Egy kis kamasz menedzsment: hogy ne rontsuk el, amit eddig nem rontottunk el…

Egy kis kamasz menedzsment: hogy ne rontsuk el, amit eddig nem rontottunk el…

A következő cikkben 2 kamasz történetet mutatunk be és mindkét esetben megvizsgáljuk a szülő felelősségét, attitűdjét, hozzáállását, nevelési mintáit. Vajon mit rontott el és mit lehetne másként csinálni? Mi vezetett idáig? Ilyen és ehhez hasonló történetekbe, ezen érzelmi folyamatok nyomába eredünk majd Léder László pszichológussal, az Apa Akadémia alapítójával közösen december 10-én A kamaszkor cunami – apa szemmel című előadáson is.

Egy kis kamasz menedzsment: hogy ne rontsuk el, amit eddig nem rontottunk el…

„A lányom erre megy, a fiam arra” – mondja panaszos hangon a kamaszok édesanyja. A lányom szorong és sír, mert állandóan elhagyják, a fiam pedig nem biztos, hogy le fog érettségizni. Minden rajtam csattan. A férjem hazajön, és elalszik a fotelban. Tudom, hogy szereti őket, de igazából sohasem foglalkozott a gyerekekkel. Mindig én, én, én. Anya, anya, anya.

De most elszakadt a fonál, a gyerekeim énrám sem hallgatnak. Kértem Lajost, hogy üljön le velük. A fiam kinevetett, a lányom kérte, hogy ne kelljen »ezekről a dolgokról« apával beszélnie. Végül megszerveztem egy apa-fia beszélgetést, aminek a végén a fiam az apjára csapta az ajtót, és két napra eltűnt.” Mi a megoldás? Lajosnak keményebben kellene fognia a gyeplőt, más nem maradt.

Kedves Olvasóm, Ön szerint van-e bármilyen esélye Lajosnak, hogy rövidre fogja a gyeplőt, vagy kimondhatjuk az ítéletet: Lajosunk, sajnos erről lekéstél. A kamaszkori apa-szereppel foglalkozó kutatások egyik alapállítása, hogy a kamaszkori turbulencia és az apa-gyermek kapcsolat mélysége között szoros összefüggés figyelhető meg.

Magyarán, azok az apák, akik a kamaszkort megelőző években is jelen voltak gyermekeik életében, kevesebb fejfájással kell, hogy szembenézzenek ezekben a sokszor embert próbáló években. Az offline apák kamaszkori lázadása, apa-szerepük hirtelen jött kikövetelése, alapvetően elhibázott stratégia. Ha a gyermekünkkel mindaddig nem foglalkoztunk, apaként egyetlen egy dolgot tehetünk: elkezdünk vele foglalkozni.

 

A kamaszkor azonban nehezített terepet jelent a felelős apai szerep elsajátítására, hiszen ezek az évek igazi szülőképző, időnként átképző időszaknak tekinthetők. A kamaszgyerekek számára ugyanis művészi érzékkel kell kényes egyensúlyt teremtenünk az autonómia megteremtése és a fele­lős szülői felügyelet gyakorlása között.

 

Lajos gyermekeinek kamaszkar­rierje, a szorongó, sokszor teljesítménykényszeres kamaszlány, illetve az iskolarendszerből kiesni készülő fiú története szokványosnak tekinthető. Mit tehet egy apa azért, hogy kamasz fia ne bukjon meg fölöslegesen az érettségin? A kérdés bonyolult, de egy egészen biztosan kijelenthető: keménykedéssel tovább rontja a helyzetet.

Yoshito Kawabata kamaszkori agressziót kutató vizsgálatában egyértelműen megállapította: a korlátozó (keménykedő) apai nevelés direkt hatással volt a kamasz gyerekek agresszív viselkedésére.

 

 

Családi kütyü menedzsment, avagy a Walesi bárdok és a nagymama

Az alábbi történet talán nem is lehet aktuálisabb mint most a karácsony előtti időszakban,  amikor sok szerető édesapa már talán ki is nézte gyermekeinek a következő ajándék kütyüt (okos telefont vagy órát, notebookot, vagy X-box csomagot.) És talán még idejében szólunk: a kevesebb több…

 

A világ legtürelmesebb nagymamája talán éppen tizedszer fut neki, hogy szeretett unokája, a tehetséges és jó humorú Andris valahogy megtanulja a Walesi bárdok első tíz sorát. Andris jól láthatóan és minden rendelkezésére álló eszközzel szabotálja a közös projektet. Miközben másfelé néz, a kezében egy kikapcsolt mobiltelefont szoron­gat, és alig várja, hogy folytathassa rajta a félbehagyott játékot.

„Unom – mondja –, és nem is értem ezeket a szavakat, hagyjuk ezt Nagyi! A nagy­mama nagyot sóhajt, talán éppen valami biztatót mondana, de már elkésett. A félig nyitott konyhaajtóban megjelenik Andris édesapja, kezében csillogó notebookkal, éppen sürgős e-maileket válaszol meg. Szigorúan néz, és kemény hangon szól oda a fiának: „Beszélj rende­sen a Nagyival Andriska és tanuld meg végre azt a szerencsétlen verset! Ha nincs vers, nincs játék. Világos?” Fejcsóválva húzza be maga után az ajtót, hogy folytassa a munkáját.

A teljesség kedvéért tegyük hozzá, Andris édesapja nagyon szereti a fiát, és sok mindent megtenne érte. Láthatón a szabályokat is betartatja. Ha nincs vers, nincs játék. Andris egészen biztosan érti is. Szerető és egyértelmű szabályokat támasz­tó apa, a fia mégsem tanulja meg a verset? Hol lehet a végzetes hiba? A válasz egyszerűen hangzik: az apai hitelesség krónikus hiányában.

Az apa ugyanis egész egyszerűen mást mond, és mást cselekszik. Mitől lenne Andris számára fontos A Walesi bárdok? Hányszor hallhat­ta apja szájából ezt a verset? Miért nagyival kell megtanulni, amikor apa közben a vadonatúj notebookján játszik? Ha Andris apja azt sze­retné, hogy fia jól teljesítsen az érettségin, gyorsan taktikát kellene változtatnia. Esetleg leülne a fiával tanulni és ő maga is megtanulná valamennyire A Walesi bárdokat? Mi van akkor, ha az apa nem kifejezett bölcsész alkat, hanem mondjuk a számok embere?

Ki mondta, hogy a vers megtanulásához nem használhatja a számítógépét? Keressék meg Youtube-on és hallgassák meg együtt? Nézzék meg milyen képeket dob ki a kereső a vers címére? Igazi apai kihívás. Jöhet bármi: humor, vicces anekdoták apa saját iskolás éveiből, játékos vetélkedő, a vers átköltése. Mindez a szent cél érdekében: a fia ne érezze úgy, ez az iskolásdi valami olyan homályos és fájdalmas dolog, aminek semmi köze sincs apához és az elképzelt fényes férfi jövőhöz.

 

Részletek Léder László: Csendes Apa-forradalom című könyvéből

 

Kapcsolódó esemény: december 10. – Léder László: A kamaszkor cunami – apa szemmel c. előadás

Facebook esemény