Tűz van babám! Már csak a tűzoltásra lesz idő! – Helyzetjelentés a tanáriból

Tűz van babám! Már csak a tűzoltásra lesz idő! – Helyzetjelentés a tanáriból

Tanárként az egyik legfontosabb erényed a higgadtságod. Hogy tudod azonosítani, és kontrollálni az érzéseidet, amikor belépsz közéjük. Hiszen példa vagy, egy biztonságot nyújtó felnőtt. A covidos bizonytalanságban is te voltál, aki keretet adtál nekik a hirtelen megborult világban és eddig aránylag könnyen is ment, hiszen az első 1-2 hullámot vitte az álljunk át online-ra rémülete. Szükség volt a régen eltemetett kreativitásunkra.

 

Reakcióidőnk a töredékére csökkent, technikai tudásunk és digitális kompetenciánk pár nap alatt évtizedeket javult. Megugrottuk, gyűrtük a virtuális létet és üdvözöltük a jelenléti oktatás visszatérését. Örültünk, amikor kiderült, hogy fontosak vagyunk annyira, hogy soron kívül oltanak bennünket. Bár volt, akinél ez már elkésett. Komoly veszteségek értek bennünket. Nehéz olyan osztályba bemenni, ahol a falról egy kedves kolléga arcképe néz vissza rád és még mindig hallod a mondatait egy-egy helyzetben….

És most megint itt tartunk. Meredeken emelkedő számok. Adatok, amelyek egyetlen dologra jók, hogy rémületet keltsenek, hiszen pontos tájékozódásunkhoz éppen használhatatlanok. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a munkatársak egyre nagyobb számban betegszenek meg és derül ki róluk, hogy covid-fertőzöttek. Aki hadra fogható, az helyettesít, amíg bírja. A higgadtságot egyre nehezebb megőrizni.

Láttál már helyettesítést kiíró kollégát a hét második felében, amikor azt mondja, nincs kit beküldeni a gyerekekhez?

 

Mindenki próbált mostanáig úgy tenni, mintha nem csúsznánk bele a következő hullámba. De benne vagyunk, nyakig. A helyzeten az sem javít, hogy az oltott gyerek nem számít kontaktnak. Szuper hír, mert így a fertőzött családtag mellől ő bejöhet iskolába, ha oltott és akár megfertőzhet bárkit. Emlékezzünk, tavaly a kontaktok otthon ültek és vártak. Legalább addig se fertőztek. Egyetlen koronavírusos osztálytárs esetén otthon volt az egész osztály. Most nem, ha oltott a többség!?

Nehezen akarják a szülők elfogadni, hogy felelősséggel tartozunk egymás iránt. Hogy ha a gyerkőcnek fáj a torka és kicsit köhög, az éppen annyira jelentheti a fertőzést, -oltottság ide, vagy oda-, amit átadhat. Akár neked is, aki oltottan szintén lebetegedhetsz. Igaz, állítólag nem halsz bele. Szeretném ezt hinni. Tényleg nem fér bele néhány napot otthon tartani a gyereket, ha megoldható? Mi naponta visszük vásárra a bőrünket. Egy pedagógus többszáz gyerek közvetlen közelében tartózkodik napi 6 órát minimum, kis légterű, zsúfolt termekben. 1000 gyerek, ugyanennyi családot jelent, ahonnan és ahova szállítani lehet a vírust.

 

Az az optimizmus, ami szeptemberben még megérkezett velünk együtt, mostanra eltűnni látszik. Helyét átveszi az állandó szorongás, és a félelem. Reggel még van egy terved aznapra, de mire beérsz, már kiderül, lesz még néhány plusz órád, de ez benne van. Viszont nap közben érkeznek a hírek és utasítások, így délig még fordul egyet a világ. Lemondjuk, átszervezzük, áttesszük, eltoljuk, hazaküldjük, holnap döntünk róla. És ezek váltják egymást. Csak kapkodod a fejedet és próbálod tartani a lépést. De ez egy ilyen helyzet és te jó megoldó vagy, a gyomorgörcsöd és a torokszorításod meg egyszer kienged majd.

Közben félsz, mert láttad az előző fordulókban, hova vezethet ez. És ha nem beszélünk róla is tudod, hogy bár nem teszteljük őket, akkor is a tanulók egy része bizony fertőzött, és fertőz, mint ahogy te magad is. Tudom, bárhol meg lehet fertőződni, de ha 1000 fős iskolába mész be naponta, kicsit nagyobb az esélyed rá. Azzal pedig, hogy a gyerekek távolságot tartanak ne áltassuk egymást.

Ami ijesztő, a társadalmi felelősségvállalás hiánya. Hogy a maszk még mindig nem egyértelmű, állandó harc, hogy felvegye. Állandó rabló-pandúr játék az iskolában, mert nem egyértelmű számukra, hiszen valószínűleg nem beszélnek róla otthon, nem követik, mint mintát. A hétvégi Black Friday-es plázázások, bulizások, játszóházazások sem tesznek jót az ügynek. Csak pár hétig lassítsunk, szorítkozzunk a legszükségesebbekre, hogy ne szabaduljon el a dolog!

 

Egyre gyakoribb a kérdés a tanárikban – ha még van kihez szólni – mert nem nyomja az ágyat mindenki: ,,Miért nem állunk át online végre legalább a nagyokkal?”

Mitől állna meg a fertőzéshullám, ha összezárjuk őket nap, mint nap? Nem lehet, hogy néhány hét izoláció lassítaná a folyamatot? Az online oktatásra átállni egy pillanat műve lenne, hiszen minden készen áll. Akkor miért nem tesszük?

Olyan érzés ez most, mintha a járvány beelőzte volna az intézkedéseket és most mindenki arra vár, valaki mondja meg, mit és hogy csináljunk, de leginkább oldódjon meg magától a dolog.

Egyre több a kérdés és jó lenne hinni, hogy hamarosan megérkeznek a válaszok, mert tűz van babám! Ég a ház!

Addig meg hordj maszkot, szellőztesd a termet, ha bemész, szedj vitamint, vigyél és párologtass fertőtlenítő olajesszenciákat, tartsd a lelket a kollégákban, és próbáld megőrizni a higgadtságodat. Ezen is túlleszünk. Vigyázzatok magatokra!