Te jó ég, mindjárt kezdődik! Hangolódjunk, hangolódjunk…. de azért ne kapkodjunk, még nyár van!

Te jó ég, mindjárt kezdődik! Hangolódjunk, hangolódjunk…. de azért ne kapkodjunk, még nyár van!

Nagy igazság, hogy mindennek eljön az ideje. Nem kell elkapkodni semmit, főleg, ha hamarosan el kell köszönnünk a nyári felhőtlen létezéstől, és ismét jönnek a ,,Kelj már fel, mert mindjárt elkésünk!” reggelek. Van addig még egy hetünk, élvezzük ki minden percét.

 

Érdemes kicsit visszaszoktatni a következő napokban már mindenkit az eredeti napszakok szerinti létezésre. Az éjszakába nyúló ébrenléteket, aztán a délelőttök átalvását lassan el kell felejteni. Érdemes fokozatosan aludni küldeni őket esténként, hogy egy hét múlva az éjjel 11-ből az életkoruknak megfelelő időpont legyen. Az iskolában folyamatosan küzdünk a kialvatlan gyerekekkel, akik képtelenek figyelni, mert álmosak, hiszen este sokáig nézték a tévét, vagy telefonoztak. Ha eddig ez gondot okozott, itt az ideje új szokásokat kialakítani, családi megállapodásokat kötni.

Szóljon az este a lecsendesedésről, beszélgetésről, meseolvasásról. Közös olvasásról. Felolvasni nem csak az óvodás korosztálynak lehet. Miért ne olvasnánk fel esténként néhány oldalnyit egy ifjúsági regényből, esetleg a kötelezőkből, sőt hallgatunk hangoskönyvet is.

 

Az elmúlt hetekben nem igazán voltak szabályok, rendszer az életünkben, sőt a kötelező feladatokat is hanyagoltuk. Lassan térjünk vissza tudatos tervezéssel, napirenddel. Vonjuk be kicsit őket a házimunkába. A szülők általában nem hiszik el, hogy a kompetenciafejlesztés ott kezdődik, amikor megkérem, hogy vegyen elő 3 tojást, mérjen ki 20 dkg lisztet és keverje össze, vagy válogassa szét a színes és fehér ruhákat, esetleg készítsen szendvicset magának. Ha mindenképpen gyakorolna valaki, akkor azt játékosan a hétköznapi tevékenység közben tegye. Így azt is meg lehet mutatni, hogy mire jó egy mértékegység átváltás, vagy miért kell megtanulni helyesen írni.

Ne vegyük elő a gyakorló feladatlapokat, felvételi feladatsorokat és most az utolsó egy hétben ne nyomjuk vele agyon őket. Sőt, magyar tanárként kérek mindenkit, ne most üldözze gyerekét a kötelező olvasmányokkal és ne írja meg végső kétségbeesésében helyettük az olvasónaplókat (ha egyáltalán kérnek még ilyet a kollégák). Most jöhet a közös olvasás, a hangoskönyv akár autózás közben.

 

Legyenek még programok, de ne menjünk állandóan. Hagyjunk idő arra, hogy a lelkünk is felkészüljön. Beszélgessünk sokat. Derüljenek ki a rossz élmények, tapasztalatok és szülessenek új tervek, célok, motivációk. Apránként szokjunk vissza a közösséghez, akár egy napközis táborban, egy sporttáborban.

Ha valaki úgy érzi, hogy a gyermekének szakember segítsége kell, még most, időben kérjen segítséget, hogy zökkenőmentes legyen a visszatérés vagy az újrakezdés. A gyerekeknek is fontos, hogy mentálisan felkészültek legyenek, képzeljük el, beszéljük át a várható helyzeteket és a lehetséges megoldásokat is. Ne legyintsünk arra, ha egy gyerek azt meséli, hogy rosszul érezte magát az iskolában, mert neki nem megy valami és állandóan kudarc éri. Ha esetleg bántották, és nem is akar hallani arról, hogy ismét oda kell mennie. Járjunk utána, keressünk megoldást.

 

Ami a technikai részeket illeti, ne vigyük túlzásba a bevásárlást! Érdemes a gyerekszobák takarításával, helyenként fertőtlenítésével kezdeni, főleg ha valahonnan előkerül egy szendvics maradék még a júniusi osztálykirándulásról, vagy egy póló, tornacipő az utolsó testnevelés óráról. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ebben a kérdésben a legnagyobb gyerekekben sem lehet tökéletesen megbízni. Készülj fel egy esetleges hangyatámadásra is.

Az íróasztal kipakolásával, a tavalyi holmik átnézésével sokat spórolhatunk és tudatosan csak a legszükségesebb tanszerek megvásárlására kell költenünk. Írjunk listát közösen. A nagyobbak már egyedül is meg tudják ezt tenni. Velük nézzük át, mire van szükségük. Nem kell mindenből teljesen újat venni. Tanárként én kifejezetten szeretem, ha a gyerekek a tavalyi füzetüket folytatják, hiszen így vissza lehet keresni órán a korábbi jegyzeteket és rendszerben látják a tananyagot, képesek használni azt. Nem kell minden évben új tolltartó, vonalzó, uzsonnás doboz, sőt kulacs sem. Persze tudom, hogy csalogató a boltok polcain a nagy kínálat, de ezzel tényleg tudatosságra nevelhetünk. Nem kell évről-évre új műanyag termékeket vennünk, hogy a többi a kukába kerüljön, vagy fölöslegesen őrizgessük. A gyerekek nagyon közreműködők tudnak lenni, így érdemes ezt együtt csinálni valamelyik délután.

 

Próbáltassunk fel velük minden ruhát! Ne legyünk könnyelműek és ne ránézésre döntsünk a ruhákról, mert kellemetlen meglepetés érhet bennünket az évnyitó reggelén. Az esetek nagy részében a nadrágok bokalengetők, vagy szűkek, a szoknyák túl rövidek, a cipők pedig biztos nyomják a lábakat. Emlékeztetnék mindenkit, hogy tavaly biztosan megfogadta már ezeket és eldöntötte, hogy idén máshogy lesz. Csak szólok, most van idén…

Ne szoktassuk arra a gyerekeket, hogy az iskolakezdés a vásárlásról szól, mert ennél sokkal többről. Szépek az új füzetek, tollak és ez is hozzátartozik a szeptemberhez. De az, hogy ismét találkozhatnak a barátaikkal, tanáraikkal és a közösséggel, ahova tartoznak, az legalább annyira fontos. Próbáljunk meg erre is ráirányítani a figyelmüket.  Az érzelmi nevelés a kulcsa annak, hogy egy gyerek biztonságban és jól érezze magát, nem pedig a legújabb tárgyak, a drágább iskolatáska, tolltartó. Hiába az új uzsonnásdoboz, ha abba nem kerül tartalmas szendvics, csak egy fonnyadt pogácsa, kakaóscsiga minden reggel.