Te beleállsz? Mondj igent a NEM-re! – kontroll és határszabás a gyerekek digitális eszközhasználatában

Te beleállsz? Mondj igent a NEM-re! – kontroll és határszabás a gyerekek digitális eszközhasználatában

“Digitális Szülői és Tanári Felelősség – hitelesség, mintaadás, keretek a családban és a suliban” témában beszélgettek a Felelős Szülők Iskolájának szakértői vasárnap este #AGYERMEKKORNEMAPPLIKÁCIÓ kampány keretében. A szakmai vita, inkább volt beszélgetés, amely során mindenki egyetértett abban, hogy a gyerekek nem okoseszközökkel a kezükben születnek, azt mindenki saját maga adja a gyereke kezébe. Ennek az okai, hatásai viszont már nagyon messzire vezetnek.

 

Szigeti Mónika szakpszichológus a kontroll kérdését tartja a legfontosabbnak a témában. Ez hatalmas kihívás a szülőknek, de kisgyermekkorban ez még tartható és tartani is kell. Hiába ugyanis a WHO ajánlása, amely szerint 3 év alatt egyáltalán nem szabadna a gyerekeknek digitális tartalmat fogyasztaniuk, mégis sokan már ezt sem tudják betartani. A kamasz kor kezdetéig viszont még van esély ezt tartani és ésszerűen korlátokat állítani. A kisiskolások életébe be lehet engedni a digitális világot, de tudatosan átgondolva és ellenőrizve. Nem lustulhatunk el, muszáj kipróbálni a játékokat, figyelve a tartalmakat. El kell érnünk, hogy legyen lehetőségük és alkalmuk a kérdéseikkel a szülőhöz fordulni. Egyszerűen be kell vonódnunk, ami persze nem könnyű.

 

Óvodás korban egyáltalán nincs szükség a digitális tartalmakra, hiszen ez a fantáziajátékok ideje, amely sokat segít a személyiségfejlődésben, a kognitív fejlődésben és tanulásban. 6 éves kor alatt nagyon fontos, hogy a gyerekek az olvasott mesék alapján teremtsék meg a fantáziájukban azokat a szereplőket, akik aztán leküzdik a nehézségeket, félelmeiket. Ezeket jó ha lerajzolják, eljátsszák. Nagy vetélytársa ennek a film, hiszen színesek, gyorsan pörögnek, könnyebben elérhetők. Éppen ezért elképesztően addiktívak is. Viszont a fantázia alapú játék elhagyása hatalmas károkat okozhat egy gyerek fejlődésében. Ne hagyjuk, hogy átvegye az uralmat az internet. Több időt töltsön a gyerek a valódi játékkal, akkor is, ha napi 1-2 mesét megengedünk neki. Kijelenthető, hogy a nem megfelelő időben és mennyiségben fogyasztott digitális tartalom félelmet, szorongást okoz. Hiába kényelmesebb a képernyőt odaadni neki, de inkább üljünk le a szőnyegre, bújjunk oda hozzájuk és meséljünk, mert ez pár év múlva biztosan meghálálja magát.

 

A teljes videós beszélgetés itt tekinthető meg:

 

Ugyanez a felsős tanár Fülöp Bea szemével később már egyértelműen látszik is. Kutatások bizonyítják, hogy a romló teljesítmény, a koncentráció csökkenése, a társas kapcsolatok hanyatlása, de akár fizikai problémák, mint a nyaki merevség, alvászavar, látásproblémák, aztán szorongás, hangulatingadozás mind-mind megfigyelhető a túlzott internethasználat kapcsán. Viszont egy felsős, vagy gimnazista életében átalakítani, megváltoztatni ezt a függést és kontrollt gyakorolni, sokkal nehezebb. A NEM-ek gyakorlását meg kell kezdeni a kicsiknél, hogy ne legyen esélytelen harc, a család életét mindennap szétziláló jelenség a netfüggőség.

Balatoni József arra is figyelmeztet, hogy napjainkban egyre többször merül fel az igény a digitális eszközök használatára, ám szerinte ez nem minden esetben indokolt. Kutatások azt is bebizonyították már, hogy a kézírást nem lehet elengedni, hiszen a finommozgások rajta keresztül is fejlődnek. Ez pedig számtalan egyéb funkcióra is kihat. Testnevelő tanárok folyamatosan panaszkodnak arról, hogy a gyerekek egyre ügyetlenebbek, komoly gondot okoz egy labda elkapása is. Szomorú azt látni, hogy ha egy kirándulás alkalmával a gyerekek nem tudnak állandóan lógni a telefonon, akkor többen közülük már azt sem tudják, mihez kezdjenek magukkal. Gyakran olyan, mintha nem tudnának létezni a valódi világban. Lehet, hogy erre meg sem tanítottuk őket? Vajon miért akarunk mindig valami módon szórakoztatni? Létező jelenség az élményfüggőség, állandóan élményeket hajszolunk, hogy ne unatkozzon a gyerek. Talán ezzel akarunk jó szülők lenni? Miért nem hagyjuk a gyerekeinket unatkozni, kitalálni, felfedezni?

Semmiről nem maradunk le és egy természetben eltöltött délután sokkal többet ad a családnak és még a telefon sem lesz nélkülözhetetlen. Ha kiszedjük őket az állandó online térből és hagyjuk, hogy kitalálják, mivel töltsék el az idejüket, meg fogunk lepődni, mennyi minden eszükbe jut. Ezzel azt is megmutatjuk nekik, hogy nem maradnak le semmiről, ha nem követik minden pillanatban a közösségi felületeiket. Van élet a valóságban is. A függőség ugyanis tud fizikai tüneteket okozni. Ettől pedig meg kell óvni őket és időben kell NEM-et mondani. A szabályokat betartatni. Nagyobb korban persze érdemes elmagyarázni, azokat miért hoztuk. Elkeserítő szülőként azt látni, hogy elveszett mellőlünk, ott van ugyan, de nem tudunk kapcsolódni. Gonosznak, zsarnoknak tart bennünket. Lehet, hogy nem érti meg, de el kell fogadnia a szülői döntést. Meg kell emésztenie, azzal sincs baj, hogy duzzog és megsértődik.

Gyakori jelenség, hogy a gyerekek az iskolában találkoznak először a határozott NEM-mel. Ám vannak olyan témák, a digitális világ, és az eszközhasználat például ilyen, ahol nem kell a gyerekre bíznunk a döntést. Mi vagyunk a felnőttek, a mi felelősségünk, hogy milyen eszközök, tartalmak jutnak el hozzájuk. Éppen ezért meg kell tanulnunk határokat rajzolni, szabályokat hozni és azokat be is tartatni. Persze ehhez a saját internetes jelenlétünket, kultúránkat is felül kell bírálnunk és ha kell, megváltoztatnunk. Nem tisztességes a digitális függést hagyni kialakulni, majd elküldeni a gyereket az óvodába,  iskolába, hogy javítsák meg. Ez ugyanis otthon kezdődik, amikor lefekvés előtt nem olvasunk mesét, evés közben hagyjuk a tabletet nézni, babakocsit tolunk úgy, hogy órákig telefonálunk és napok telnek el a televízió előtt, ahelyett hogy a járszótérre sétálnánk a kavicsokat gyűjtögetve.

 

kép forrása: kepmas.hu