Biztonságos kötődés – és ami utána van

Biztonságos kötődés – és ami utána van

A legnagyobb ajándék, amit gyermekednek adhatsz te magad vagy. Születhet akármilyen rossz körülmények közé, ha megkapja a teljes figyelmedet és szeretetedet, a biztonságos kötődés alapjait, mindent megadtál neki a kezdetekre.

Sokan azonban leragadnak a biztonságos kötődés kialakításánál, és ugyanolyan módszerekkel ugrálnak körül egy 2-3-4-5 éves gyereket is. Pedig neki már másra van szüksége – írja az Ipszilonanyu Blog.

A kötődés megalapozása

Az újszülött kisbabánk még nem tud hisztizni, nem próbálgatja a határainkat, és nem is szükséges a klasszikus értelemben nevelni. Arra van szüksége, hogy érezze az illatunkat, szívverésünket, tápláljuk, gondoskodjunk róla, becézzük, figyeljük a jelzéseit, és amilyen gyorsan csak lehet reagáljunk rá.

Mit tapasztal a gyermek?

Mert ha körülnéz, és azt látja, hogy anya minden léptét követi, minden kívánságát teljesíti nem csak kisbabaként, hanem még 2-3-4 évesként is. Azt látja, hogy semmi nem fontos igazán, csakis az ő óhaja, úgy mindenkori tapasztalatai szerint csakis ő a fontos, senki más.

Nem csoda hát, hogy szinte megtorolja, hogyha valami miatt váratlanul hátrébb kerül a rangsorban. Ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy a négyszemközti helyzetekben segítőkész, kommunikatív, tündéri gyermekünk igazi kis vademberré változik, amikor is nem kapja meg a teljes figyelmünket, vagy olyankor, amikor annak ellenére, hogy kért valamit, nem kapja meg.

Mi lehet akkor a megoldás?

A megoldás korunk egyetlen biztos pontja lehet, mégpedig a változás és az ahhoz való alkalmazkodás. Amikor megszületik egy pici baba, akkor jó, ha ő az első.

De aztán ahogy növekszik és fejlődik, úgy nekünk is változnunk kell. A saját életkorának megfelelően várjuk el tőle, amit megtehet, biztassuk, álljunk mellette, töltsünk időt vele, de tapasztalja meg fokozatosan azt is, hogy van, amikor várni kell, van, amikor valami máshogy lesz, van, hogy anyának más dolga van, van, hogy olyat is csinálunk, amihez nincs kedvünk.

Ha megvan közöttünk a jó kapcsolat, akkor szeretne megfelelni nekünk, ő is szeretné a harmonikus együttélést, csak mutassuk meg neki, hogyan kell.

Ne csak mintát adjunk, hanem építsünk egy kerítést (határt), amit idővel kitolunk, és ezen a kerítésen belül engedjük őt tevékenykedni. Lehessen saját döntése, belátása, választása, ne autoriter módon utasítsuk, de legyenek konkrét, kiszámítható elvárásaink is felé. Ami pedig nagyon nehéz számunkra, de hasznos, lépjünk néha hátrébb, hagyjuk unatkozni, legyen más dolgunk is, mint vele játszani és az ő kedvét keresni, így lehetőséget adunk neki arra, hogy saját megoldásokat találjon, elmélyülten játszhasson, barátkozhasson és fejlődhessen.

A teljes cikk az ipszilonanyu.blog.hu-n olvasható.