Miért nem tudnak koncentrálni a gyerekek, miért fáj a fejük a suliban?

Miért nem tudnak koncentrálni a gyerekek, miért fáj a fejük a suliban?

Balatoni József – Jocó bácsi – ismét egy fontos dologra hívja fel a szülők figyelmét. Az alábbi üzenetet a Facebook-oldalán osztotta meg – és most is nagyon aktuális mindenkinek, különös tekintettel az érettségizőkre!

Kedves Szülők!

Elég régóta érlelődik bennem ez a levél, most érett meg arra, hogy meg is írjam. Egy kéréssel fordulok hozzátok a közös célunk, a gyermekek fejlődése érdekében. Tényleg fontos lenne, ha elolvasnátok és kicsit másképp tekintenétek erre a dologra.
Tanárként rengetegszer tapasztaljuk azt, hogy a gyerek fáradt, dekoncentrált. Rengetegen jelzik, hogy szédülnek, fáj a fejük. Sajnos eléggé általános probléma ez. Ilyenkor nálam persze bekapcsol a reflex, és kapásból megkérdezem, hogy evett-e ma, ivott-e eleget. Sajnos sokszor nem a válasz. Igen, azért szédül, azért fáj a feje, mert éhes vagy a kiszáradás tüneteit mutatja. Ilyenkor mindig megkérem őket, hogy igyanak egy fél liter vizet, és enyhül a fejfájás. Ha szükséges, enni is adok nekik. Sokszor pedig az a válasz, hogy igen, ettem kakaós csigát, csokit, édességet és ittam mellé cukros löttyöt. Igen, mert ha a gyereknek pénzt adunk ennivalóra, akkor sajnos ilyenekre költi, hisz nincs ellenőrizve, mit vásárol. Tudjátok milyen nehéz tanítani a cukortól felpörgött, vagy a cukor kiürülése utáni kómában szenvedő gyereket? Hát, nagyon nehéz. És sajnos ez egyre inkább általános probléma.

Minden tiszteletem azon szülőké, akik csomagolnak a gyereküknek ennivalót. Sajnos egyre kevesebbet látok ilyet. Nem, nem, azt várom, hogy a szülő felkeljen négykor és egy szállodai szintű többfogásos reggelit rittyentsen az asztalra. Csak annyit kérek, hogy aki teheti, reggel csináljon két szendvicset, lehetőleg olyanból, amit a gyerek szeret. Még a boltba sem kell hajnalban lemenni, hisz előző este be lehet hozzá vásárolni. Változatosan, gyorsan tápláló ételt lehet készíteni a gyereknek, amit szívesen meg is eszik. És akkor nem éhesen, nem mindenféle szemetet magukba tömve lézengenek az iskolákban. Ha nem tudnak, a menza meg sok helyen nem jó, akkor beszéljenek az iskolai büfésekkel, fizessenek ki előre pár szendvicset (már ott is rengeteg tápláló, egészséges és finom dolgot lehet kapni) és akkor enni is fog, de nem költi mindenféle hülyeségre a kajapénzt.

Nem azt mondom, hogy ne kerüljön a tízórais csomagba csoki, vagy édes pékáru, de ne minden nap és ne csak az. Reggel pedig nyomjanak a kezükbe egy palack ásványvizet, házi teát, mert azt meg fogja inni. Minden csak szoktatás kérdése. Tudom, nem vagyunk tudatosak ebben, néha én sem viszek szendvicset, lustaságból. De én felnőtt vagyok, magamért és a saját egészségemért felelek, úgy rontom el, ahogy akarom. De a gyerekekét ne tegyünk tönkre!

Arról már nem is beszélek, hogy hány olyan gyerek van, aki nem azért nem eszik, mert a szülő nem készít, hanem mert nincs mit… Ha megkérdezik a gyereküket, biztos tud ilyen gyereket mondani sajnos. Ha meg tudjuk, akkor lehetne egy szendviccsel többet tenni, ha megtehetjük. Nekünk nem fáj, de egy éhes osztálytárs biztos nagyon örülni fog neki.
Tudom, nehéz. Tudom, kicsivel több macera. De higgyetek nekem, megéri! Tényleg nem tudnak tanulni, koncentrálni, ha éhesek, szomjasak, túlteng bennük a cukor. Erre csak mi tudjuk őket megtanítani, tudatosan. Mondjuk ahhoz először nekünk is tudatosabbnak kell(ene) lennünk… Közös érdekünk, közös ügyünk, a gyerekek jóléte és jól léte! Tegyünk érte!
Köszönöm, ha elolvasod, köszönöm, ha megosztod!