Nyaralás pro és kontra – bosszúság vagy élmény?

Nyaralás pro és kontra – bosszúság vagy élmény?

Családdal, gyerekkel nyaralni igenis nagy kihívás, pláne, ha sokféle dolgot szerettek, mindenki mást szeretne csinálni, máskor és másként, mint a többiek…valljuk be, ez ismerős szitu. A nyaralás ezer formája ismert, nyilván más egy telepakolt autóval elugrani a balatoni telekre, nyaralóba és ott eltölteni 1-2 hetet, mint repülővel, minimál csomaggal, praktikusan pakolni az egész családnak akár tengerpartra, akár hegyekbe, pláne ha egy másik égövi helyre utaztok. Kinek mi a feladata, hogyan lehetne megkönnyíteni a sokszor idegbetegségig zajló készülődést, izgalmakat, várakozást? Hogyan lehet, hogy mindenki kapjon legalább 1-2 olyan felhőtlen órácskát, netán napot a nyaralásból, ami élmény számára, kikapcsolja, felüdíti és utólag amikor visszanézzük a vakációs fotókat ne az az emlék maradjon meg, hogy itt voltál olyan utálatos, hogy még mosolyogni se tudtál… persze az is nagy kérdés, hogy ki szereti, ha fotózzák, pláne, ha azt még meg is osztják a közösségi médiában…

 

 

Készülődés, őskáosz a pakolásnál

Segítsünk magunknak, próbáljunk összehívni egy családi kupaktanácsot és kiosztani a feladatokat, igen a gyerekeknek is a készülődés kapcsán. Az azért még egy ovisnak is átmegy, mint információ, hogy tegyen be annyi bugyit, alsóneműt, pólót, ahány napra megyünk… Ezt jó érzéssel az apukák is megugorják, de az oroszlán rész azért az anyura marad, általában – minden tiszteletem a kivételt képező apukáké. Mert ugye kell egy kajás táska, egy gyógyszeres, egy utazást könnyítő – kis kabala, könyv, nyünyüke, kütyü a nagyobbaknál, stb.

Az apukákra rábízhatjuk például az operatív dolgokat, autóval kapcsolatos dolgok, pakolás, biztosítás, pénzváltás, transzfer, foglalások. De azért legyünk résen, mert például egy kisgyerekes családi foglalásnál azért elveszhetnek a részletekben, mire van szükség? Kiskád, bili, gyerekmenü – esetleg ételallergia…

Lényeg, hogy hagyjunk időt a készülődésre és vegyük számba, hogy mi az, amit mindenképp fontos azért elintéznünk, hogy elutazhassunk. Nem kell mindent most, például, ha nem lesz most felmosva, kisikálva a kád, vagy épp kimosva az ágynemű, akkor az megvár, ha hazajövünk… legyen bezárva, kikapcsolva és minden bepakolva.

 

Indulás – úgysem akkor lesz pontban, amikor szeretnénk

Ezért nem érdemes idegeskedni, ha időre megyünk, akkor próbáljunk meg legalább másfélszer annyi időt adni magunknak a bepakolásra, mint máskor. Lehet, hogy érdemes, pláne a nagy meleg miatt előző este bepakolni, ami nem romlandó. Ha repülővel utazunk, akkor előkészíteni a bőröndbe a kellékeket, sőt a lista sokat segíthet, akár papíron, akár mobilba írjuk és pipáljuk, ahogy végigmegyünk rajta.

Ha valami otthon maradt, akkor se bolonduljunk meg, mérlegeljük, hogy létfontosságú-e vagy sem és ennek megfelelően cselekedjünk.

 

Utazás – átmeneti állapot az őrültek háza és a nyugalom között

A mozgás már segítheti az ellazulást, mondjuk leginkább akkor ha nem Te vagy a sofőr és 6-8-10 órát kell vezetned… A gyerekeknek készítsünk elő kaját, innivalót, találjunk ki mesét, vegyünk elő könyvet és a legvégső esetre hagyjuk a mobilokat. Próbáljuk meg Őket arra bíztatni, hogy szemlélődjenek, nem baj, ha most nem történik minden ezres fordulatszámon. Utazás közben mindig van érdekesség, a reptéren, a vonaton, a kocsiban is. Hangolódjunk, beszélgessük arról a helyről, azokról az emberekről, akikhez megyünk, ezzel magunkat is segítjük és Őket is a kapcsolódásban. Ha ráfeszülünk, akkor az egész utazás egy merő para lesz, bolondokháza mindenkinek. Vannak olyan gyerekek és felnőttek, akik jól viselik, sőt élvezik a változást, és van, akik nagyon nem. Ezzel az információval nem árt tisztában lennünk már az elején, mert így lehet értékelni és szépíteni a helyzeteket. Azok a szülők, akik már alapvetően mérgesen, feszülten indulnak nekik a útnak, mert nem tudták befejezni a munkát, vagy épp nem sikerült konszenzusra jutni a nyaralási cél, helyszín választásban és valójában csak egyik fél örül a tengernek, melegnek, a másik a hegyekbe vágyna, de legalábbis a légkondícionált szobába egy könyvvel, no azoknak nem lesz könnyű dolga… de a gyerekeknek sem. A „semmi nem jó” attitűdöt hagyjuk otthon, mert akkor valóban minden rossz lesz. Adjuk meg a lehetőséget magunknak, hogy egy feltöltődés legyen a nyaralás, még akkor is, ha komfortzónát kell lépni. Ezzel mutatunk mintát a  gyerekeknek.

 

 

Igen nap – ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát egy kicsit!

Sokfélék vagyunk, a gyerekek tuti vízi élményparkba, vagy kalandparkba, a felnőttek kastélyba, tengerparti cosmo trendi étterembe szeretnének menni, de az ugye teljesen mást tud, másként kell viselkedni, más ruhát felvenni, de legfőképp másként lenne jó átélni a programot.

A javaslat:

Mindenkinek legyen egy napja, amikor Ő dönti el, hogy mi a program és a többiek azt csinálják, amit Ő kér.

Nem ér, csak azért programot választani, hogy a másikkal kiszúrjunk, pl.: tengeri búvárkodást választani, mert tudom, hogy a másik nem tud úszni vagy fél a víz alatt.

De olyat igen, ami érdekes, együttműködésre kész lehetőséget ad és igenis megfigyelni, esélyt adni arra, hogy ami a másiknak érdekes, az lehet jó nekem is és szeretettel elfogadom.

Nyilván egy 2-3 éves gyerek ezt még nem tudja pontosan megállapítani, de egy kisiskolás igen és higgyétek el, hatalmas élmény lesz mindannyiotok számára.

 

 

Énidő, saját idő – összezárva

A nyaralás alatt sokszor 1-2 hétig még jobban „összezárva” élünk, mint egyébként, mert hisz mindent is együtt csinálunk, ami általában pár nap után terhes. Van, aki nem vállalja ezt fel, pedig sokszor így van. Ezért ne legyen ciki elmenni futni, úszni, sétálni egyet akár egyedül, akár egy másik felnőttel. A gyerekeket is néha hagyjuk önállósodni, barátkozni egy campingben, más emberekkel beszélgetni, természetesen az életkori sajátosságokat szem előtt tartva, szóval ha egy hatéves gyerkőc koktélozni szeretne egy tengerparti bárban, annak azért már járjunk utána 😊

A hölgyek előszeretettel shoppingolnak, piacoznak, igen, igen, ezt lehet és kell is, de nem kell mindenkinek hajnalban a fishmarketre menni tunáért, ha ez számukra nem érdekes, lehet hogy jobb, ha addig a család többi tagja teniszezik, vagy szimplán alszik.

 

Habitus – egész nap henyélni vagy egész nap pörögni

No, a mérleg nyelvén ezt a mutatót a legnehezebb beállítani szerintem. Mert ha jó fej akar lenni mindenki és túltoljuk, akkor tuti a harmadik napra visszaüt és semmihez sem lesz erő, energia, kedv, még az is lehet hogy beütnek a testi, pszichoszomatikus tünetek, egy fejfájás, elesésből fakadó – „jaj annyira fáj a bokám, hogy menni sem tudok”… Mérjük fel a család, pláne ha nagyobb baráti társaság kapacitását és a komfortzónájukat csak kicsit tágítsuk, ne a pánikzónáig, mert akkor a szép, álomnyaralás rémálommá, veszekedéssé fajul.

Tervezzük meg közösen a programokat és tudjuk elengedni, ha túl sok, ha arra a napra három vízesés volt betervezve, de csak egy sikerült, ha két várost is szerettünk volna megnézni, de csak egybe jutottunk el… ha három fagyizóba szerettünk volna menni, de csak egy sikerül.

 

Narratíva – avagy, ahogy Te éled meg és adod tovább

A nyaralási családi sztorik általában így kezdődnek:

Amikor lekéstük…

Amikor elhagytuk…

Amikor előttünk zárták be…

A kérdés az, hogy Te, Ti hogyan folytatjátok. Meg tudtátok-e élni úgy, ahogy volt? Átalakítottátok a programot és így még jobb lett? Kipróbáltátok másként és ez megtetszett?

Vagy

…lemondtunk róla, mert nem sikerült.

…hazamentünk, mert nem érte meg ott maradni.

…

Sorolhatnám, de nem teszem. Gondoljátok végig, hogy minden story, utazás attól izgalmas és érdekes, hogy új helyeken jártok, új helyzetekben vagytok és más élmények érnek Benneteket, gyerekeiteket. A lényeg, hogy mindezt hogyan építitek bele a családi sztoriba, narratívába, úgyhogy végülis szuper lett, vagy úgy, hogy feladtuk, vagy úgy, hogy voltunk is nyaralni, meg nem is.

 

Vigyázat, ez másolódik!

Érdemes megismerni a saját határaitokat, a párotokét, a gyerekeitek jellemét és ehhez mérten álmodni, utazni és mindezt lelki fényképezőgéppel vagy valódival megörökíteni, mert van olyan is, aki utálja, ha fotózzák és ez is rendben van.

A lényeg, hogy menjetek, mert a tv-n keresztül nem lehet kristálytiszta hegyi patakba lépni és megborzongani, együtt megérezni a tenger sós ízét a szátok peremén, látni a naplementét, összebújni a szélben és táncolni az esőben. Ehhez Ti kelletek és idő és figyelem egymásra!

Ha ez megvan, akkor mindegy lesz, hogy kiabáltatok a bepakoláskor, hogy kiborult a kosár, hogy elesett a gyerek és vérzett a térde, mert amikor visszanézitek a nyaralás képeit vagy beszélgettek róla, akkor nem ezek a nehéz, hanem az értékes percek fognak eszetekbe jutni!

A NyaralásON szerintem többet él meg egy család, mint akár egy átlagos hónap alatt a napi verkliben, ezért érdemes jól csinálni.