majd, megtanulok olyan vékonyan almát pucolni, mint a mama.”

Olvassátok el a folytatást a Magyar Konyha oldalán, ide kattintva!