Koronavírus: így lesz a krízisből lehetőség

Koronavírus: így lesz a krízisből lehetőség

Az elmúlt néhány napban – és feltehetőleg az elkövetkező pár hétben – olyan új kihívásokkal találkozhatunk, amire még nem volt példa az életünkben. Schumicky Júlia, a Bátor Tábor pszichológusának tanácsai segíthetnek abban, hogy könnyebben vészeljük át ezt a nehéz időszakot, krízist.

 

Mi történik most velünk lélektani szempontból?

A jelen helyzet pszichés értelemben egy krízishelyzet, ami azt jelenti, hogy ezt a szituációt sem elkerülni, sem megoldani nem tudjuk a korábbi megküzdési technikákkal. Emiatt számos olyan negatív érzés kavaroghat bennünk, mint a szorongás, a bizonytalanság, a félelem, a reménytelenség vagy a szomorúság. Ez a helyzet több szinten a veszteség élményét hívja elő mindannyiunkban, hiszen átmenetileg elveszítjük a jövőbeli terveinket, a személyes kapcsolattartás lehetőségét, a rekreációs lehetőségeket vagy akár az anyagi biztonságunkat is. Emiatt folyamatosan újraterveznünk és alkalmazkodunk kell az aktuális – gyakran napról-napra – változó feltételekhez. Emellett, mindannyiunknak vannak olyan veszélyeztetett családtagjai és barátai, akik miatt különösen aggódhatunk a fertőzések kapcsán.

Mindezeket a pszichés kihívásokra pedig egy olyan megváltozott környezetben kell “kezelnünk”, amelyben még soha nem voltunk. Gyakran olyan összezártságban vagy egyedüllétben, amit még soha nem éltünk át. Mit tudok tenni tehát, hogy ezeket a lehető legjobban menedzseljem, leginkább megőrizzem a mentális-pszichés egyensúlyomat?

 

Kezdjük önmagunkkal!

Ahogyan korábban is írtuk, ez a helyzet egy lélektani krízis. A krízis egy görög eredetű szó, aminek a magyar jelentése a “lehetőség, döntés”. Ez rám vonatkoztatva azt jelenti, hogy a jelen szituációban is van lehetőségem eldönteni azt, hogy hogyan viszonyulok ehhez a helyzethez, szabadon megválaszthatom azt, hogy milyen hozzáállást alakítok ki. Dönthetek úgy, hogy a lehető legjobban kihasználom a maximalizált otthon töltött idő által létrejött lehetőségeket: több időt szánok a hobbimra, elmerülhetek egy jó könyvben,  fejleszthetem a nyelvtudásomat, tökéletesíthetem a főzési tudományomat, kipróbálhatok egy új mozgásformát vagy ráérősen beszélgethetek a külföldön élő barátokkal.

Bárhogyan is döntök, ezek a dolgok az én hasznomra tudnak válni, rövid és hosszú távon is segítenek. Abban, hogy valamilyen értelmet adjak ennek az időszaknak. Ezeknek a dolgoknak az átgondolása révén feltehetjük magunknak azokat a kérdéseket, hogy ha később visszagondolok erre az időszakra, akkor mikor lennék önmagammal elégedett. Vajon hogyan tudom ezt az időszakot önmagam fejlesztésére szánni? Milyen sikerélményeket tudok elérni a jelenben? Miben tudok személyesen fejlődni ezeknek az új tapasztalásoknak a birtokában? Ezekre a felvetésekre ezernyi reakció létezik, de bármilyen válaszokat is találunk, biztosak lehetünk abban, hogy a tudatosság segítségével a legnehezebb hullámokon is képesek leszünk átevezni.

 

 

Alapszükségleteink kielégítése

 

A fizikai alapszükségletek

Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy legyen egy napi rutin, egy stabil és kiszámítható rendszer, ami “megtart” a nehezebb napokban. Próbáljunk meg egy napi ritmust kialakítani, odafigyelni a rendszeres táplálkozásra és mozgásra. A lehető legjobban próbáljuk meg elkülöníteni – például rituálék segítségével – az otthoni munkával töltött időt és a szabadidőt, legyen “helye és ideje” mindegyik tevékenységnek. Kiemelten fontos, hogy a bezártság ellenére is odafigyeljünk a megfelelő mennyiségű testmozgásra. Hiszen ez alapvetően befolyásolja az alvási és az étkezési szokásainkat, illetve jelentősen visszahat a pszichés állapotunkra is. Ma már rengeteg ingyenes lehetőséget találhatunk, ahol a legkülönbözőbb mozgásformákat gyakorolhatjuk vagy kipróbálhatunk újakat.

 

Szociális szükségletek

Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy kapcsolatban legyen másokkal, kommunikáljunk önmagunkról, meghallgassunk más nézőpontokat. Bár a személyes találkozókról egy darabig le kell mondanunk, az online térben megtarthatjuk azokat a szokásos “találkozásokat”, amelyek korábban is jellemezték a mindennapjainkat. Az izoláció hatására a kapcsolódási igényünk akár az átlagosnál is jobban felerősödhet. Éppen ezért ez egy kiváló alkalom arra, hogy rendszeresítsük a közös kávézásokat, az esti főzőcskézéseket és a családtagjainkkal való beszélgetéseket. Ezek az online-élő beszélgetések lehetőséget adnak arra is, hogy egy kicsit “kiszakadjunk” a megterhelő valóságból, kilépjünk az adott hangulatunkból és átéljünk valamit a “normális” hétköznapok örömeiből.

 

Érzelmi szükségletek

Az embereknek általában ugyanazok az érzelmi szükségletei vannak, amelyek személyiségünk és aktuális élethelyzettől függően eltérő módon nyilvánulnak meg. A jelen helyzetben elképzelhető, hogy olyan érzelmi igények erősödnek fel, amely korábban nem voltak jellemzőek. Például nagyobb szükségem lesz a családtagjaim megnyugtatására vagy a barátaimmal való önfeledt nosztalgiázásokra. Ezek természetes reakciók, ezért fontos, hogy időt szánjak arra, hogy megfigyeljem a saját érzelmeimnek a hullámzását és erőfeszítéseket tegyek azok mederben tartására. Például hogyan hat a félelmeimre, ha egész nap a betegséggel kapcsolatos cikkeket olvasgatok? Hogyan érzem magam azután, hogy felajánlottam a segítségemet a szomszéd néninek? A ritkán látott idős rokonok felhívása után milyen érzések bukkanak fel bennem?

 

 

A közvetlen környezetünkkel való kapcsolódás

 

Az otthoni bezártság különböző kihívásokat támaszt az egyedül élőkre, a párkapcsolatban élőkre és a több generációval együtt élőkre is. Mindegyik formának megvannak a maga speciális nehézségei és lehetőségei is. A következőkben azokat a jellegzetességeket villantjuk fel, amelyek a legtöbb konstellációkban megjelenhetnek.

 

Az egyedülállók

Az egyedül élők gyakran élhetnek át magányt és a teljes önmagára utaltság felelősségét. Ebben a helyzetben fontos, hogy a másokkal való kommunikációnak legyen egy rendszeres, stabil formája, legyen dedikált ideje az online-élő beszélgetéseknek. Ez a jelenlegi szituációt arra lehet egy jó lehetőség, hogy a másokkal való kommunikáció gyakoribbá és elmélyültebbé váljon. A szemtől-szembe való online beszélgetések által jobban megismerhetjük a másik érzéseit, gondolatait – és ezáltal önmagunkat is.

 

A párkapcsolatban élők

A párkapcsolatban élők egy eddig ismeretlen helyzettel találkozhatnak, hiszen legtöbbünk pár napnál több időt nem töltött ennyire “szorosan” a másikkal. A túlzott közelség gyakran egy érzelmi távolságot von maga után, hiszen nincs választásunk abban, hogy szeretnénk-e a másik közelében lenni vagy sem. Emiatt fontos, hogy minél konkrétabb szabályokat fektessünk le az együttélés és az időbeosztás menedzselésével kapcsolatban, felosszuk a mindennapi tennivalókat, kijelöljük a felelősségi köröket. Mindannyiunknak eltérő mennyiségű egyedüllétre van szüksége, ezért érdemes proaktív módon átbeszélni ennek a kereteit és lehetőségeit. Ugyanakkor erre a helyzetre talán különösen igaz az “együtt élve ismerszik meg az ember” bölcsessége. Hiszen a partnerem új oldalait ismerhetem meg, reális képet kapok arról, hogy hogyan reagál az érzelmileg megterhelő időszakokra. Ez egy lehetőség arra, hogy az átélt közös élmény és a közös erőfesztíés elmélyítse a párkapcsolatot.

 

A különböző generációk együttélése

A különböző generációk együttélése szempontjából szintén hasonló motívumok jellemzők, mint a párkapcsolatban élőkre. Az egyre növekvő bezártság, az izoláció, a növekvő feszültség, a régi – biztonságot és kikapcsolódást jelentő – szokások elhagyása növelheti a pszichés frusztrációt, ami a súrlódások elmélyítéséhez vezet. A gyermekek a szülők mintájára – a szülők szemüvegén keresztül – reagálnak erre a megváltozott helyzetre, ami felerősítheti a család aktuális szorongását és feszültségszintjét.

Mivel a gyerekek más módokon fejezik ki a félelmeiket – például szófogadatlansággal vagy koncentrációs nehézségekkel – ezért a szülőknek fokozott megértéssel és elfogadással érdemes viszonyulni hozzájuk.  Hogyan tudjuk segíteni a gyerekeket ebben a helyzetben?

A gyerekeknek a biztonság és az elfogadás az elsődleges igényük, mert ezek az alapszükségletek adnak lehetőséget a személyiségük és a képességeik fejlődésére. Érdemes lehet a gyerekek szintjén beszélni az aktuális helyzetről, komolyan venni és bennük felmerülő kérdéseket, eloszlatni a fantáziában felmerülő félelmeket. A biztonság kialakításához fontos megtartani a napi rutint. Tagolni kell az egyes tevékenységek idejét, időt és teret hagyni a közös és az önálló tevékenységekre is.

Számukra is fontos a kortársakkal való kapcsolat megtartása, amiben a szülők összefogására is szükség lehet. A helyzet miatt új szokások, rugalmasabb keretek alakulhatnak ki, a családi rendszer rejtett erőforrásai felszínre kerülhetnek. Ez a helyzet a gyerekek számára egy hatalmas lehetőség arra, hogy a krízishelyzetekkel való megküzdés adaptív formáit vegyék át a szüleiktől, új képességekre és eszközökre tehetnek szert. A családi együttműködés, az egymásért való közös felelősségvállalás, az “együtt megküzdünk minden nehézséggel” élménye egy olyan meghatározó tapasztalat lehet számukra, amelyhez a jövőben is visszanyúlhatnak és erőforrást jelenthet számukra.

 

forrás: batortabor.hu

 

Kapcsolódó cikkeink:

Tari Annamária: Izoláció és bezártság

L. Stipkovits Erika: „A koronavírus-krízis után más emberek leszünk”