Érzelmeink ritmusai
Érzelmeink ritmusai soha nem voltak mérhetőek csak egy SZINKÓPÁBAN. De egy ti-ti-tá-tá sem tudja visszaadni azt, hogy az érzelmeinknek milyen belső dinamikája, lüktetése és ritmusa van. Nem szolfézsórára invitállak benneteket, hanem egy olyan területre, amely valamiért elfelejtődött a közgondolkodásban. Pedig a néptáncban ritmust adó „kopogós” csizma; a népszokásokban rejtett ritmust adó tárgyak; a korábbi történelmi időkben, ahogy a dobos ritmusára meneteltek elődeink a csatába……mind-mind az érzelmeknek adtak egy rigmust, egy ritmust!!
Soha nem igyekeztem arra se fejlesztőpedagógusként, se mozgásterapeutaként, hogy tanácsokat adjak másoknak! Sokkal inkább az a fókuszom, hogy a cikkeimmel és az előadásaimmal edukációkat, és több szakterületen szakmai javaslatokat helyezzek el számotokra, amely segíthet! Most, hogy ezeket a közösen megélt érzelmileg is nehéz időket együtt éltük át, szükségünk van olyan lelki erőt is segítő funkciókra, amely mentálisan is megadja az élet ritmusát, az érzelmek lüktetését.
Érezni könnyű, de megélni az érzéseinket az már egy nehezebb műfaj, emiatt is vagyunk hajlamosabbak az elfojtásra, vagy épp a hárításra, akár a „szőnyeg alá söprésre”. Ezt nem rosszból teszik az emberek, de fontos az önismeretben fejlődni és tudni azt is, hogy az érzelmeket ritmustalanná teheti, aminek következtében az életnek sem olyan tőle a lüktetése, amilyen lehetne.
Most egyetlen egy javaslatot szeretnék hozni ehhez, amely nemcsak a gyerekeknek és serdülőknek nyújthat segítséget, hanem a felnőtteknek is. Annyira, hogy én is elmentem megtanulni ezt a műfajt. Hogy mi is az, ami bennünk a karantén után képes az érzelmi ritmust beindítani?
Maga a dobolás. Sokan bele sem kezdenek, mert „nem ügyesek”, vagy úgy érzik, hogy nincs ritmus érzékük. Akkor feltennék most ehhez pár elgondolkodtató kérdést?
- Valóban, csak akkor lehet dobolni tanulni, ha majd dobos leszel?
- Valóban, csak akkor tanulhatsz dobolni, ha van tehetséged hozzá?
Miért szűkülhetett bele ebbe a keretbe a közgondolkodás?
- Csak az énekeljen otthon, aki tud énekelni? Holott az éneklés egy önsegítő pszichés módszer is.
- Csak az töltsön időt a vízben, aki úszóbajnok lesz majd? Holott a vizes közegben kezdtük anyucink pocakjában az életünket, így ez szükségletünk lenne.
Valahogy elszaladt a közgondolkodás oda, hogy csak akkor tanulunk meg valamit, ha abból valami „nagy” dolog lesz. De miért? Érdemes lenne ezeket a gondolatokat önmagunkban újra keretezni!!
A „dobolás” tulajdonképpen egy bennünk élő ősi ösztön. Megfigyelhetjük a kisgyerekeknél már korai szakaszban azt, ahogy automatikusan minden tárgyon elkezdik a dobolás játékát. Ki többször, ki kevesebbszer. Hogy miért nem marad fenn ez az ösztönkészlet? Nem rossz szándékból, de leszoktatjuk a gyerekeket, hogy ne zajongjanak:
„Ne dobolj már kisfiam, az asztalnál ülünk!”
„Akkora zajt csapsz, add ide azt a vállfát!”
„Széttörik, ha tovább csapkodsz!”
Elhiszem, hogy ezek a kezdetleges dobolási formák olyan zajokkal járhatnak, amely zavarja a környezetet. Meg is értem, van dobos felnőtt gyermekem, bár engem nem zavart, inkább örömmel töltött el minden próbálkozása. Azonban jobb, ha tudunk róla, hogy ez, ami megjelenik minden kisgyermek gyakorló-, majd később szerepjátékában, ez egy ösztönkésztetés. Egy belénk épített önsegítő lehetőség, ami segítheti az érzelmek szabályozásában a megnyugvást, az elengedést, a dühöt, a haragot, feszültségeink oldását. Egy belénk épített belső drive. A játékban éledező, majd külső szabályozásban leszoktatás azt eredményezi, hogy nem használunk önmagunkért valamit olyat, ami szükségletünk is lenne. Például ez ugyanolyan, mintha nem sírnál időnként, amikor szükségét érzed. Pedig a sírás is egy belénk épített ösztön. Na, épp ezért gondoltam arra, hogy ezt terítékre helyezném, hogy gondolkodjatok el azon, hogy ebben a tanévben menjetek el egy tanárhoz dobolni.
Fejlesztőpedagógusként minden gyermeknek javasolnám, hiszen:
- a jobb és a bal agyféltekét harmonizálja, és megtanítja együttműködni
- egy dobolás tanítás, amelyhez egy szuper tanár hozzátartozik, olyan, mintha minden alkalommal bejárnának egy „dzsungelt”, egy tanyát, egy bolygót, egy külön világot
- beindítja a képzelet- és a fantáziát, amely sokszor van tanítás alatt a reális világba beterelve
- az érzelmeknek ad egy flow áramlatot
- kreatívvá teszi a problémamegoldásainkat
- segíti a fókuszálás képességét mind kognitív-, mind érzelmi szinten
- magabiztosságot és határozottságot fejleszt
- minden ütés ad az egész testnek egy rezonanciát, amely mobilitásra készteti a sejtjeinket
- finommotorikát-, percepciókat-, szem-kéz koordinációkat fejleszt
- az egyensúly rendszert stimulálja: a csípő-, és a felső-alsó végtagmozgások által
- harmonizálja a gondolatokat
- érzelmeket optimálisabb szabályozásra készteti
- ha jó az érzelmi kapcsolódás a tanárral, akkor az alkotás vágya megszületik akár más területen is
- mivel közben intenzív a mozgás és az érzelmileg is átélt élmény, emiatt akár mozgásformának is tekinthetjük. Alaposan el lehet fáradni, le lehet izzadni közben! Kipróbáltam és nagyon jó érzés!
Hosszasan sorolhatnám azt is, hogy amikor a lelki segítséget kérő klienseimet elküldtem dobolni tanulni, az miként segítette őket abban is, hogy pszichésen elmozduljanak olyan irányba, ami előtte nehézkes volt. Szóval kell az a „ritmus-ütés-dobolás”, ami újraindít bennünk és körülöttünk valamit. Ami az érzelmeknek most új ritmust adhat.
De akár tanulhat együtt a szülő a gyermekkel is, milyen jó kis közösségi program lehet!
Szeretettel ajánlom a saját tanáromat is! Kérlek, ne lepődjetek majd meg, ha összefutunk, és baseball sapka, dobos kesztyűben leszek. A kezemben pedig mikrofon helyett dobverőket látsz majd! Azt kérdezed, hogy van-e hozzá tehetségem? Jajjj, dehogyis!…… de ez nem számít, csak az, hogy milyen energiákat szabadít fel bennem. Aki nem hiszi, járjon utána!!!….. lehet egyszer majd megmutatom a social oldalaimon…..De addig is , ne csak gondolkodjatok rajta, hanem kezdjetek el ezen a területen is aktivizálódni!!!
Dobtanár, oktató: Szöllős Gergely, aki az Underhang – Doboktatás gyerekeknek, kamaszoknak és felnőtteknek is | Facebook megálmodója is egyben.
“A zene az egyik legnagyobb boldogságot tudja adni, azoknak, akik ismerik, művelik és élvezik. Nagy öröm, ha akár kisgyerekeket is bevezethetek a ritmus világába, vidám, személyre szabott fejlesztés, feladatok és gyakorlás képezi egy-egy dobóra alapját.
Szívesen foglalkozom kamaszokkal, felnőttekkel is, a dobolást soha sem késő elkezdeni.
Fantasztikus látni a dobolás érzelmi hatásait, ahogy a kamaszok kibontakoznak, a napi feszültséget levezetik, találnak egy belső utat magukban és a világ felé is…..ennek nem más a kifejező eszköze, mint a zene, a dob.” – fogalmaz a tanár.
A napokban, így szeptember elején indulnak a személyes foglalkozások a BAH csomóponthoz közeli próbateremben. Regisztrálni, érdeklődni itt lehet: szollogergo74@gmail.com
Próbáljátok ki, engedjétek ki az érzelmeitek ritmusát, energiáit, legyen az pozitív vagy akár negatív, itt átformálódik és kreatív alkotássá válik, nem csak gyerekeknél!
Polus Enikő
mentálhigiénés szakember, fejlesztőpedagógus, mozgásterapeuta