A pedagógusszerepek változása a digitális világban – kompetenciák, felelősség a digitális edukációban

A pedagógusszerepek változása a digitális világban – kompetenciák, felelősség a digitális edukációban

A digitális világ életünkben betöltött egyre nagyobb szerepével együtt a meglévő kihívások mellé mostanra egy újabb feladatot kapott a pedagógus társadalom. Egy olyan probléma- és jelenségcsoport ez, amire nem vagyunk felkészülve sem szakmailag, sem emberileg. Jogos kérdés, hogy meddig terjed a pedagógus felelőssége a digitális nevelésben? Kinek a feladata a gyerekeket felkészíteni a digitális létre, ahol az internet legalább annyi lehetőséget rejt számukra, mint amennyi veszélyt. Kitől függ, hogy a javukra fordítják azt és nem személyiségük deformálása, rombolása következik be?

Ezt a témát járta körül az ELTE-TÓK Pedagógus Power csapata a Felelős Szülők Iskolája által szervezett #agyermekkornemapplikáció – februári témahónap lezárásaként, egy közel két órás online kurzus keretében, amelyet a pedagógushallgatóknak szántak a szervezők.

 

A beszélgetés meghívott vendégei:

Fegyerneki Gergő – tanár, digitális tartalomfejlesztő, a BűvösVölgy Médiaértési Központ munkatársa, Dr Gaskóné Nagy Erika a Digitális Jólét Program divízióvezetője, Vörös Zsuzsa a Kidea.com alapítója és Tibenszky Móni Lisa a Felelős Szülők Iskolájának alapítója.

A kérdés tehát úgy hangzik, mit tehet, és mit kell tennie a pedagógusnak a 21. század digitalizációja kapcsán, hogy szakmailag megfelelően járjon el és jól vezesse a rá bízott gyerekeket ezen a mindenki számára még járatlan úton?

 

A teljes beszélgetés megtekinthető itt:

 

 

Fegyverneki Gergő arra hívta fel a figyelmet, hogy a pedagógusszerepek jelentősen átalakulnak a digitális világban, hiszen az eszközök fejlődésével a pedagógus digitális kompetenciáinak is fejlődnie kell. Fontos lenne, hogy a digitális gyerekvédelemtől eljussunk a digitális idegenvezetésig, és terelgessük a megfelelő tartalmakig a gyerekeket és a szülőket egyaránt. Szerinte leginkább tudatos kreatív tartalomgyártásra kellene megtanítanunk a fiatalokat, hogy az online tér elsősorban a kreatív tanulásban segítse őket. Ma már olyan problémák megoldására, szakmákra készítjük fel a gyerekeket, amelyek jelenleg talán még nem is léteznek. Ráadásul le kell számolnunk azzal a mítosszal, hogy a gyerekek nagyon jártasak a digitális világban. Bár sok időt töltenek ott, de sem a biztonsággal, sem a kreatív tartalomgyártás lehetőségeivel nincsenek tisztában. Feladatunk tehát azt megtanítani, hogy az internetes felületeket hogyan lehet megfelelően információk keresésére, a felhasznált tartalmak jogszerű használatára, és digitális tartalomgyártásra használni.

Az iskolapadokba érkező Z és Alfa generációs, ingerfaló gyerekek megváltozott tanulási szokásai miatt fontos, hogy megtaláljuk az összhangot az élmény és a  digitalizázió között. A gyerekek interaktív, kreatív bevonása, tevékenysége ehhez elengedhetetlen, ami viszont módszertani újításokat követel a pedagógusoktól. Kérdés, hogy ezt vállaljuk-e. Akarunk-e megváltozni eddigi szerepeinkben, ráadásul mindezt kiterjeszteni a digitális térben?

Egy 2017-ben, majd 2020-ban elvégzett Digitális szülőség vizsgálat 7-16 év közötti fiatalok médiahasználatát tekintette át és az már biztos, hogy egyre fiatalabb korban lépnek be a gyerekek a digitális térbe.

A két időpont között megduplázódott azoknak a 7-8 éves gyerekeknek a száma, akik saját okoseszközzel rendelkeznek és saját közösségi profiljuk is van, annak ellenére, hogy ez 13 év alatt nem is engedélyezett(?!). A 10 év fölötti gyerekek nagy része tart kapcsolatot olyan ismerőssel, akit az életben soha nem látott. A pozitív változás szerencsére azt mutatja, hogy már többen tudatosak és nem osztanak meg magukról érzékeny adatokat. A kutatás teljes egészében letölthető a Médiahatóság oldaláról.

Az is mérhető, hogy ha a szülők csak egy kicsit is tematizálják a tartalmakat, érdeklődnek és a nevelés részeként otthon és nyitottan bevonódnak a gyerekeik online jelenlétébe, akkor sokat tettek a biztonságosabb használatért. Ezért a szülői értekezleteken bíztassuk erre a szülőket és mutassunk nekik olyan felületeket, amelyeket érdemes olvasgatniuk, megnézniük. A családi NET KRESZ egy fontos és megkerülhetetlen téma, amelyre fel kell hívni a szülők figyelmét és érdemes a ma már könnyen elérhető szakirodalmakat is ajánlani nekik. A megújuló pedagógusszerepek pedig indokolják azt a szakmai módszertani újítást, amelyhez az előadás során számtalan ötletet, forrást javasolt Fegyverneki Gergő.

 

 

Ahogy többször felmerült az online mentálhigiénia, ma már megkerülhetetlen téma életkortól függetlenül. Ahogy a Digitális Jólét Program divízióvezetője Dr. Gaskóné Nagy Erika előadásában bemutatta, az óvodáskorú gyerekek is bőven fogyasztanak digitális tartalmakat. DigiMini kutatássorozatuk célja, hogy részletes képet kaphassanak az óvodás korosztály okoseszköz-használati szokásairól. Ami a kutatás alapján egyértelmű, hogy a gyerekek már ekkor ismerik az eszközöket, tudják mit, mire használnak. Az internet jelenléte éppen olyan természetes számukra, mint az, hogy víz folyik a csapból. A kutatócsoport 250 gyereket vizsgált, többek között drámapedagógiai eszközökkel, és az kiderült, hogy a gyerekek 35%-ának saját okoseszköze van, ráadásul ez a szám folyamatosan nő. A DigiMini 2 kutatás már 40%-ot mutat. Úgy tűnt, káros tartalmakkal szerencsére nem találkoznak a legkisebbek, általában videót néznek és játszanak az eszközökön. A szülők, próbálják terelgetni gyerekeiket, hogy mit lehet és mit nem a neten, de azt, hogy ,,gyere csináljuk együtt, nézzük meg közösen” azt a legritkább esetben javasolják. Ez pedig nagy baj! Az okoseszköz használat kapcsán nincs társadalmi norma, ami érvényes. Minden családban saját rendszer van, vagyis inkább nincs. Ez sajnos általános jelenség, így a 2. kutatás idejére kiderült, hogy a szabályrendszer kialakítása szinte mindig az óvodapedagógusokra marad, sőt a családok edukációját is fel kell vállalniuk.

Az is kiderült, hogy a gyerekek rövid idő alatt is sokat változnak. A 2. kutatás idejére feltűnően látszott, hogy sokkal több inger éri a gyerekeket és ezt várják az óvodától is. Az óvodába érkező gyerekek fejlettsége is elmarad a korábbitól. Nem szobatiszták, nem tudnak egyedül étkezni, a beszédfejlődésük elmaradottabb. Más a mozgásfejlődésük, a figyelmük nehezen leköthető és egyre többször jut el hozzájuk nem megfelelő tartalom. A szülői minta, eszközhasználat nagyon meghatározó és úgy tűnik, ez rossz irányba halad. Sajnos a mesedeficit is számottevő, amelynek súlyos következményei lesznek. A szülők hangos könyvet hallgattatnak a gyerekekkel, elmaradnak a ringató, ölbevevős játékok. A szülőket is elrabolja a képernyő és már nem játszanak együtt a gyerekeikkel. Ezért jelent egyre nagyobb kihívást a gyerekek lekötése. Sokkal ingergazdagabbnak kell lennie a meséknek az óvodában is, ezért a pedagógusok dramatizálják a játékot, például több bábot használnak. Van olyan pedagógus, aki szívesen beviszi a saját eszközét és nem zárkózik el a digitális óvodapedagógiától, például gólyafigyelő webkamerákat néznek. Egyelőre nem egyértelmű, hogy szükség van-e a digitális óvodapedagógiai módszerek bevezetésére és hogy a túlterhelt óvodapedagógusok ezt fel tudják-e vállalni.

 

 

A digitális jelenlét súlyos adatvédelmi kérdéseket is felvet, amelyről pedig Vörös Zsuzsa a Kidea alapítója beszélt. Ez azért fontos kérdés, mert a családon túl az óvodában készül a legtöbb fotó a gyerekekről, amelyeket biztonságos és ellenőrzött keretek között kell megosztani, amely szintén az intézmény felelőssége. A legújabb ajánlások szerint már 4-5 éves kortól engedélyt kell kérnünk, hogy fotózzuk, videózzuk a gyerekeket. Azt is jó, ha elmondjuk nekik, hogy milyen céllal tesszük ezt és kivel osztjuk meg a képmásukat. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha a kanapén ül mellettünk a gyerek, akkor biztonságban van, pedig a virtuális térben online zaklatásnak akkor is ki van téve. Ártatlanul, gyanútlanul posztolt és megosztott fotók, amelyekkel digitális lábnyomokat hozunk létre, és amellyel az ő online identitásukat hozzuk létre. A feltöltött fotók bármikor manipulálhatók és letörölhetetlenek. A tények azt mutatják, hogy egy 12 éves gyerekről ma átlagosan 1300 fotó van feltöltve!!! Ezek közül bármelyik fél órán belül pedofilok által látogatott dark weben landolhat. Hiába tanítjuk meg nekik, hogy ne álljanak szóba idegenekkel, ha mi magunk töltünk fel róluk fotókat.

Akár pedagógusként is járhatunk így, pedig nagyon oda kell figyelnünk rá!  Jelenleg nincs intézményi ajánlás a közösségi média használatról. Így az óvodák nagy része is a közösségi médiát használja a kommunikációra és oszt meg ezeken a felületeken fényképeket, videókat. Ezzel pedig akár veszélyezteti a gyerekek digitális biztonságát. Visszás helyzet, hogy ma Magyarországon a pedagógusok a saját profiljukat használják például a szülőkkel való kommunikációra, akár este, hétvégén. A legelterjedtebb a zárt csoportokon belüli információcsere, mert gyors és hatékony, ám a fotók feltöltése után már nem mi rendelkezünk azokkal és ha bármilyen incidens, például identitáslopás történik, akkor illetéktelen kezekbe kerülhetnek ezek a dokumentumok, amiért pedig a csoport létrehozója felel magánszemélyként. Lehetőség szerint, kimondottan erre a célra fejlesztett, zárt rendszert használjon az intézmény a szülőkkel való kapcsolattartásra. Ennek hazai megteremtésére fejlesztették ki a Kidea elnevezésű applikációt óvodák, bölcsődék részére. A GDPR szabályokat gyerekekkel kapcsolatban fokozottan be kell tartani és valamennyi adatkezelés esetén részletesen tájékoztatni a törvényes képviselőt és engedélyt kell kérni minden esetben. A beszélgetés során a szakértő részletes tájékoztatást és iránymutatást is adott a témában a hallgatóknak, amelyek remekül használhatók a hétköznapi gyakorlatban is.