Miért nem egyformán éljük meg az anyaságot? Hogyan lehetsz jó szülő? Pszichológus válaszol

Miért nem egyformán éljük meg az anyaságot? Hogyan lehetsz jó szülő? Pszichológus válaszol

A kisbaba megszületése életünk legnagyobb változását hozza. A szülői szerepbe való belerázódás pedig nem mindig megy zökkenőmentesen. Min múlik, hogy boldog, kiegyensúlyozott anyák, apák leszünk-e? Baj-e, ha nehézségként éljük meg a kezdeti időszakot a babával? Pszichológus válaszol.

Az anyaság kapcsán nagyon sok elvárást és sztereotípiát önt ránk a környezetünk nap mint nap. Az anyaság a boldogság netovábbja, szinte a felhők között repesve kell szárnyalnunk benne, maga a megélhető csoda. Vagy ennek az ellenkezője, az anya-rabszolga, akinek minden percét és erejét kizsákmányolja a koloncként rajta lógó baba. Az igazság természetesen, mint mindig, középen van – írta a babanet.hu.

A kisbaba megszületése életünk legnagyobb változását hozza

• Az anyaság megélését nagyon sokféle tényező befolyásolja. Életünkben az egyik legnagyobb változás gyermekünk születése. Minden nagy változás azzal jár, hogy magunk mögött hagyunk valamit, hogy egy új a helyébe léphessen. A szülőség eddig ismeretlen érzéseket ébreszti bennünk, felelősséget vállalunk valaki másért, aki mindennél fontosabbá válik számunkra. Megtanulunk folyamatosan figyelni egy kisbabára, a szeretet olyan dimenziói nyílnak meg, mely az odaadás és teljes ráhangolódás képességét kívánja az édesanyáktól –  mondja Pongrácz Dóra anya-magzat kapcsolatanalitikus, család- és párkapcsolati terapeuta.

A szülői szerepet folyamatosan tanuljuk

• A baba az anya tekintetéből, érintéséből, közelségéből tanulja meg az érzéseit és a világhoz való viszonyulás képességét, amely a biztonságos, szeretetteljes megtartás és ráhangolódás által az egészséges önértékelését biztosítja. Megtanuljuk, hogy a nap 24 órából áll, napközben is folyamatosan a baba igényeivel foglalkozunk és tanuljuk a szülőséget. Képesek vagyunk éjszaka is érzékelni, hogy mi van a babával. Alvás közben is a figyelmünk egy része a baba felé irányul. Ez a folyamatos figyelem és ráhangolódás nagyon sok energiát igényel – magyarázza Pongrácz Dóra.

Ezt a sok új feladatot minden szülő másképp éli meg. Nagyon sok tényező befolyásolja, hogyan tudunk benne lenni a szülői szerepben.

Mitől függ az, hogy milyen szülők leszünk?

1. Olyan anyák és apák leszünk, amilyenek a szüleink voltak
   A viselkedési mintáinkban a saját családi történeteink aktiválódnak, jellemzően tudattalanul: olyan anyák és apák leszünk, amilyenek a szüleink voltak. Már a várandóság alatt elindul a szülői szereppel való azonosulást segítő, tudattalan lelki munka. A családciklus változások az anya és az apa számára is a felnőtt szerep felvállalását teszi szükségessé. A leendő anya és apa próbálja definiálni, hogyan szeretnének szülők lenni. Ha a két családból hozott minták nagyon eltérőek, akkor nehéz megtalálni a mindkét szülő számára megfelelő nevelési elveket.
2. Szüleinkkel való kapcsolatunk is befolyásolja, hogy mi milyen szülők leszünk
   Ha az apa és az anya a saját szüleivel való kapcsolatában nehézségeket vagy hiányokat élt meg, akkor a saját szülői szerepét is nehezebben találja meg. Ilyenkor gyakran lehet az az anyai megélés, hogy a gondozási feladatok nagyon fárasztóak és nehezek. Az anya próbál jó szülő lenni, de ha erre nem volt megfelelő mintája, akkor a folyamat sok feszültséggel jár.

Ennek a folyamatnak, még ha nehezebb is, nagyon sok pozitív hozadéka is lehet: gyermekkori hiányai gyógyulnak, és a saját gyermeke számára egy kielégítő megtartó, szerető anyai mintát tud biztosítani. Nagyon sokat tud segíteni, ha az anya édesanyja a várandóság alatt vagy a szülés után a korai időszakban jelen tud lenni és segítséget tud nyújtani. Így az édesanya egy idő után a saját anyai kompetenciáját meg tudja élni, és azt érzi, hogy egyre könnyebben tudja megélni a szülőségét.

3. A baba-mama kapcsolat olyan, mint egy tánc
   A szülőség egy folyamat, amelyben az anya nagyon közeli testi kontaktusból folyamatosan igyekszik távolítani a babát. A baba fejlődésével maga is folyamatosan távolodik, de a biztonságos kapcsolatot továbbra is igényli. Minél kisebb a baba, annál több testi kontaktust igényel, eleinte minden időt vele kell tölteni, aztán egyre kevesebbet. Ahogy növekszik, szüksége van az egészséges frusztrációnak a megélésére, hogy a saját igényeit megtanulja késleltetni, így megtanulja, hogy valaki máshoz is alkalmazkodni kell. Ez olyan, mint egy tánc: az anya elsősorban mégis a baba igényeihez alkalmazkodik és őt követi.

   Más helyzetekben viszont folyamatosan kéri a babát is, hogy alkalmazkodjon. Ezt a táncot befolyásolja az anya és a baba habitusa, temperamentuma, egymáshoz illeszkedése. Befolyásolja még az anya egyéb élethelyzete: milyen a kapcsolata a párjával, az tudja-e számára biztosítani a szeretetteljes megtartó közeget, amiben ő csak az anyai feladataira tud koncentrálni. Minél szorosabb a kapcsolat, annál több energiát igényel és nehézséggel jár ez a folyamat.

A jó és rossz szülői minták jelentősége, a megérzések, az első év nehézségei a két szülő számára – a cikk folytatódik a babanet.hu oldalon, ide kattintva!